Ezzel a nappal nincsen semmi bajom. Eltekintve attól, hogy áramszünet miatt leállt a hűtő és a bojler, és hideg vízzel kell tusolnom. A mélyhűtő most üres, holnap megyek a csarnokba. Hétfőn a családsegítőbe is beugrom megnézni a méljeimet.
X reggel küldött egy sms-t, hogy ne menjek ma. Jól érzi magát, egyedül is el tudja intézni a bevásárlást. Visszaüzenem, hogy oké, és el ne felejtsen enni; ez tehát letudva. A mai napra már csak egyetlen kötelességem marad: ezt megírni. Azzal slussz, mehetek lazulni. Délelőtt tévézek. Szeretem a sci-fi sorozatokat, de ez a mostani Star Trek széria bődületesen érdektelen. Bezzeg a klasszikus Kirk kapitányos részeket azóta sem adják, hogy megszűnt a TV3.
Azon gondolkodom, kinek küldjek, küldjek-e egyáltalán karácsonyi lapot, de ezt a döntést inkább holnapra halasztom.
A Kerepesiben üldögélve is csak változatos felhőzetet bámulom, keddre állítólag erős lehűlés várható.
Beszélnem kéne K-val, jut eszembe, meg kéne kérdeznem, hogy érzi magát az új lakásban, a hegyen, lehet, hogy felhívom este.
Gyusziéknak mindenesetre írok egy üdvözletet, olyan jól éreztem magam náluk egy éve ilyen tájt.
Eszembe jut, hogy régen voltam moziban, beülhetnék, mondjuk az Európába, az van a legközelebb. A nap ma 15 óra 44 perckor nyugszik, fél öt felé már tök sötét van. Addig maradhatok a Kerepesiben, és most még a szél is elállt.
Majd meglátom, merre tovább az este. Mindenesetre, ahogy Triceps mester írja: „Nem akarok több gondolatot okozni a testemnek”. Ma így vagyok ezzel én is.