Országleves nyolc személyre
2008. szeptember 4. - Rimóczi László
Barátaim! Olvasóim! Nemzetközi konyhasorozatunkban elérkeztünk ahhoz a tekintélyes történelmi múltra visszatekintő, közép-európai országhoz, mely azonnal eszünkbe jut, amint meghalljuk, hogy makói hagyma, szegedi paprika, veszprémi bauxitbánya vagy dunaújvárosi acélművek.
- 2008. szeptember 4.
Igen, Magyarországról van szó. Hasonló ínyencséget fogunk készíteni belőle, mint korábban a Töltött svájci Alpok, az Amerika pite, vagy a Borban pácolt francia hagymagyár főzelék, bagett szirmokkal, hogy a RántottOroszország transszibériai vasúthálózattal-t ne is említsem.
Ezúttal Magyarország levest fogunk készíteni kakukkmák gombócokkal.
Vegyük elő a legnagyobb lábasunkat, töltsük tele vízzel, és tegyük fel forrni.
A feldolgozást kezdjük a fővárossal: egy éles késsel óvatosan válasszuk el Pestet Budától, a Duna mentén, majd bő vízzel öblítsük le, és tegyük félre őket egy kisebb, citromos vízzel teli tálba, mert hamar megbarnulnak (ajánlatos két külön tálba tenni, nehogy újraegyesítsék őket, mint 1873-ban).
A Parlament hegyes tornyai ne tántorítson el minket, hiszen a kettévágás során úgyis beleomlik majd az egész a vízbe.
Az ország többi részét sózzuk le, és hagyjuk állni.
Ezután vajon megdinszteljük a finomra vágott hagymát, rádobjuk a megtisztított, felaprózott sárgarépát, zöldbabot, brokkolit, zellert, karfiolt és a burgonyát, néhány percig együtt pirítjuk, megszórjuk liszttel, majd lassan felöntjük a Balatonnal.
Most vegyük elő az időközben kellőképpen fellazult Pestet és hántsuk le a keményebb részeket.
A hámozást kezdjük a külső kerületekkel, és egészen addig folytassuk, amíg oda nem érünk, ahol a Szent István körút találkozik a Bajcsy-Zsilinszky úttal. Aki szereti az Andrássy és a Rottenbiller utat, nyugodtan meghagyhatja.
Az V. VI. VII. kerülettel vigyázzunk, nehogy megsérüljenek, hiszen ezek adják levesünk zamatát, a bankmonopóliumok, turisztikai látványosságok, színes butikok, éjszakai szórakozóhelyek, és nem utolsósorban a Belügyminisztériumi Hivatal miatt, viszont a VIII. kerületet semmi esetre se felejtsük leválasztani, mert rajta van a Kerepesi temető.
Aki nem szeretne ráharapni a Honvéd kórházra, időben vakarja le a fővárosról. Nem kell eldobni, ugyanis lereszelve pikáns, átizzadt-betegágynemű és egyedi vérimplantátum ízt kölcsönöz a levesnek. Mivel a metróalagutak a főzés során egy csomó vizet elnyelnének, és hatalmas légbuborékokat böffentenének bele a levesbe, ezért petrezselymes kenyérbéllel töltsük ki az üregeket, az aluljárókon keresztül.
Ugyanígy járjunk el a Budai oldallal: egészen addig pucoljuk, amíg a késünk Déli pályaudvarba vagy Gellért hegybe nem ütközik.
A két megtisztított városrészt a lobogó vízbe helyezzük, majd fedő alatt takaréklángon tíz percig főzzük.
Az ország többi részét, ami időközben már megfelelően levet eresztett, akkurátusan kifilézzük, ügyelve a cupákosabb részekre.
Aki szereti a zöldséget, beledarabolhatja a fazékba a Börzsönyt, a Bükköt vagy a Mátrát. A kilátó-és TV tornyokat gondosan távolítsuk el, mert könnyen átszúrhatja a nyelvet, mikor a sziklás szurdokat és mészkőszirteket ropogtatjuk a fogunk alatt.
Az országot a rotyogó vízbe rakjuk, a főváros darabok mellé, hozzáadjuk a megfonnyasztott zöldségeket, majd kevés vegetával fűszerezzük.
Ezután pont annyi ideig hagyjuk főni, amíg elkészítjük a kakukkmák gombócokat.
Vigyázat! Mosonmagyaróvárt és Almásfüzitőt ne tegyük bele, ha nem akarjuk, hogy az egésznek timföld íze legyen.
Egy régebben napvilágot látott, népi hagyományon alapuló receptúra szerint a tejföl gusztusos okkerarany színbe öltözteti levesünket, ám ez a rafinéria mára teljesen elavult, hiszen a laktóz kikezdené a felső vezetékeket, aztán pocsolyába gyűlne a Vesztendszitiszenter tetőtéri tujaparkjában és megsavanyodna.
Csínján a sóval is, mert a szükségesnél nagyobb mennyiség könnyen korrodálhatja a gépkocsik alvázát.
Ha a leves elkészült, tálaljuk EU- kompatíbilis parcellákba vagy nagyobb meteorkráterbe, pirított homeless kockákkal a tetején, négyes-hatos villamos csíkokkal.
Mivel a leves a hegységek és a bennük lévő vasérckitermelő tárnák miatt a nehezebb ételek közé tartozik, Balatonboglári rozét vagy Medveszőlősi kékfrakkost kínáljunk hozzá.
Nem vagyok mindig ilyen vicces, csak most valahogy ez kívánkozott ki belőlem, mert hallom, hogy megint emelnek ezt-azt, ilyen-olyan szar lesz az élet jövőre stbstb. (az ember már követni sem tudja) és ha tehetném, kimennék Portugáliába örökre, és Mr. Gy. F.-nek még az állampolgárságom is visszaadnám! Szabályosan megfolyatnak minket…
Persze, ehhez kell egy ország, ahol mindezt megtehetik…
Hozzászólás