hirdetés

Nika Karanika térde - Hétfői vignetták

2013. április 29. - Kalligram Kiadó

A legszebb (fejezet)zárlat! – írtam ki nagyképűen a Facebookra. Persze, ez túlzás. Ahogy túlzott Kosztolányi is, amikor azt írta, hogy ez a legszebb magyar verssor: „Elhull a virág, eliramlik az élet.” - Ezen a héten a Kalligram Kiadó munkatársai írják a naplót a Literán. Elsőként Mészáros Sándor bejegyzését olvashatják. 

hirdetés

Anyám hív reggel fél hétkor. Kétségbeesetten. Dühös és kétségbeesett. Hogy végre valamit csináljak ezzel a UPC-vel. Mert ez egy őrület! Állandóan elveszik tőle az Echo tévét. Elkavarják. A hétvégén kicsi Rini, ez az áldott, jó gyermekecske beállította neki, másnapra meg nem volt ott. Ezt magyarázzam meg!? Ha tudom. Mert ez nem véletlen. Folyton elveszik tőle az Echót, direkt elkapcsolják, hogy ő ne láthassa. Amikor neki ez az egyetlen öröme, a templom mellett. Most is oda készül, de utána bemegy a UPC-hez. Amit tőle kapnak, azt nem teszik zsebre. Hol komsit mond, hol komcsit. Hol egyszerűen karvalyt. Alapjáraton Gyurcsány a Karvaly, de most a UPC is gyurcsány. Azt mondja, hogy írt egy csúf levelet Viktornak. Megírt benne mindent. Csak ezt a UPC-ügyet felejtette ki. Mert oda is befészkelték magukat a komcsik. És válaszolt már a testvérem, kérdezem tőle. Nem, még nem válaszolt, de ne csúfoskodjak vele, se Viktorkával. Így becézi, Viktorka. Néhány éve fogadta fiává, de most dühös rá. Azt mondja, hogy megírta neki, nem fog rászavazni. Nem ezt ígérte, hanem azt, hogy leszámol ezekkel. „És kitagadtad őt a családból is?” Ezt a kérdést nem hallja meg, mint ahogy azt sem, hogy akkor most kire fog szavazni. Vagyis hallja. Ez ne érdekeljen engem. Mindenesetre nem a Kukorelly Bandira, hiába aranyos gyerek, csak nyökötölt a parlamentben. Ha legközelebb találkozom vele, mondjam meg neki, hogy öltözzön föl szebben és ne örökké a Viktorékat szapulja. És írjon szebb verseket! Olyat, mint „Víz szalad, s a kő marad”. Mert ez a legszebb vers. Én is ilyeneket olvassak, ne azt a sok tüskebökit!

Az öregség fájdalmas paródia is. Most nem mesélem el, ellenpontként, hogy 1965-ben az én drága, bátor édesanyám hogyan zavarta ki az udvarunkból Jóska bácsit, a habelka tanácselnököt, aki jött a párttagbélyegért.

Újraolvastam a Verhovina madarait.
„Komisz egy nap volt, az asztal mellett könyökölve vártam, ereszkedjék ránk végre az este. Arcom közelében, derekán a lila ablak görbe tükörképével egy karcsú kis talpas pohár csillogott. Az a karcsú kis kristálykehely, amellyel a cinege démon, Nika Karanika aznap megajándékozott. Amint hosszan rámeredtem, nedves tekintetem előtt körvonala olykor megkettőződött, megremegett, hol távolodott, elhomályosult, vagy éppen tündökölni kezdett, föl-fölragyogva, a levegőt megrezegtetve. Végül, amint a közeledő álom hullámai lassan, lassan elleptek, mintha egész nap erre a kristály hangra vártam volna, magától megszólalt és búgni kezdett.”
A legszebb (fejezet)zárlat! – írtam ki nagyképűen a Facebookra. Persze, ez túlzás. Ahogy túlzott Kosztolányi is, amikor azt írta, hogy ez a legszebb magyar verssor: „Elhull a virág, eliramlik az élet.” Tandori szerint pedig ez a legszebb strófa:
„Most a palicsi tó úgy fénylik, mint az ólom
És a beléndeken s a vad farkasbogyókon
Alszik a fény.”
Nem tudom, hogy így van-e. Magammal sem értek egyet, mert néha egészen másokat tartok a „legszebbnek”. Ma reggel megint eszembe jutott a Verhovina madarai zárlata, amikor Adam, az elbeszélő mossa az egyik „cefre”, Brigitta Kolovanov hátát a fürdőben, és ebben a világvégi, jéghideg, brutálisan szép szopási jelenetben bevillan neki a cinege démon, Nika Karanika térde, amit csak egyszer látott ez életben.

Mészáros Sándor

Kalligram Kiadó

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.