hirdetés

Nézőpontkibillenések

2017. november 6. - Korunk

Borbély András egyetemi kollégám érkezik, állóvízfelkavarós volt a hétvégi szövege a Literán, Totemállam címmel. Mondom neki. Próbálunk kontextusokat találni a szövegéhez – mihez, mikhez lehet mostanában kapcsolni a magyar kulturális térben. – Ezen a héten a kolozsvári Korunk folyóirat írja a naplót a Literán. Elsőként Balázs Imre József bejegyzését olvashatják.

hirdetés

Reggel 6 óra sincs még, zörgések, fény a konyha irányából. J. konferenciára indul, pár napig apja és anyja leszek a lányoknak egy személyben. Néhány évvel ezelőtt hasonló helyzetben azzal sikerült eltérítenem az anyai távollét előtti, zokogásnak induló, aztán mégis váratlan nevetésbe váltó interakciót, hogy apával mindent lehet, amit anyával is, egyetlen különbség, hogy a reggelihez megkent vajas kenyér kicsit rücskösebb lesz, mint máskor. Ehhez próbáljuk tartani magunkat most is. Közel egy időben azzal, hogy a vonat kigördül Kolozsvárról, mi is indulunk az iskola felé, fogynak az autóból az utasok, a sofőr a Bölcsészkarig megy. Reggel 8-tól óra: Irodalomkritika.

Minden évben van egy alkalom, amikor egy olyan könyvről beszélgetünk, amelyik megosztotta a kritikusokat: ilyenkor figyelni lehet, hogy milyen érvelési stratégiát választ az, aki negatív kritikát ír, és milyet az, aki lelkesedik. Tavaly Umberto Eco Mutatványszáma volt a téma, de korábban figyeltük már a kritika összecsapását Szabó T. Annával, Varró Dániellel, Potozky Lászlóval. Idén egy elsőkötetes prózaíró szövegét választottam, Tamás Kincső A Csinált-patak állatkertje című novellafüzéréről több helyen is volt már kritika, a Helikonban afféle „Ketten egy könyvről" rendszerben nemrég Antal Balázs és Kecskés Tamás Hunor szövegeit lehetett olvasni róla. Jó a beszélgetés a könyvről, hamar felfigyelünk rá, hogy a kritikusok nagyon hasonlóan írják le, emelik ki az alapjegyeit, a különbség ott érhető tetten, hogy ugyanazt a szövegalakító eljárást inkább pozitívan vagy inkább negatívan ítélik meg. Kihagyásos, elhallgatásokkal teli könyv, miközben bizonyos vonatkozásai (állatok életének megfigyelése, dokumentálása egy falusi, erdőszéli tanyán) nagyon is részletezettek. Egyes kritikusi érveket kívülről bevittnek, túlinterpretálásnak éreznek a diákok, de tény, hogy a kihagyásos, reflexiót is kerülő technika nem ad biztos fogódzókat, a kritikusnak itt muszáj saját benyomásaiból dolgoznia. Vagy „mi lett volna, ha” gondolatmeneteket fejlesztenie. Mi lett volna, ha ez-és-ez másképp volna a könyvben. Ha például többször billenne ki a nézőpont a centrális női karakter fejéből, mint ahányszor valójában. Néha egy másik, meg nem írt könyvről beszélgetünk.

10 és 12 között konzultáció, továbbra is az egyetemen. Egy Babits-szakdolgozathoz próbálunk még körül nem járt szempontokat találni. Legkésőbb júniusra kiderül, hogy sikerült-e. Hívom a Korunk-szerkesztőségi kollégákat, véglegesítjük, hogy melyik nap kié lesz a hét folyamán a Litera-netnaplóban. Már mindenki tud mindenről, csak mindenki másképp emlékezett.

Borbély András egyetemi kollégám érkezik, állóvízfelkavarós volt a hétvégi szövege a Literán, Totemállam címmel. Mondom neki. Próbálunk kontextusokat találni a szövegéhez – mihez, mikhez lehet mostanában kapcsolni a magyar kulturális térben. Van néhány ötletünk, és András persze készíti az újabb kontextusokat.

12 előtt, szünetben másodévesek jönnek, öten vannak. Most vezette be az egyetemünk, hogy az irodalom szakosoknak is legyen év közben szakmai gyakorlatuk, külső partnerintézményeknél lehetőleg: könyvtáraknál, kutatóintézeteknél, folyóiratszerkesztőségeknél, könyvkiadóknál. A Korunk az egyik partner: egyik fejemmel odaküldöm őket az egyetemről, másik fejemmel majd legközelebb fogadom őket a szerkesztőségben. Szóval gyakornokaink lesznek – azt ajánlom fel nekik, hogy rendelek majd tőlük szövegeket könyvekről, izgalmasabb folyóiratszámokról, eseményekről, azokat közösen átbeszéljük, és megjelennek a lap online felületén. Adott esetben a nyomtatott lapban is. Az épp aktuális rendezvények háttérmunkáiban is számítunk rájuk. És persze kérdezzenek, figyeljenek, fordítsák az egészet a saját javukra. Nagyon messzire nem jutunk most, két óra között, űrlapokat töltögetünk inkább, mert muszáj és mert sürgős. Majd legközelebb.

Ma a gyakorlati tantárgyas napom van az egyetemen. Ezeknél a szerkesztőségi reflexek/tapasztalatok és a tanítás egyben vannak. Valójában folyóirat- és könyvszerkesztést tanítok 12-től 4-ig, két különböző csoportnak – igaz, a tantárgy neve más. Most, hogy lett külön szakmai gyakorlat-óra, ezt a tárgyat is érdemes lesz újragondolnom. Úgy tartom magam elé Gyurgyák János Szerzők és szerkesztők kézikönyve című munkáját, mint pap az Újszövetséget, vagy mint Maminti, a kicsi zöld tündér a Természettudományi kislexikont. Negyvenhat ember, aki eddig soha életében nem javított szöveget korrektúrajelekkel, ma megtette. Kicsiny lépés az emberiségnek, de.

Haza B.-t a nagymamától. B., tízéves, ma azt a feladatot kapta a tanítóbácsijától, hogy írja meg az évközi vakációs hetét egyik személyes tárgya nézőpontjából. B. fehér blúza ilyeneket mond: „Mivel a gazdám kigombolta a felsőjét, láttam, hogy ez az a hely, ahová csütörtökön néptáncolni járunk”. Ha nincs kigombolva a felső, akkor nincs látvány. A nézőpontok tökéletes uralása. Vagy: „Piros blúz, akivel együtt lakunk a szekrényben, elmesélte, hogy a fekete hajú lány volt az egyik barátnőjénél világítós sütit enni, utána meg elmentek egy nagy kertbe felgyújtani a sziklákat”. Hát ez tényleg pont így volt. Égtek a gyertyák rendesen a Házsongárdban november elsején. A kolozsvári nonhumán próza új generációja készülődik.

Az itthoni tevés-vevés már csöndes. Egy gyors másnapi marosvásárhelyi út előkészítése: beszélgetőműsor készül a #metoo jelenségről az Erdély TV-ben. Egy Facebook-posztom miatt hívnak, amelyik utóbb a sajtóba is átkerült. Arról szól, hogy nem csak az agresszor és az áldozat vannak, hanem a tanúk is – talán ők ennek az egész történetnek a kulcsai. Mármint annak, hogy bármi változhasson. Hogy szólnak-e, jeleznek-e, aktivizálhatók-e. Szakemberek erről már nyilván rengeteget írtak, az empíria csak cselekményesít, konkretizál.

A vásárhelyi út előtt reggel majd még több szelet rücskös vajas kenyér, gyors beugrás a Korunkhoz a diákok szakmai gyakorlatos szerződéseit aláíratni, rákérdezni a többiektől, mikorra ígéri a nyomda Kányádi András tanulmánykötetének példányait (Az intertextualitás ösvényein), amelyiknek a szerkesztéséről a múlt hét szólt. Megbizonyosodni arról, hogy ez a hét is elkezdődött.

Balázs Imre József

Korunk

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.