Nyugtával dicsérd a napkeltét.
De csak akkor, ha a nyugtára jó nagy szám van írva, milliós tétel. Ez úgy általában is igaz, minden napkelte tekintetében, de ha a reggeli tévéműsorról van szó, akkor pláne. Benyomod a távkapcsolót, MTV 1, alig jön be a kép meg a hang, úgy rád ugranak ezek a rosszarcú krapekok meg nők, hogy szabadulni is alig bírsz. Már reggel rád vetik magukat, rögtön fogmosás után! És hiába üvöltözöl, hogy lemondtál arról, hogy szavazatoddal beleszólj az ország sorsának alakulásába, hogy 2006-ban is köpni fogsz rájuk, és nem vagy potenciális szavazó. Nem hallják a hangodat, annyira üvölt a szájukból a tévé. Azok közé sorolnak, akik a választás előtti éjszakán döntik el a pártpreferenciát, te vagy nekik a hallgatag tömeg, a péeres tanácsadó azt mondta, téged kell igazán komolyan venniük, mert aki döntött, az már mozdíthatatlan, merthogy a fosba lehetne egy gerinces fideszesből háromperhármas emeszpést csinálni és fordítva. Te leszel a mérleg nyelve.
Ha én leszek a mérleg nyelve, akkor se nyalom ki a valagatokat – vágtam bele a médián edzett pofájukba. De a rosszarcúak tovább jöttek rotációban, lenyomták a torkomon a hangulatomat egészen a végbelemig. Végbélhangulatban kezdtem a napot, sőt hétfő van, az egész hetet, pedig amúgy sem vagyok optimista típus.

Igazi szittya számára, akit még nem fertőzött meg az Ószövetség, a hét napjai a hét vezér szimbolikus megjelenése az időben. A hétfő ugye az Álmos. Álmosnak rettentő rossz sorsa volt különben. Nem csak azért, mert Ond után rajta röhög a legtöbb kamasz, nem is azért, mert igaz, dinasztiaalapító volt, mégis kifelejtették a dinasztia nevéből, hanem mert alighogy megérkeztek a honfoglaló csapatok Erdélybe, a boldog beköltözők éppen Álmos vérével kívánták meghálálni az isteneknek ezt a szuper lakhelyet. Mivel azonban akkori népeink még pogányok voltak, az egész nagy humbug volt, mert olyan istenek később első Istvánunk után már nem is léteztek, úgyhogy Álmos lelke egyszerűen csak a kozmoszba lett kivetve egy laza mozdulattal, s az áldozathozatal sem volt afféle emelkedett esemény, csak egyszerű mészárlás.
A hétfő ekként a szittya számára történelmileg is igazolhatóan a mészárlás napja. És ezt mindjárt reggel nyolckor érzi az ember, mikor a napkeltét nézi. Aztán kocsiba ül, beviszi a felesége apját a kórházba. Ott aztán annak az apának azt mondják, hogy a várt műtét ma meglesz. Az apa örül, hogy végre eldöntetett a kérdés, és tizenegyre az ügyes sebészek térd fölött le is szedik a jobb lábát. Ez az apa fölébred délután az intenzíven, és azt mondja a lányának, hogy nagy lábon már nem fogok élni, meg ha lesz falába, valagba rúgja a Kubányit a földszint kettőből, hogy kiröpüljön a Föld légköréből a pogány Álmos lelke mellé a semmibe. Persze csak akkor, tette hozzá, ha nincs áttétele a ráknak a tüdőre, mert az akkor más, akkor lehet, hogy kis lábon se lesz kedve élni, vagy mégis, maga sem tudja, mit lőcsöl rá az élet akarásban.