A tegnap bemutatott kőműves, aki mindig ott van, ahol nem kéne, mostanra pozdorjává verte az egész lakást. A könyvtárban kértem menedékjogot, ott dolgozom napközben, oda viszem a lányom az iskolából, ott csinálunk házi feladatot, aztán este hazatérünk az otthonunkba, amely leginkább egy Horthy-korszakbeli szociofotó ágybérletére emlékeztet. Most, ahogy írok, négy szék, két asztal, két komód, egy könyvespolc, egy papírdoboz könyv és egy éjjeliszekrény van karnyújtásnyira, ezt csak a levegős tér érzékeltetésére jegyzem meg.
És most, hogy mindenkit elkergettünk, beszélhetünk végre a nőgyógyászat 19. századi történetéről! Mert ez is kell a regényhez, amit most írok. Szerintem – mert legalább ezt én mondom meg ebben a rohadt életben – kell hozzá a mezmerizmus és spiritizmus elmélete és gyakorlata, a belga alkotmány, Biarritz város térképe, kora viktoriánus társadalomtörténet, emigráns kulcsregények, a krími háború okai, és a… nőgyógyászat 19. századi története.
Kicsit feszengek tőle én is. Nem is kell azokra a hatalmas, öntöttvas tűzkaparókra gondolni, amelyeket a korban orvosi eszközöknek neveztek, már akkor kényelmetlenül éreztem magam, amikor valamelyik nyáron az apósom komoly arccal belekezdett, a nyugágyban felülve, hogy „a lényeg az, hogy a policisztás nők erősen szőrösödnek”. És órákig erről mesélt lelkesen. Pedig csak egy fordítás miatt kérdeztem, hogy akad-e a policisztás petefészek helyett valami gördülékenyebb magyar kifejezés.
Különös lények lehettek a nőgyógyászat úttörői is. Náluk már csak azok a nők lehettek erősebb szívűek, akik az 1830-as években megengedték, hogy feltolják nekik a méhsapka ősét. Biztos nem volt nagyobb, mint egy vízforraló. De a kétségbeesés nagy úr. Mert vagy ezzel lehet próbálkozni, vagy ott van a citromlével ecettel való öblögetés, esetleg a birkabél óvszer. Egyik sem hétszentség, és ha megtörtént a baj, jön a forró fürdő, a padlásról ugrálás, ló elé vetődés, meg a füves banyák háziszerei. És még az utóbbiak bizonyultak a leghatékonyabbnak, hiszen valóban léteznek a természetben abortív hatóanyagokat tartalmazó növények (ezeket most nem sorolom fel, de birtokomban van az információ). Azonban a gyógyszeripar létrejötte előtt az adott szer illóolajtartalma – azaz hatékonysága – erősen függött az év csapadékmennyiségétől, amelyben termett.
Nem lehet túlbecsülni a hatékony fogamzásgátlás felszabadító hatását, és most minden nő-emancipációs érvkészletet félretolva elég arra gondolni, hogy milyen sokáig járt a szülés, így a terhesség is halálos rizikóval. A császármetszés hosszú ideig vagy az anya, vagy az újszülött életét követelte. És ha az nem, akkor a gyermekágyi láz (igen, igen, Semmelweis Ignác, az anyák megmentője! Az egyetlen magyar illetőség, aki minden angol vagy francia orvostörténeti könyvben szerepelt, amit csak átbogarásztam).
1850 körül Viktória királynő az elsők között szült kloroformos érzéstelenítéssel (utált szülni, az egyébként élvezetes házasélet kellemetlen hátulütőjének tartotta a gyermekek rendszeres érkezését), és az én regényem 1853-54-ben játszódik. El fogom dönteni, hogy az én hősnőm akar-e majd kloroformot, de nem ezen a héten. Ezen a héten sittet hányok, vályogot köpök.