hirdetés

Netnapló extra: Magyar író

2018. január 1. - Simon Márton

Ez a rend zene. Ez Bach, amikor a Casals elkezdi. Ez két írásjel között egy tisztességes mondat. Ez egy asztal és egy szék. Egy hullám hibátlansága. – Ezen a héten 2017 legemlékezetesebb naplóiból válogatunk. Simon Márton netnaplója októberről.

hirdetés

„Elúrhodott, nagyfőnök, rajtad a kevélység.” (EP)

Tegnap hajnalban rókákat láttam. Lélekben addigra már elküldtem az előző netnaplót, ami miatt ébren voltam hajnalig, mert úgy voltam vele, hogy én ezeket már ugyan bele nem kanyarítom. Majd holnap velük kezdek. Rögtön két róka az egy jó felütés. Szépek is voltak, egy kisebb, meg egy egészen nagy, elsétáltak előttem, jobbról, a park felől, szembe, a fák közé. Tiszta szerencse, hogy épp megírtam, milyen eseménytelenek itt az éjszakák.

Hogy adjak némi lendületet a napnak, és tovább mélyítsem önellentmondásaim fertelmes gödrét, bementem a városba és ettem egy kiváló szendvicset egy kimondott turistacsapdában, méregdrágán. Ittam mellé egy sört is noch dazu, aztán sétáltam egy kört a Rynek Główny, vagyis a főtér környékén. Próbáltam egy kicsit kikapcsolni.

Utána az este nagy részét szerencsésen egy olyan netnapló megírásával töltöttem, amit végül kitöröltem. A KMTG volt a téma, olyan 4000 leütésnél jártam, amikor Ctrl + A, Delete. Pedig mennyi csodás, körmönfont sértés, mennyi vitriol volt abban. S most mind az enyészeté. Mindegy. Az van, hogy nem szeretnék se megmondani, se hősi pózban, tét nélkül árnyékboxolni, és végképp nem akarok még több szót, időt és energiát vesztegetni erre a nívós, jól működő, fontos és szimpatikus műintézményre.

Itt most hagynék egy percnyi néma csönd szünetet a hőbörgéssel töltött éveim emlékére.

Van egy Esterházy-szöveg 2004-ből, a Béke-díj átvételére írta, Németországban hangzott el. Pár hete olvastam. Hogy pontosan mi van benne, az most talán nem is kérdés – hülye kérdés is volna, mégis mi lenne benne, Esterházy van benne –, az érzés a fontos, ami maradt utána, a furcsa élmény, amit rég nem tapasztaltam, még ha őt olvastam sem. Ebből a szövegből az sugárzik, hogy minden jól átlátható valószínűség és tisztán artikulált ellenérv dacára, a világnyi sitt és sár alatt „rend van”.

Ezen a renden gondolkodom hetek óta.

Nem tudok róla semmit. Nem tudom azonosítani sem magamban, sem ebben a fent említett szövegben szinte semmivel. Ez a rend zene. Ez Bach, amikor a Casals elkezdi. Ez két írásjel között egy tisztességes mondat. Ez egy asztal és egy szék. Egy hullám hibátlansága.

A másik, amin hetek óta gondolkodom, az első emlékem. Nem tudom, valóban ez-e az első emlékem, de most úgy rémlik, hogy igen. Van mindenféle homály nagyon régről, meg van ez, ami úgy él bennem, mint amikor berúgták a motort az agyamban. Amikor megmozdították az egeret és bekapcsolt a monitor. Amikor ez az egész, kurzívval, elkezdődött. Tél van, kétéves lehetek, az udvaron állok apámmal. Apám fiatal, falusi lelkész ekkoriban. Fát vág. Délután lehet. Kopár fák előtt állunk, be van havazva minden. Egyszer csak, a balta csattanására, szemből, valami kamrából, egy hatalmas bagoly jelenik meg, nagyon gyorsan, de jól láthatóan, közel. Elszáll felettünk. Centikre apám feje fölött. Egy hatalmas bagoly. És engem néz. Erre a pillantásra emlékszem, konkrétan ez az első emlékem. A bagoly, ahogy elröpül fölöttem, és a szemembe néz. Valószínűnek tűnik, hogy azért emlékszem erre egyáltalán, mert ott és akkor bekapcsolt bennem néhány százezer évnyi evolúció egy apró csengőt, mintegy diszkréten figyelmeztetve, hogy hopp-hopp, épp prédák vagyunk, a szó létező legeredetibb értelmében.

Ez mostanában gyakran eszembe jut. Konklúzió nincs.

A napokban találtam a jegyzeteim között a telefonomban a három darab itteni berúgásom közül a legutóbbi alkalom estéjéről egy jegyzetet. Elég sok különböző helyi vodkanevezetességnek be lettem mutatva akkor, szóval van egy pont, ami után semmi nincs meg. Ez a jegyzet se volt. Egyetlen mondat. Ennyi: magyar író vagyok.

Úgyhogy azóta, hetek óta, ezen is gondolkodom. Hogy ez vajon mit jelent.

 

Simon Márton

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.