Ötödik nap avagy a fölűlről fölfelé történő teremtés
2008. február 22. - Tábor Ádám
Természetesen a vallási és a szcientifista fundamentalisták számára a kreacionizmus és az evolucionizmus összeegyeztethetetlen. Számomra azonban nyilvánvaló, hogy a bibliai teremtésleírásban poláris egységet képeznek. Mert a legnagyobb és legmagasabb elgondolható és létező generálja benne az egyre magasabb dimenziók létrejövetelét (azaz teremti az evolúciót).
- 2008. február 22.
„És mondta Isten: Pezsdüljenek a vizek élő állatok nyüzsgésétől: és madarak repdessenek a föld felett, az ég mennyezetének színén. És teremtette Isten a nagy vizi állatokat és mindazokat a csúszó-mászó állatokat, amelyek nyüzsögnek a vizekben az ő nemük szerint, és mindenféle szárnyas repdesőt az ő neme szerint. És látta Isten, hogy jó.És megáldotta azokat Isten, mondván: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizeit; a madár is sokasodjék a földön. És lett este és lett reggel, ötödik nap.
Mindenek előtt nyugtázom, hogy a fényképek tanúsága szerint remekül lehetett látni a holdfogyatkozást, természetesen pont akkor, amikor befejeztem a tegnapi naplót és lefeküdtem. Volt már egy némileg hasonló esetem a kisebbik világító testtel: egy cirka zárórányi teljes holdfogyatkozás pár éve. A Szabadság térre menet még volt Hold, amikor kijöttem a tévészékházból, újra volt – éppen annyi időre fogyott el ”teljesen”, ameddig Szabó Lajosról beszélgettünk bent, műholdon közvetítve. Nem tételezek fel direkt tudatosságot a Hold, no meg a Föld és a Nap részéről – bár Böhme ugyanúgy élőlényeknek tekintette a csillagokat, mint a növényt, az állatot és az embert. A mai csillagászok is a csillagok „életútjáról” meg „életkoráról” beszélnek; a sem idealizmussal, sem irodalmisággal nem vádolható 1989-es Akadémiai Kislexikon szerint például a nagy tömegű csillagok „gyorsabb fejlődés után szupernovaként fejezhetik be életüket”.
A Genezis is szigorú sorrendben beszél az ég és a Föld (tenger-szárazföld), a növényzet, a csillagok (amelyek a geocentrikus világkép miatt kerülnek erre a helyre), ezen az ötödik és majd a hatodik napon az állatok, végül az ember teremtéséről. Könyvtárnyi irodalom veti össze a bibliai teremtésmítoszt valamint az univerzum, a naprendszer, a Föld meg a földi élet keletkezésének természettudományos magyarázatát. Tehát nyilván nem én vagyok az első, aki idestova ötven éve nem érti, miért mondana ellent egymásnak a két interpretáció. Természetesen a vallási és a szcientifista fundamentalisták számára a kreacionizmus és az evolucionizmus összeegyeztethetetlen. Számomra azonban nyilvánvaló, hogy a bibliai teremtésleírásban poláris egységet képeznek. Mert a legnagyobb és legmagasabb elgondolható és létező generálja benne az egyre magasabb dimenziók létrejövetelét (azaz teremti az evolúciót). Ahogyan biológiailag mi is a zigótától a magzati lét különböző fejlődési fokozatain keresztül születünk meg csecsemőként, és érünk ezután ugyancsak fokozatos folyamat során nemző- vagy szülőképessé – ám ennek a fejlődésnek az elején egy már érett férfi és nő áll. És ha a tudomány egyszer képes lenne bármilyen primitív életet előállítani az élettelenből – azt a primitív életet is egy magasabb rendű élő állítaná elő.
A magasságról könnyen asszociálok az e napon teremtett madarakra. A Hertz-féle Tóra-kiadás jegyzete szerint itt ez „gyűjtő szó, minden szárnyas lényre”. Arra a szúnyogféle szárnyas repdesőre is tehát, amely idén télen e percben először repdes a kislámpám körül. Tényleg tavaszodik.
Hijja rabbi a Zóhárban viszont allegorikusan értelmezi a madarakat: „ezek azok az égi küldöttek, akik az emberfiaknak emberi alakban jelennek meg”. Tehát nyilvánvalóan az angyalok. Égi küldötteknek tartja a madarakat Szaladják István Madárszabadító, felhő, szél című filmjének hőse is. (Az utóbbi években látott magyar filmek közül – Fliegauf Benedek Rengetege és Halász Péter Herminamezője mellett – ezt tartom a legjobbnak.) Brehm pedig – miután precízen leírja, amit a madarakról tudni kell, illetve lehetett a maga korában – két, természettudós tollából szokatlanul csengő (a jelző madár-ultrahangra utal!) megjegyzést tesz: egyrészt azt, hogy „a madarak világpolgárok”, másrészt pedig, hogy „az ember gyönyörködtetésére szolgálnak”. Egy kozmopolita költő számára ennél jobb végszó mára nem is kínálkozhat. Legfeljebb emlékezetből néhány Blake-sor valamelyik próféciájából: „Ki tudja, tán minden madár / Ott fenn a lég útjain / Csodálatos, boldog világ, mit / Az öt érzék kalitba zár”.
Hozzászólás