Például ír
2006. március 22. - Kozma György
A Somának egyszer elmagyarázta a Fridi húsz éve, hogy a Kozmagyuri túl bonyolult, a nép nem értené. Arról nem beszélve, hogy eláll a füle. És kész, ezzel el van intézve. Azóta hiába igyekszik, már egészen szimpla közhelyeket is hajlandó leírni a metróba, mégis rendszeresen visszadobják, mert az összkép még mindig túl eredeti. Soma szerint karmikus falba ütközik. Néhányan ezt a hülyeség falának hívnák.
- 2006. március 22.
Szerda. Egész nap az irodában. Reggel Gagóval (9) suliba menve a villamoson Austen-t olvas. Érdekes, mennyire ritka, hogy figyelembe vesszük az érzelmi változásokat a korok között. Az anyák nem szoptatnak, a gyerekek mozdulatlanra pólyázva. Jó, hogy a hideg miatt, de akkor is, ez nagyon agresszívvé tesz egy életen át. A verés rendszeres volt. Pláne, hogy nem mosdatták őket, viszkettek. Szerelemről szó sincs a legtöbb házasságban. A férfiak nagyrészt nincsenek otthon, például hónapokra elmegy az egyik vőlegény a lóversenyre. Az együttérzés lassan alakul ki a történelemben a gyerekekkel. A kis főhősnő minden este sírva megy a szobájába és csak egy rokon van, aki rákérdez néha. Bedobja Kozmoszgyúró a vicclapba a rajzokat. Nem pénzről szól ez, hanem azért csinálja, mert e nélkül nem vennék emberszámba, úgy érzi. Általános iskolás kora óta a gyakran teljesen élethű rajzaival veszi le a lábairól a többieket, ez bevált, miért is hagyná abba?
Megnézi a munkáját, a szakszövegeket. Kitölt egy csomó papírt. Az EU bátorítja a civil kezdeményezéseket, de ahhoz kellenek egyesületek, anélkül hiába bátorítják. Személyi igazolvány száma, anyja neve rovatok. Beszél telefonon egy általános iskolai osztálytársával, aki elhívja konferálni egy musical-estre valami művházba. El szokott menni, például lerajzolja a nézőket, a rajzban megtalálja a babiloni csillagképeket és jósol, ez a Kozmoszkóp, (copyright by Németh Gábor) kell a plusz zsebpénz, nem megy ez másképp. Sajnos ritkán hívják, mert ritkán hívják a tévébe. A Somának egyszer elmagyarázta a Fridi húsz éve, hogy a Kozmagyuri túl bonyolult, a nép nem értené. Arról nem beszélve, hogy eláll a füle. És kész, ezzel el van intézve. Azóta hiába igyekszik, már egészen szimpla közhelyeket is hajlandó leírni a metróba, mégis rendszeresen visszadobják, mert az összkép még mindig túl eredeti. Soma szerint karmikus falba ütközik. Néhányan ezt a hülyeség falának hívnák.
A történelem tanszék vezetője hajlandó elolvasni, amit a Rudolf-merényletről ír, nem is tudta, mondja Haraszti Gyuri, hogy a Rómer Flóris a Vetsera Mária unokatestvére. Pedig így van. És Rómer közben Rudolf trónörökös nevelője is. Pont egy hónappal a merénylet előtt halt meg. Kozmosz üknagybátyjával együtt ült börtönben a 48-as forradalom után. Az ükapa ükanyja pedig hozzáment egy agához 1660-ban, ez a muszlim családi vonal. És Rákóczi (akinek ősei közösek a Ryttoch-okéival: az Anjou-k nádorai, a Drugeth-ek, nápolyi frankok) idejében egy Baltaci aga (hadügyminiszter) nagyvezír (miniszterelnök) lesz. Ez azért fontos, mert Vetsera Mária anyja viszont egy Baltazzi sarj. Ryttoch Emma Kozma Miklóssal is rokonságban van, akihez a Hitler köreiből (Wrangeltől, felesége Rákóczi-lány) érkezik a pénz, hogy megöljék a jugoszláv cárt 1934-ben. A lányához akarják adni Habsburg Albrechtet. És a gyilkos anyja neve Baltadzsieva. (A Baltazzik meg Xantopulos-rokonok, akik az óromán trónon ültek.) Az ilyen véletlenek jól jönnek egy regényben. Jó lenne, ha lenne ideje könyvtárba menni. Azt nem mondhatja el, hogy kitalált egy indiai szolgát Rómernek (aki tényleg bejárta, mint Xántus és mások a Távol-Keletet) és Emma arról álmodozik, hogy az indiai az apja igazából. Később az egyik nagy szerelmétől titokban gyereke születik (a valóságban az illető elhagyja Emmát és megcsalja a valódi feleségét is), aki aztán technikai segédszemélyzetként szemtanúja a cár-merényletnek és ráadásul lesz még egy terrortámadás újabb nemzedékkel később a regényverzióban. És el kell jutni a mi nemzedékünkig ugye.
Mindenesetre ebéd és délutáni alvás után visszajövet még dolgozik, meg kell írni az idióta vicclap-dumákat is (többnyire kimarad, amit mondana). Aztán lemegy az edzőterembe, kell egy kis mozgás, az úszóövét le kell dolgoznia nyárig. Holnap reggel a kisfiát be kell vinnie az orvoshoz, hogy megnézzék, nagyon bágyadt, nem lehet homeopátiával kikúrálni, úgy tűnik.
Egyszerűen elfárad, meg szeretne a családdal lenni, úgyhogy meg se nézi, mennyi érdekes dolog van még a városban, minden nap van valami, amire szívesen elmenne, de persze kinek van kedve éjjel hazavillamosozni? Ezért volt jó a Barabás-villa tegnap. Jó közel volt. Még újra itt a hideg.
Can (Togay) rákérdez e-mélyben, aláírta-e a Halász Péter állami díj kérést? Válaszolt, s arra meg a Najmányi válaszolt, íme a levélváltás, ha érdekel valakit.
Nagy tisztelője voltam Halász Péternek. Csináltunk huszonévesen egy lakásszínházat, aminek ő (és páran a színházából) voltak az egyetlen nézői (Xantussal és Laknerrel felvettünk magnóra egy délután és megtanultuk és eljátszottuk.) Sőt, egy BBS-filmben is együtt (egymás mellett) szerepelünk (mert két "kommunáról" szólt.) Azonban nem teljesen értek egyet az állami díjjal. Nem értek egyet azzal, hogy ez egy "szabad ország" és ezért rá kell kényszeríteni az avantgárd "értékek" elismerésére. Pontosabban elvontan "szabad", ahogy mindannyian döntünk jó és rossz között és nem csak parancsra. De lelkileg szorongásos kényszeres görcsökben fetreng a többség. Magamat is beleértve. Az a véleményem, hogy az ország poszt-traumatikus szindrómában szenved és ez a provokatív "ébresztős" radikalizmus (kötelességetek elismerni a ti kompromisszumpárti életmódokkal ellenséges értékek harcosait) nem gyógyító, hanem csak ellenállást és haragot vált ki. Azt hiszem, mindig szükség van (lenne) olyan radikális avantgárdra, amit képtelenek elismerni a többségi fősodor bürokratái. Az az érzésem, élőbb lenne Halász szelleme, hatása, ha nem kapna állami kitüntetést. Ennek ellenére aláírom a kérést, mert e különvéleményem ellenére elhiszem, hogy a sok-sok barátom a listán jobban látja ezt, mint én. Persze ők biztos jobban tudják, mert majdnem minden kreatív és produktív aláíró kapott már díjat, nekem sikerült csak néhányadmagammal a pályák perifériáján maradnom, s kívülről nézem az ilyesmit. Biztos savanyú a szőlő. Azt sem értem, miért hagyjuk, hogy Erdély Miklós posztumusz fődíjtalan maradjon, vagy Hajas? És mivel a díjakat ugye, mint látjuk, a művészeti teljesítményért, és nem erkölcsi erényekért adják, Bódy is kapjon. És Dixi is. (Kozmoszgyúró.)
Kedves Gyuri – jól sejtem, hogy Kozma György írta ezt a levelet?
Ne haragudj, de egyszerűen nem értem, amit írtál, annyira zavaros gondolkodás diktálta soraidat. Nem lenne jogunk megpróbálni valóban szabaddá, valós értékrend alapján működővé tenni ezt az országot? Nincs jogunk azt javasolni, hogy ha már szokás itt az adófizetők nevében és pénzén jutalmazni, akkor az elismerést valós teljesítmények alapján osszák az általunk választott tisztségviselők? Bele kellene nyugodnunk, hogy „lelkileg szorongásos kényszerben fetrengjen” a többség örökké? Téged is beleértve? Mi nem kényszerítünk semmire senkit. Mi javasolunk.
Halász Péter igen örült a 90-es évek elején kapott elismeréseknek. Péter saját, a halált legyőző akaratából, királyi módon, a legrangosabb állami intézmények egyikében, a Műcsarnokban búcsúzott tőlünk, az aláíróknak életük legnagyobb színházi élményét adva. Színháza tényszerűen rátette a magyar színházművészetet a világ kulturális térképére. Nem önként választotta az undergroundot, az emigrációt, hanem belekényszerült, mert betiltották. Később nem okozott gondot neki, hogy a hatalom birtokában lévő Nemzeti Színházban és az Állami Operaházban rendezzen, az adófizetők pénzén. Le kell számolnunk a diktatúra alatt kialakult reflexekkel – mint például azzal, hogy a kultúrát hivatalos és nem hivatalos kategóriákra kell osztanunk. Az ilyen megosztásnak ma már semmi értelme, nem szabad hozzá intellektuális lustaságból ragaszkodnunk. Egyébként nem Halász Péternek, hanem az országnak van szüksége életműve elismerésére. Hogy meggyógyuljon.
Ha tényleg úgy gondolod, hogy Erdély, Bódy (ő azért amit lehet, megkapott annakidején) és Dixi is megérdemelné a „posztumusz fődíjat”, semmi és senki sem akadályoz meg abban, hogy kampányt indíts ezért.
Ha meggyőződésed ellenére, csupán azért támogatnád Javaslatunkat, mert úgy gondolod, hogy aláíró barátaid jobban látják a helyzetet, mint te, akkor ne add az aláírásodat. Öntiszteletből. Gerincességből. Vállalj felelősséget. Ne szeress fetrengeni. Akkor fogom feltenni a neved az aláírók listájára, ha tényleg egyetértesz a Javaslattal, s nem pusztán azért támogatod, mert mások támogatják. Légy erkölcsös.
Üdv,
Najmányi László
Kozmosz úgy érzi, világosan (tehát erkölcsösen) gondolkozik: a helyzet zavaros, az, hogy a „nép” és ruhája, az állam magától nem javasolta már rég Halászt és a többi fura alakot valami díjra vagy elismerésre. Az, hogy ő az Operában stb. rendez nem a „nép” vagy az „állam”, tehát az értetlenek értékrendjének elismerése. Az pedig poén, hogy azt mondja, a többiek jobban látják, s ezért aláírja. Na mindegy, hülyeség magyarázkodni, ez csak a cenzúra avantgárd verziója.
Aztán írt azért egy konciliáns verziót:
Mindegy, ahogy gondolod, ha téged irritál a stílusom, akkor persze isten ments, hogy elrontsam a névsort valami zavaros és erkölcstelen gondolattal. Nem kérdés, hogy a Péter (és a hasonlók) megérdemeltek (volna) sok mindent, a nép is jobbat érdemel és persze, legyen díj, lesz is, és talán igazad van, hogy nem illik így tépelődni egy ilyen ünnepélyes hangulatban.
Mi van, ha nem közlöd a kommentáromat? (Bár minek kommentárt írni, ha csak egyetérteni lehet?) Felejtsük el, fáradt voltam tegnap este.
Csak annyit, esetleg, hogy
Véleményem szerint nem lehet már helyreállítani az egyensúlyt a meg nem kapott elismerések terén, de mivel minden díjat és elismerést a követők és rajongók harcolnak ki így vagy úgy, tehát egyetértek a többiekkel.
Kozma György, teológus, karikaturista (sajnos a kozmoszgyúró elnevezés így ugrott).
Hozzászólás