hirdetés

"Oedipusz királynak eggyel több szeme van talán"

2017. november 27. - a szem

A női testszőrzet biopolitikai mítoszai és az "eszményi test" politikai gazdaságtanától kezdve, az év első napjaiban kirobbant romániai tüntetéshullámról szóló kritikai elemzéseken át, egészen az antropocén líráig, minden van. – A héten a kolozsvári a szem szerkesztői írják a netnaplót. Eligazító, első bejegyzés.

hirdetés

Kész Orsolya: A szem alapításakor az volt az egyik cél, hogy létrehozzunk egy olyan platformot, ahol lehet írni, fejlődni, kísérletezni, ahol elmondhatjuk, megvitathatjuk a gondolatainkat esztétikai, politikai, társadalmi kérdésekről. Kezdetben inkább egy nyilvános műhelyként indultunk, és bár mindannyian kapcsolódunk valamilyen módon a kolozsvári bölcsészkarhoz, nem kifejezetten irodalmi lapról van szó, társadalmi/közéleti kérdésekkel is legalább annyit foglalkozunk. A női testszőrzet biopolitikai mítoszai és az "eszményi test" politikai gazdaságtanától kezdve, az év első napjaiban kirobbant romániai tüntetéshullámról szóló kritikai elemzéseken át, egészen az antropocén líráig, minden van. A rovatstruktúra kialakítása is ezt a sokféleséget tükrözi, ami végülis négy műfajt igyekszik lefedni: a szépirodalmat, az irodalomkritikát, a közéleti publicisztikát, esszét és a szaktanulmányt. Azért vannak ennyire képlékeny fantáziacímeink, hogy ezek a címkék át- és kijátszhatóak legyenek, így folyamatosan lehessen gondolkodni a megjelenő szövegek helyein, érintkezési felületein, a köztük levő viszonyokon. Próbálunk olyan kapcsolatokat létrehozni, amelyek átrendezik a szokott sémákat, határokat, például irodalom és politika, tudomány és hétköznapi élet, piac és művészet között.

Eugenia Loli: Cosmetic and Other Changes

Székely Örs: Úgy érzem, hogy a szem erőssége nem föltétlen a generált tartalomban (bár a tartalmi rész is sokszor hat újszerűnek), hanem az Orsi által már említett sémákat átrendező kapcsolatokban, témakapcsolásokban rejlik. A szem ilyen módon kihasználja a hálózatosodásban rejlő lehetőségeket, mert nem a print médiák netes mását, vagyis lineárisan olvasható, független dobozkák gyűjteményét hozza létre, hanem olyan teret, amelyben a felmutatott összefüggésrendszer (a lapon belülre és kívülre egyaránt mutató linkek, dossziék) legalább olyan fontos, mint az, amit publikálunk. Az volt az egyik igény, ami létrehívta a lapot, hogy legyen az erdélyi irodalomban egy olyan felület, amely reflektál a megváltozott médiafogyasztási szokásokra, és nem a print kiterjesztéseként él az online-nal, hanem utóbbit tekinti elsődlegesnek - most próbálkozunk offline és print kialakításával is, de ez már teljesen máshonnan nézzük, mintha innen kezdtük volna. Az lenne ebből a szempontból egy távlatibb cél, hogy akár eseményeket szervezünk, akár print kiadványt készítünk (itt is van a magyar irodalomban olyan próbálkozás, amely eltér a klasszikusan lineáris felületektől, gondolok itt a symposion folyóiratra vagy a melting books-projektre) akár ezt a rizomatikus, online teret működtetjük.

Pap Zsolt: Ugyanakkor a szem mintha azon a közös – talán ki nem mondott – elven is alapulna, hogy ne tekintsünk sem a tárgyi, sem a szellemi környezetünkben semmire eleve adottként. Ne fogadjunk el formákat, diskurzusokat, viszonyulásmódokat, nézeteket csak azért, mert működnek, jelen vannak irodalmi, társadalmi közegünkben. Fontos, hogy ez nem esik egybe a „minden áron másként” igényével, vagy a különutas szerepének kisajátításával, csupán egy olyan dinamikus működési módot feltételez, ami nem egyszerűen kritikai, hanem őszintén kíváncsi. Azaz nem pusztán megkérdőjelezi a fennállót, hanem az érdekli, milyen igény és szándék hozta létre a fennállót, mi működteti, mi legitimálja.

Legjobb példa erre éppen a szerkesztőség tagjainak képzettsége és az ezzel kapott identitáslehetőségek. A közbeszédben ugyanis nagyon merev és szigorúan körülhatárolt használatai vannak a lassan jelölt nélkülivé absztrahálódó „bölcsész” hangsornak. Megtalálni azt hiteles, termékeny és hasznos megszólalásmódot, nyelvet, szerepet, ami odafordulóan reflektál erre a jelenségre, és mindazokra a társadalmi folyamatokra, amik ezeket a paradigmákat kitermelték. Ez a szem egyik, személyes tetteket is mozgósító kihívása, ahol nem elégséges a kritikai viszonyulás, feltétlen empátiára, kíváncsiságra van szükség.

Eugenia Loli: Normalization

Ugron Nóra: Orsi nagyon tömören összefoglalta a szem struktúráját és a kialakulás legfőbb mozgatórugóit, Örs pedig egy metaszintet boncolgatott, a szem működésének működhetőségéről. Egyet is értek Örssel, a szemmel kapcsolatosan létfontosságú, hogy reflektálunk a megváltozott médiafogyasztási szokásokra és online építkezünk. Ráharapnék kicsit a médiafogyasztásra. Én azt szeretem a szemben, hogy fogyaszthatatlan. Online felület vagyunk: a Facebookon szerezzük a legtöbb klikket és a Facebookon keresztül értesül a legtöbb olvasónk az új bejegyzésekről, tehát bizonyos szempontból az olvasók képébe nyomulunk, elfogyasztásra, habzsolásra, dőzsölésre, majszolásra, falásra hívnak a szövegtestek. De a klikk után akár 20-30 oldalnyi szöveg is feltárulhat, folytatásos hosszú tanulmány a testszőrzetről, vagy egészen rövid, jottista manifeszt, 55 kérdés, párbeszédek. Mintha egyszerre nyalakodnánk körbe magunkat újfajta médiafogyasztással és ennek kritikájával. Nem csak reflektálunk, hanem másként is alakítjuk talán – igyekszünk keményre kavarni a puliszkát: bárki bárhol fogyaszthatja, de nem, mint a moziban a popcornt. Azt hiszem, hogy odafigyelést igénylünk az olvasótól, hogy ne csak elfogyassza, hanem kérődzőn is a szövegeken. De hát az emberek nem is kérődző állatok – micsoda szemtelenség!

Borbély András: A szem talán az egyetlen irodalmi lap az új euroetnicista Kárpát-medencében, de Erdélyben bizonyosan, ahol a női szerkesztők vannak többségben, vagy – mivel a szerkesztőség szerkezete képlékeny valamelyest – működik egyfajta dzsender belensz. Ami nem valamiféle mesterséges szándék eredménye (bár ha az lenne is...), hanem egyszerűen csak ez tükrözi, bár hozzávetőleg, a kolozsvári bölcsészképzés nemi arányait. A titkárnői és a takarítónői szerepet – ez ugye inkább jelképes, de a jelképek fontosak! – férfiak töltik be.

Én elfogult vagyok és pofátlan, így úgy látom, a szem azon kevés kortárs formációk egyike, amely az irodalom társadalmi és politikai kontextualizálást nem azért veszi komolyan, mert épp bajban van az irodalomfinanszírozás.

Meg ugye nem röstellünk a kereszténységről és a marxizmusról, a kurd municipalizmusról és a cigány irodalomról gondolkodni ugyanazon a helyen – amelyek például egymást kizáró szellemi-politikai pozíciókat jelentenének talán minden más Kárpát-medencei értelmiségi közegben. Nem eklekticizmusok, de átérzett polaritások ezek, mint azt az orgonakísérettel előadott, zsoltárkoszorúba font Internacionálé esete is bizonyította egyik szerkesztőségi ülésünkön az Espace-ban. Mindazáltal nem kedveljük a disznóságokat sem.

Ja, és van egy remek Agamben-tanulmánysorozatunk is, sok egyéb mellett – magyarul csak itt, csak most, ingyen, kezdve azzal, hogy Mi, menekültek. Meg persze ti is. (kalózfordítások)

 

A címben szereplő idézet Hölderlin Csodás kékségben című verséből származik.

a szem

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.