Állítólag azonnal tíz pontot zuhan az ember IQ-ja, ha multitasking-ol. Az enyém ma szerintem ötvenet zuhant, annyi mindent csináltam egyszerre. Behalt Laci levelezőprogramja, próbáltam megjavítani, nem ment, hívtam a számtech-szerelőt, de közben telefonáltak, hogy a filmfeliratba, amit most készítettünk Fliegauf új filmjéhez, belepiszkált a forgalmazó, ráadásul hülyeségeket, elkezdődik egy több órás kavarás, fájlokat küldözgetünk oda-vissza, újból ki kell javítani az egészet. Tényleg csak annak lehet örülni, hogy mindezt otthonról csinálhatom, viszont az egyik Saridont kapom be a másik után.
Lefuttatok egy hibakeresőt Laci gépén, semmi, kavarog bennem az idegesség, Zsoltnak könyörgök a telefonba, hogy jöjjön át. Laci lemegy, hoz nekem gombapaprikást, az első jó dolog ma, de továbbra is egyfolytában csöng a telefon. Nem akarom még bevenni az Excedrint, nem tudom, miben reménykedem, mire várok. Eszembe jut a 28 nap című film, a főszereplő megtalálja a szobatársát a fürdőszoba padlóján zsilettel összevissza vagdosva, kérdi, hogy miért csinálta, a lány azt válaszolja, mert így nem fáj annyira. Erősen szorítom a halántékom. Hideg a kezem és a lábam. Reszketek. Tegyetek egy követ a fejemre.
Megjön Zsolt, odaülök mellé, figyelek, én vagyok a „technológiai analfabéta kacsa”, teszem fel neki a tudatlan kérdéseimet.

Mire Zsolt gatyába rázza a gépet, egyértelmű, hogy be kell vennem két Excedrint. Ledőlök az ágyra. Besötétedik. A fejfájás nem múlik.


Aztán egyik pillanatról a másikra visszatérek az élők közé. Éber vagyok és vidám, tele energiával. Ledobom magamról a takarót, és nekilátok a munkának. Telefonon egyeztetek a filmesekkel, hogyan legyen a szöveg a főcímtáblán, írok, fordítok, emailezek. Most jövök rá, hogy egész nap nem néztem ki az ablakon. Sárga fény a kihalt utcán, egyetlen autó áll égő lámpákkal a felborított újrahasznosító konténer mellett, a vonatok a sineken mozdulatlanok. Erre mondják mifelénk: the dead of winter.


Nem tudok aludni a koffein miatt, munka után netezgetek, és ezt találom:

Facebookon felugrik a chat-ablak, Szerbhorváth Gyuri kérdi, hogy beírom-e őt a naplóba. De hát mit írjak? Írd azt, mondja, hogy Kishegyesen mínusz húsz van, és az előbb próbáltam a kocsmában megmenteni egy hajléktalant, de azt mondta, ne izguljak, van három paplanja.

Nagy Ildikó Noémi