Öröklött pálfordulás
2006. január 25. - Györe Balázs
- 2006. január 25.
Judit látogatása után annyira kimerültem – a látogatás egyébként egyáltalán nem volt kimerítő, sőt! -, hogy azonnal elaludtam, lázasan, fejfájósan. Éjjel fél egykor ébredtem fel. Limonádét kortyolgattam, mert kiszáradt a szám. Hőmérőt a hónom alá: nincs láz! Egy kicsit köpködtem a fürdőszobában, aztán visszafeküdtem. El tudtam aludni. A szemetes autó hangjára ébredtem, felcsapódó kukák, kettő, három. Reggel van. Nem fáj a fejem. Brióst eszem a kávéhoz. Az ablakban jégvirágok. Vajon mikor láttam ilyet utoljára? Gyerekkoromban, az Erzsébet utcában? Süt a nap. Süti barátom Trans Substation című képét a falon. Szirénázó mentőautó halad át a téren. Pál napja van, apám neve napja. Mindig várta ezt a napot, várta a változást, a pálfordulást. Soha nem változott semmi. Én meg nem vártam ezt a napot, és lett változás: nem vagyok lázas. Üzenek Juditnak. Anyám aggódó és aggodalmaskodó telefonja. Adrienne is hív. Ági biztosan megsértődött, mert nem hallgattam meg a koncertjüket az Operában. Beveszem a gyógyszereket. Kiviszek egy poharat a konyhába, behozok egy másikat a szobába. Tevékenykedem, nem lázasan.
Ma este kellene megnézni a Hamletet Bertók Lajossal. Talán Judit kisegít és elmegy helyettem. Az ágyból fogok drukkolni Bertóknak és Bertókért. Emlékszem, apám halála évében elmondta Hamlet monológját, ágyban fekve, fogak nélkül, nyolcvan évesen, katéterrel. Félelmetes volt.
Lezuhanyzom. Jó lenne, ha le tudnám mosni magamról nem csak az izzad(t)ságot, hanem a felesleges és felszínes gondolatokat, mindent, ami fölösleges, ami nyom(aszt). Állok a kádban meztelen: kihagyó, krákogó tollbetét. A szomszédban szól a telefon. Nem veszi fel senki. Kerouac jut eszembe, aki azt írta: ne használd a telefont! Az emberek soha sem veszik fel. Költészetet használj!
Minda László hív fel, törzsvendég a Három hollóban, elmaradoztam a kávéházból, mi van velem, kérdezi. Lám én nem hívtam fel Taub Jánost, a rendezőt, amikor elmaradozott a Művészből, majd az Eckermannból. Megnyugtató volt a jelenléte, a nézelődése, ahogy érdeklődött – mi újság? -, az üldögélése. Máshova jár, vagy nem mozdul ki, hallottam betegeskedik, esetleg elutazott, vagy megunta a kávéházi életet.

Hozzászólás