Pénteken Krúdy
2008. április 4. - John Batki
És Krúdy Gyulának 1931 vége felé nem sikerült egy új kötethez kiadót találni. Pedig több kötetnyit is írt ebben az évben: A kékszalag hőse, megjelent folytatásokban a Pesti Naplóban január 11. és március 25. között (könyv alakban először 1956-ban!); A tiszaeszlári Solymosi Eszter, megjelent a Magyarország lapjain 101 folytatásban március 1. és július 7. között; A Kossuth fiúk az Esti Kurírban látott napvilágot november 12.-től december 14.-ig.
- 2008. április 4.
Mi legyen a mai adag? Krúdy vagy Kilimológia?
Mind a két ‘tárgy’ antik, ismert-ismeretlen, lábak alatt taposott értékek halmaza.
És mind a kettő ‘fordításra’ szorul: más és másféle módon.
Krúdyt magyarra fordítani? Talán inkább a maiak figyelmét Krúdy irányába fordítani…
Kezdjük Krúdyval. Az élet álom. Elbeszélések. Az 1957-es Szépirodalmi kötetben tíz elbeszélés szerepel, eggyel több, mint az 1931-es első kiadásban. “Utolsó szivar az Arabs szürkénél” valószínűleg helyszűke miatt nem szerepelt ikerpárja, “A hírlapíró és a halál” mellett az eredeti 256 oldalas kötetben, amelyet a szerző kényszerült volt saját költségén kiadni. 1931. december 23.-án szerződést írt alá a Hungária nyomdával, egy 16 tizenhat oldalas ívből álló kötet megírására 1000 példányban, amelyből az első 50 példány december 31.-én délig le is lett szállítva. A szerződésben a nyomda kiköti, hogy Krúdy a “[szerzőnek] 1932 január elején járó Rothermere díjat a számlaösszeg erejéig reánk cedálja.” Tudniillik azért kellett Az élet álomnak az év vége előtt megjelenni, hogy szerzője megkaphassa az 1000 angol fontot amelyet Lord Rothermere az év egyik legkiválóbb magyar könyvének jutalmazására ajándékozott. És Krúdy Gyulának 1931 vége felé nem sikerült egy új kötethez kiadót találni. Pedig több kötetnyit is írt ebben az évben: A kékszalag hőse, megjelent folytatásokban a Pesti Naplóban január 11. és március 25. között (könyv alakban először 1956-ban!); A tiszaeszlári Solymosi Eszter, megjelent a Magyarország lapjain 101 folytatásban március 1. és július 7. között; A Kossuth fiúk az Esti Kurírban látott napvilágot november 12.-től december 14.-ig. Es most látom Gedényi Mihály Krúdy bibliográfiájában, hogy egy kötet azért megjelent, (Az első Habsburg), 160 oldal, a Franklin
Kosztolányi Dezső örömmel értesíti az eladósodott Krúdyt még októberben, hogy neki szánta az angol “újságkirály” ajándékát. Azonban a Magyar PEN Club vezetősége az összeget két évre osztotta el, és még az évi 500 fontot is két író között felezte meg. Ráadásul januárban Kosztolányi felkérte Krúdyt hogy a díj 10%-át ajánlja föl “nagyon szegény írók támogatására”… Krúdy válasza: “Kedves Dezsőm, melegszivű indítványodat boldogan megszavazom. Adjunk a szegény fiataloknak 10 százalékot a Lord pénzéből. Valószínűleg ő sem haragszik meg érte. – Ellenben van egy különös kérésem a díj ügyében…Amennyiben…a díjat megkapnám: nem szeretném azt nyilvános gyűlésen kézhez venni: Nekem igen nagy veszélyt jelentene nyilvánosan ennyi pénzt mutogatni. Ismerem kiéhezett hitelezőimet, olyan rohamot intéznének testi épségem ellen, hogy még Óbudára sem érhetnék el a pénzzel, ahol azt legjobban várják. – Másszóval azt szeretném, hogy a díjat…vagy előbb vagy utóbb kapnám kézhez effective, hogy alkudni tudjak azokkal, akik kivánságaikkal ezt az összeget tízszeresen túljegyezték. Régi adós vagyok, de ennyire még soha sem voltam eladósodva. – Legalább egy kis pihenőt szeretnék zaklatott életemben a Te és a Lord jóvoltából.” – A februári elszámolásból kiderül, hogy a 225 angol font ellenértéke 4387 pengő volt; ebből a Hungária nyomdának járt 1789, és a Székesfővárosi Közmunkatanácsnak 185 pengő. A maradék 2413 pengő az iró külön e célra nyitott folyószámlájára lett utalva az óbudai Takarékpénztárban. Lánya szerint a hitelezők rohama után Krúdy Gyulának még telt egy rövid báránybőr bekecsre, egy új nadrágra és néhány ingre, mielőtt a pénz elfogyott. “Üres csekkfüzete haláláig éjjeliszekrénye fiókjában hányódott.”
Krúdy így írt a saját gondozásában kiadott kötetről: “ Valóban, én magam vagyok könyvemnek kiadója; nyomtatója csak azért nem, mert az események nem engedték, hogy a könyvnyomtatási művészetet megtanuljam….Mulattat (és életben tart) a munka…Végre ötvenedik könyvemnel és az ötvenes éveimben eljutottam oda, hogy “önállósítani” kellett magamat, hogy kedvemet, munkakörömet, vagyonomat, gabonámat, termésemet kellően gyümölcsöztessem. …- Lehet úgy meghalni, hogy legkedvesebb, legjobb elgondolásaimból való munkáimat, ezeket az evésről, emésztésről, borról, betegségről, az élet igazi álmairól való elbeszéléseimet, amelyeknek megírására éppen egy igen pórul járt barátom (Osvát Ernő, a szerkesztő) bíztatott, mint valami fiatalítót az első ‘gyomornovella’ kísérlete után: könyvalakban viszont ne láthassam?…A regényeket ezután nemcsak megírni kell, hanem el is adni.”
Élet és halál, étel és ital; a halálos párbaj mindkét résztvevője jóétvággyal falatozik az utolsó órákban. Az egyik a “Kersantzban”, a másik az Arabs Szürkénél. Ott ül a szomszéd asztalnál Krúdy Gyula.
Hozzászólás