hirdetés

Petőfi non coronat

2008. október 25. - Barta András

….mondtam, hogy a mélybe tegye. Nem baj, kicsit iszom belőle, visszateszem a mélybe. Végig azon rágódom, hogy mit csinálok itt, és azt mért, de ez nem akadályoz meg benne, hogy egyenesen kényelembe helyezzem magam az ágyán, még a cipőmet is levetettem.
hirdetés

Nem lehet művészi formát adnom az életnek, mert az élet nem hajlik bele a formába. Vagy: nem tudom/akarom/szeretem a valóságos életet beleformálni a művészetbe. Vagy: a művészetnek újabban amúgy sem feladata az életvalóság tükrözése. Vagy: Unió. Tar Sándort nem zavarta. „Bozsóné kivette a kezét a moslékból, és a léckerítéshez ment, kinézett fölötte, nem jön-e valaki” – kezdődik a Te következel, amely nem is posztumusz kötet, hanem válogatás-. Mért írjak erről? Ez félreértés. Ajjaj. Hetek óta készülök egy tévedésre, és majdnem belesétáltam a zsákfalujába, Tar Sándor oly kedvelt lokációjába. Recenziót írni egy elavultságról, Király Levente kompozícióképzéséről? Fogalmilag kizárt, ahogyan a bírósági végrehajtó mondaná. Futottam egy félórát a Gellért-hegyen, és szinte ordítok a fájdalomtól, úgy fáj az arcüregcisztámtól az összes jobb felső fogam. Ha mindet gyökérkezeltetném, nemcsak hogy nem fájna, de én lehetnék Mickey Rourke. Mickey Rourke az összes fogát lecsiszoltatta, és szép, fehér koronát húzatott rá. A mosogatógéptabletták evolúciója úgy néz ki, hogy az elején még csak sima por volt, aztán 3 in 1, 5 in 1, 7 in 1, aztán kitalálták, hogy ne legyenek számok, csak fantáziai elnevezések, Quantum Ball stb., aztán visszatértek: 10 in 1, aztán ott tartunk, hogy All in 1, de nem kell leszedni a celofánt róla, feloldódik az is a gépben. A borotvák is itt tartanak, egy darabig volt a duplapengés, aztán a Mach 3, aztán kijött a Wilkinson a négyborotvással, amelyet rács mögött kell tartani, és akkor a Gillette kijött az 5 + 1-essel, de már féltek a nevetségtől, és nem merték például SIXellence-nek vagy bármi hasonlónak nevezni, ezért lett Fusion. Tudta-e Ön, hogy alapvetően négyféle reklám van? 1. Meggyőző. Mint az összes mosószaros és társai, ahol racionálisnak hangzó érveket vonultatnak fel, hogy [a kívánt rész kitalálható] 2. Érzelmileg bevonó. Ebbe a tortakategóriába tartozik sok más, az összes üdítők, az Axe, számos autós image-reklám, mert a lényeg egy életérzés közvetítése. 3. Hírverő. A klasszikus magyar példa a Müszi, amikor teljesen lényegtelen, hogyan történik, vagy mi történik, a lényeg, hogy hírértékű legyen. Lényegében majdnem az összes gerillamarketing is ide tartozik. 4. Leértékelés, újabb keletű szóval, szavakkal: vásár, árengedmény, árelőny. A nemtudoménmennyi in 1 jellegű termékek, katergóriájuknál fogva, a racionális meggyőző osztályba tartoznak, hiszen olyan, nagyon egyszerű párhuzamokat alkalmaznak, mint hogy a több jobb, a nagyobb szebb stb. Nem lennék mosogatógéptabletta, pedig az feloldódik és eltűnik a tisztaságban. Most jut eszembe, hogy a promóciós ajándékként kapott mosogatógépillatosító mosogatás előtt leesett a felső tálcáról, úgyhogy lehet, hogy rosszul sikerült a mosogatás. A pocsába. Picsába. Hiába oldódott fel és tűnt el örökre, megszűnése nem adhatott tisztaságot e földnek. Szomorú egy sors a mosogatógéptablettáé.
 
Üdvözletünket küldjük Lajosházáról. Sajnos sokat esik, de a kaja jó. Tegnap voltunk kirándulni a tévétoronynál, ám az élet nehéznek bizonyult. Sok puszit küld Bandi bátyád és Margit nénéd
 
Tar Sándor, Tar Sándor, Tar Sándor. Az elmúlt időszakban férfiakkal találkoztam szexuális indíttatásból. És a Tar Sándor művészete iránti rajongásból, csak ekkor ezt még nem tudtam. Az egyik, egy harminchárom éves férfi nagyon sok képet közölt magáról az interneten, gondoltam, ez aztán valódi, kultúramentes szórakozást tesz majd lehetővé, melyet az interneten egyeztettem is vele. Mivel másképp alakultak a dolgok, fölhívtam, bemutatkoztam, és megkérdeztem, nem mehetnék-e előbb, mire azt válaszolta, mély, tompa hangon, hogy ki is vagyok én, amire mondtam, hogy tudod, akivel megbeszélted, aha, szólt az újabb válasz, mire megkérdeztem, hogy mehetek-e előbb, mire ő megkérdezte, hogy mit akarok, amire én úgy válaszoltam, de hát mégis hogyhogy mit, amire aztán kiderült, hogy a dugni, szopni stb. partvonalán kell játszanom, amire ő megkérdezte, hogy de perverzet nem akarok-e, mondom, mégis mire gondolsz, ó, csak pisire, hát, pisiről sok szó nem lehet, de majd meglátjuk. Ugye, tiszta szépirodalom. De azért vigyek sört, mondta, hátha összejön az a pisi is. Vettem sört, magamnak pezsgőt, majd eltévedtem Kelenföldön, de végül megtaláltam. Irodalmi alapokra utal az is, hogy a Karinthy Színház előtt találkoztunk. Amikor megjelent, a földbe gyökerezett a lábam: egy nehéz sorsú, kissé hajlott hátú, mély árkokkal megszántott melós állt előttem, akit bármikor az apámként mutathatnék be. Meg lennék lepődve, ha egy pillanatra is megfordult volna a fejemben, hogy vele megyek, mégis vele mentem. Én voltam akkor Petri György verse, a Hogy elérjek a napsütötte sávig. Amíg vezetett a lakásához, szégyenlősen megkérdeztem, hogy tényleg ő van-e a fej nélküli képeken, mire biztosított, hogy. Elértünk a napsütötte sáv széléig, beléptünk a házba, fölmentünk a legfelső utáni szintre, körben apró darabokban omladozott a ház falairól a szúrós szagú reménytelenség, a belső udvarban egy ordító tévé kért nagyobb figyelmet magának. Beléptünk egy hengerrel festett, mintás folyosóra, amitől kellemetlen nosztalgiám támadt, még azokra az időkre emlékeztetett, amikor havi 16 ezer forintért a Mátyás téren béreltünk egy kétszobás lakást. Szép lakás lett volna egyébként az is. Ez soha. Ezeknek az egyedülálló, a semmibe beledilizett melegeknek a hálószoba az életközéppontjuk, az ágy, a tévé, a számítógép és így tovább mind oda van bezsúfolva. Helyet is foglaltunk, kérdezi, betegyen-e egy filmet. Be. De csak travis van. Mindegy. Betette. Iszunk sört? Csak pezsgőt iszom, de az még meleg. Nem baj, ő iszik sört. Leültem az ágyneműre, amelyet már annyiszor mostak, hogy csak nyomokban tartalmazta magát. Most felmerül ám bennem a gyanú, hogy ezeket csak azért csinálom, hogy utólag elmesélhessem. Szétnéztem: a hatvanas évek bútortermésének a legjava. Árammal fűt. Ja, az ELMŰ-nél dolgozik, feleáron kapja, így jobban megéri. Negyven fok. Hja, kérem, feleáron. Jó az ELMŰ-nél? Jó. Ez az első helyem, itt vagyok 17 éve. Micsinász? Villanyszerelő vagyok, én kötöm ki a villanyt azoknál, akik nem fizetnek. Nagyon jó munka. Utálom, de jól fizet. Végül is még mindig jobb, mint az ellenőr vagy az igazoltató rendőr. A szőnyeg örökre kimoshatatlan foltjait szemlélem. Ez a szőnyeg csak a végítélettel tisztul meg, még az All in 1 se rúghatna labdába. Jó a film?, kérdezi. Hát, neked tetszik? Nekem nagyon. Végül is nekem is. A félig átoperált transzvesztitáktól rosszul vagyok. Valamiért mindig félvérek, Dél-Amerikából. És valahogyan úgy néznek ki, mintha még valami plusz idiotizmusban szenvednének. De lehet, hogy csak Brazília gyilkos leheletét érzem rajtuk. Leül szenvedni az internettel, szidja az ADSL-t, kimegyek a konyhába a pezsgőért, még mindig húgymeleg, hiába mondtam, hogy a mélybe tegye. Nem baj, kicsit iszom belőle, visszateszem a mélybe. Végig azon rágódom, hogy mit csinálok itt, és azt mért, de ez nem akadályoz meg benne, hogy egyenesen kényelembe helyezzem magam az ágyán, még a cipőmet is levetettem. Tudják rólad, hogy meleg vagy? Egy-két munkatársam a melóhelyen. Fölnézek árkolt, hirtelenül megöregedett, tökéletesen kifejezéstelen, örökre elfáradt arcába, és most vonom el azt a tételt, hogy a mai Magyarországon a nehéz szociális karmájú (= sors, doesn’t it? or not?) melegeknek a teljes lelki kiüresedés az osztályrészük. Rettegés és unalom. Hamar meg fog halni. Valószínűleg halálra issza magát ott, a Karinthy Színház melletti kocsmában, ahol valószínűleg most is törzsvendég. Tízéves, kék, bolyhos melegítő van rajta. Ránézek a filmre, a transzszexuális személyt éppen kegyetlenül torkon bassza egy amúgy meglehetős kiállású amerikai indián. Elhatározom magam, és megsimítom a férfi hátát. És a szüleid például tudják? Senki más nem tudja. Tudom. Egy barátod sincs, senkinek se merted elmondani. Megint megsimítom a hátát. Felhúzom a felső ruházatát, hogy lássam a hátát. Ez nem is hát, annyira nincs. Egy nem létező hát. Jean-Paul Sartre állítólag azt mondta, hogy 35 fölött mindenki felelős az arcáért. Ez az ember csak 33, de nyald a seggem télen-nyáran. Nemcsak háta, arca sincs. Félelem és reszketés az ELMŰ-ben. Kérdésre válaszolva elmondja, hogy néha megsajnálja, annak úgy köti ki, hogy mégse. Roskadozó svédasztal lófasszal. Tudod, nem olyan rossz fizetés, nekem éppen elég, meg hát itt vagyok már régóta. Simogatom a nem létező személy nem létező hátát. Nézem a nem létező arcát, nem mutatja, hogy örül-e neki. Már percek óta tudom, hogy nem iszom több pezsgőt, hanem el fogok menni. Ordít a definitív infinitívusz. Én mégis a hátát simogatom. Elmegyek vécére, az is reménytelen. Mikor visszajövök, azt hazudom, hogy rosszul vagyok, én ezt most nem tudom. Elkezdem fölvenni a cipőm. Ne menjek még, hát. Legalább a fenekét nézzem meg. Eleve csak azt akarta, hogy jól basszam meg, és aztán hugyozzam le. Letolja a nadrágját, hasra fordul, ott a feneke. Ez sincs. Csak az a szintén régi, szinte rojtos, bordó tangabugyi, amely szánakozás nélkül takarja el a nemlétezőt. Fölveszem a dzsekim is, majd odaülök mellé az ágyra, és megfogom a fenekét, simogatom. Legalább a bugyijában élet volna. Megnyugtatóan beszélek hozzá, mint egy állathoz. Sóhajtozik. Csak a feneke simogatását szereti. Olyanokat mondok, hogy sajnálom, ne haragudj, de ezt most nem tudom, rosszul érzem magam. Végül felállok, hátra se nézek, elindulok kifelé. Szerencsére semmi sincs annyira zárva, hogy ki ne tudjak menni. Amikor az utolsó ajtónál állok, már utolér, ránézek, nemsokára valószínűleg sírni fog. Megszorítom a kezét, és sietek, hogy elérjem a napsütötte sávot.
 
Sok puszit küldünk Nyékládházáról. Az élet szép, a kaja finom. Anyád nem tud pihenni, állandóan mosogat. Ha tudsz, látogass meg minket, kisfiam. Apád

Barta András

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.