hirdetés

Olvasnivaló

2011. december 9. - Barcs Miklós

A másik kedvencem orosz, Varlam Salamov, a Gulag igazi írója... - Barcs Miklós netnaplója péntekről.
hirdetés

Mai kedvenc olvasmányom a fiam első fogalmazásdolgozata, rövid, idemásolom:
                   
Házi feladat
Az űrutazás

Nagyon izgatott voltam, amikor beszálltunk az űrhajóba. Éreztem, hogy hív a világűr. Elindult az űrhajó. Már fénysebességgel mentünk. Először megijesztett a súlytalanság, de kis idő múlva megszoktam. Pár hét múlva megérkeztünk. Elképesztőek voltak a kráterek, nagyon jó volt a bolygó, és még földönkívüliek is voltak.

Még azok is, nagyszerű, hab a tortán. Az emberiség kitelepülése a kozmoszba jóval hosszabb lesz, mint a holdraszállás korában gondolták, ahogy most látom, először a földi lakatlan és a mostani technikával lakhatatlan hatalmas területekre kellene a túlnépesedett embernek kiköltöznie, és ez előgyakorlat lehetne egy másik égitestre való letelepedéshez. Talán ez a globalizáció igazi értelme, egységes politika az egész Földön, az egységes fejlődéshez. Majd holnapután.



Dr. Flash blogján ugyanez.

És hogy értsük is, mit látunk és hallunk, egy szuperkritikus írása.

Megint más. Miért szeretem Bruno Schulzot, a Fahajas boltok íróját? Többek között ezért a mondatáért:  "A járókelők némán gyülekeznek a piactéren e roppant, fényteli kupola alatt, és önkéntelenül a hatalmas, mozdulatlan  fináléhoz rendeződnek, a várakozás összpontosított jelenetéhez – rózsaszín felhők tornyosulnak, egyre rózsaszínűbb felhők, s a tekintetekben a mélységes nyugalom és a fényteli messzeség tükröződik – amikor hirtelen, míg ekképp várakoznak, a világ eléri zenitjét, s az utolsó két-három lüktetéssel eljut a legtündöklőbb tökéletességig". (Tavasz)
    Erre nem lelövi egy szarházi gestapó-tiszt a szülővárosa utcáján?! A Krokodil utca című novellájában a fogyasztás vasút menti papírmasé-negyedét írja le sajátos módon, egy másikban, nem emlékszem a címére, az éjszakai vonatutazást „festi le”, mert egyébként rajztanár volt a város gimnáziumában, és amikor a Molotov-Ribbentrop paktum felosztotta Lengyelországot, a szovjet zónába kerülve neki jutott a vörös drapériák és jelmondatok készítése. Nyugodtan írni ebben a felfordulásban már valószínűleg nem tudott, a hamarosan elkövetkező német megszállás alatt az egyik agyatlan gestapós a házi zsidajának tartotta, vele dekoráltatta ki például a gyerekei szobáját.
    A másik, a vetélytárs meg bosszúból lelőtte az utcán. Huszadik századi sors, hihetetlen stílus.
   
A másik kedvencem orosz, Varlam Salamov, a Gulag igazi írója, Szolzsenyicin inkább krónikása volt a táboroknak, Salamov, ami tanulság volt, azt levonta, feldolgozta, és leírta. A neten van három novellája, annak, aki még nem óvasta.
    A végső fizikai peremre szorított emberi létezés modern eposza. Fagy, éhezés, halál. Egy ország arra vetemedik, hogy saját rabszolgaságba taszított állampolgáraival, emberi életet nem kímélve aknázza ki saját óriási területeit. Amerre csavarodtak Sztálin hatalmi paranoiái, úgy teltek meg időről időre a táborok „kulákokkal”, „trockistákkal”, „ellenforradalmárokkal”, és volt németországi hadifoglyokkal, az álbíróságok gyorsított ítéleteinek áldozataival. Tudom ajánlani Salamovot.




Barcs Miklós

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.