hirdetés

No Sleep Till Brooklyn!

2012. augusztus 29. - József Attila Kör

A Patak utcai szállásunk a JAK-tábor Brooklynja, mert az Esterházy-kastély ebben az összefüggésben a JAK-tábor Manhattane. Brooklynban már többször is párhuzamos program zajlott. - Ezen a héten a most zajló JAK táborból olvashatnak műhelynaplót, a mait Orcsik Rolandtól.

hirdetés

A teraszunk asztalán a tegnap maradványai: üres cigarettás-és sörösdobozok, pálinkás üvegek, csikkekkel teli hamutál. Ugyanis itt zajlott Hartay Csaba új kötetének, A jövő régészeinek nem hivatalos, spontán bemutatója. A Patak utcai szállásunk a JAK-tábor Brooklynja, mert az Esterházy-kastély ebben az összefüggésben a JAK-tábor Manhattane. Brooklynban már többször is párhuzamos program zajlott. Fellépett itt már Vendel úr, a JAK-tábor kitartó, örökmozgó, minden évben visszajáró és tiszteletreméltó költője, pár éve éppen Csabával olvastak fel éjfél után, miközben a háttérben Elvis Priszli dorombolt, mint egy narkós macska, a hálás közönség pedig Csempe bácsi, Soposz, a finntroll Ádám és jómagam voltam. Tegnap azonban Csaba új rajongókat gyűjtött be: a szöveggyáros Bence, a pálinkafetisiszta Bach Máté, az almaleves költőnő, Réka és a sápadtarcú angolszászoknál is jobban angolozó Leila. A program hatalmas sikert aratott, a jövő részegeinek felolvasással kísért koccintásinváziója délelőtt tízkor kezdődött, s valamikor délután hat és hét között ért véget. Én ugyan csak rövid ideig vettem részt a szeánszon, nem akartam az egész napot gyomorszaggató, tömény költészettel indítani és befejezni. Mondtam is a közben órácskányira csatlakozott Csempe bácsinak, hogy vigyázzon a pálinka-szamurájjal, lassan kell megközelíteni, mert ha azonnal ráugrik, egy suhintással kettéhasítja, mint a kókadt Conant.

Hartay Fan Club


Csaba számos költeményét elszavalta, fejből vagy fej nélkül, köztük az egyik kedvencemet is, ebből idézek:


„És van a halál, akinek kurva sok dolga van.

De van születés is. És van a pókember.”

(Háló)

Büszke vagyok arra, hogy Csabával koccinthattam Brooklynban. Beszéltük is, hogy érintőképernyős, digitális emléktáblát kell majd avatni neki ezen a helyen. György Péter is azt javasolta a tegnapi bevezető előadásán, hogy a JAK-tábort az ott zajlott rituálék alapján kéne megjegyezni, pl.: „Ebben a szobában, ahol én iszom, Pilinszky János többször hányt.” Valami hasonlót fogunk kiírni Hartay brooklyni dísztáblájára is.

György Péter (fotó: Szőcs Petra)


György Péter egyébként a digitális kultúra problémáiról tart előadássorozatot a manhattani táborban. Tegnap az archívum kérdéskörét boncolgatta, szoros összefüggésben a társadalmi, politikai változásokkal. Szerinte a nyitott archívum politikai probléma, felfokozza a hamisítás folyamatát. A digitális technika elterjedése pedig hozzájárul ehhez, bizonytalanná teszi az archívumok hagyományos autenticitását, s nálunk nem véletlenül a rendszerváltást követően jelent meg. Az előadás alatt és után több hozzászólás is érkezett, Dunajcsik Mátyás többször előrántja fénykardját, ám György Péter elhárítja a suhintásokat, egy ponton azt állította, hogy ’89 után minden archívumot megnyitottak Magyarországon. Ezzel vitatkoznék, szerintem nemcsak Magyarországon, de a nálunk jóval népuralmibb Nyugaton sem nyitottak meg minden adattárat az ún. nép előtt. Ez a fokú szabadság Magyarországon nemcsak az átláthatóságot, hanem a káoszt is előidézhetné, s így talán a demokratikus intézményék végét is jelentené. Az információ birtoklása nem biztos, hogy szabaddá tesz, a mentalitásunk egyelőre olyan, hogy inkább törzsi háborúkhoz vezetne. Ezzel azonban nem szeretném glorifikálni az archívumok manipulációját, privát és kollektív konstrukcióit.

 Szabó Marcell és Nemes Z. Márió (fotó: Szőcs Petra)


György Péter vitaindító és szuggesztív előadása után Dén Mátyás András, Dragon Zoltán és Pál Dániel Levente a könyv utópiájáról, illetve az e-könyvről beszélgetnek Áfra János vezetésével. A beszélgetés közben körbe adnak valami tablettát vagy táblát (a pontos nevére már nem emlékszem), s azon kapom magam, hogy nem tudom bezárni a tulajdonos szerencsétlenül megnyitott levelezését. A csapat lelkesen beszél az e-könyvek terjedéséről, különösen az oktatásban látják hasznosnak. Én meg a fák szempontjából, teszem hozzá magamban. Utánuk Krusovszky Dénes és Totth Benedek, a JAK Világirodalmi sorozat szerkesztői mutatják be az új, illetve a készülő kiadványaikat a fordítók, Berta Ádám és Virágh Szabolcs jelenlétében. Dénes azon kapja magát, hogy negatív kampányt folytat, ezért az előadás után gyorsan megiszik két-három felest. Délután javasoltam neki egy receptet, olvasson fel Ponge-t franciául, hangosan, ez segít a tudattágításban és Szabó Marci megbabonázásában. Elkezdte, de beletört a bicskanyelve. Győzött az újhold, vágtam Dénes fejéhez, utána puklis homlokkal baktatott a büfébe. S ha már pukli és tudattágítás, akkor meg kell említeni a tegnapi nap záró előadását is, mely a drogok és az irodalom határmezsgyéjén imbolygott. A narkós különítmény: Kubiszyn Viktor, Garaczi László, Bajtai András  és Hercsel Adél. Adél kezében a mikrofon olyan volt, mint egy injekciós tű: a többiek készségesen nyújtogatták a karjukat. A hullámzó intenzitású beszélgetés alatt Viktor eléggé felkészültnek tűnt, tizenöt évet anyagozott, s rengeteget kutatott az irodalom, s főleg a film területén a témában. Garaczi szemérmesen hallgatott intravénás múltjáról, ám sokat elárult a korai olvasmányélményeiről, Bajtai pedig stoned volt és immaculate, miközben Csáthra, Nemes Z. Márióra és bebop jazz zenészekre hivatkozott.

Kubiszyn Viktor (fotó: Szőcs Petra)


A drogparty után a büfé és a terasz környékén süllyedtünk le ősállapotunkba, amikor még az ész nem fejlődött ki a fejünkben. Nagy Márti elmesélt egy unheimlich szex-történetet, amit Garaczival és Nagy Gabival közösen előadtunk, közben Ádám jeget nyelt, whiskyvel. A szereposztás: Márti a rendező és a narrátor, Laci a Nagy Márti én pedig a barát, Gabi pedig a tévében levő fehér zokni. A többit a nagyérdemű fantáziájára bíztuk.

Valamikor öt körül botorkáltam vissza a szállásra. Lefekvés előtt arra gondoltam, a holnapi naplóm első mondata így hangzik majd:

Találtam egy erdőt.


Orcsik Roland
 

József Attila Kör

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.