Nohát a mostban meg az van, hogy ülök az Írók boltjában az emeleten és éppen próbálom elmagyarázni egy jól szituált úrnak, miért birtoklom az egyik gépüket. Hamar rájövök, mire gyanakszik, és megnyugtatom, nem egy tegnap indult peremkerületi könyvkiadótól jöttem nyolc nejlonszatyornyi bemutató kiadvánnyal, amelyek között mondjuk orvos-írók remekművei is olvashatók. Mikor megtudja, hogy csak írni akarok, láthatóan megkönnyebbül, ártalmatlan bolond, ez van az arcára írva - se oka, se értelme, de csinálja csak, ha tetszik neki.

A reggeli bukarestivel jöttem, kutyák, nénik, magoló diákok tömegében, és valószínű, hogy a délutáni brassóival utazom haza, kutyák, nénik, magoló diákok még nagyobb tömegében, Mezőtúrtól már a komoly idegbaj határán. Érdekes, hogy mikor megérkezem Pestre éppen olyan, óvatos, de mindenképpen kellemes otthon-érzés tölt el, mint amilyen innen visszatérve melengeti a lelkem. Van Krúdynak egy kései (ha jól emlékszem, a 30-as évek elejéről való) elbeszélése, amiben Macskás Pál unalmában a padláson üldögél és lyukakat fúr a lakásába, hogy szemmel tarthassa a saját lelkét. Mikor megérkeztem a Székesfővárosba, "megírt" mondatokban gondolkodtam, kémleltem didergő lelkemet, mi van vele.

Macskáspáli dolog ez a naplóírás.

Lemaradtam a tegnapi BL-meccsről (olyan lemaradásban, hogy azt sem tudom, mit közvetített az a szerencsétlen Viasat!, azt meg végképp nem, hogy a fuldokló Arsenal adott-e még egy utolsó esélyt magának, és hogy mennyire küldte haza a franciákat a Real…), szóval lecsúsztam, mert meglátogatott minket édesanyám, és elvittem őt és a feleségem estebédre; fűszeres olajban fürdő tonhalat, sós kagylót, és bontott rákot fogyasztottunk némi paradicsomszósszal és Balaton-felvidéki száraz vörösborral, bármilyen dilettáns dolog, bevallom, jómagam folyamatosan híguló fröccs formájában, ami a végén már gyalázatos lakófröccsé züllött. Naplóm szerény hete alatt már másodszor fogyasztok tengeri herkebengyeket, azt hiszem, gasztronómiai válságban vagyok; drága pörköltjeim, kocsonyák, kolbászok, sztrapacskák, ne sírjatok; nem feledtelek el benneteket, jövök!

Az úton kétszer hívott Elek Tibi, de nem tudtam semmi jó hírrel szolgálni, ugyanis nem adtam be előhívatni a képeket a tíz éves Bárka kiállítására, merthogy üres cédétokot vittem magammal. Nehéz úgy előhívni.

Utazásom célját fedje jótékony homály, majd holnapra kitalálok valami frappáns fikciót. Addig csak annyit, mert most rohanok, hogy azt mondja a Roxi rádió itt mellettem, hogy le akarják árnyékolni a parlament üléstermét, mert a képviselők túl sokat mobiloznak.

Napihír, tessék.