hirdetés

Politika és színház

2007. január 24. - Bíró László

Hát… nem is tudom. Döbbent visszajelzéseket kaptunk, hideget-meleget, jogosat-jogtalant, arról viszont sajnos nem esett szó, hogy mi ez az irány, mi az, ami felé az előadás el akar indulni. A botrány érződik a darabon, nagyon is...
hirdetés

          Ma kaptam egy E-mailt a Chumbawambától, hogy a BBC leeds-i stúdiójában interjút csinálnak velük, zenélnek is egy kicsit, hallgassam már meg. A Chumbawamba nyolcvanas évekbeli számaira pogózni lehetett, a kilencvenes évekbeliekre össze-vissza ugra-bugrálni, a millennium utániakra pedig bólogatni.
 
 
"élő adásban láttam a párizsi diáklázadásokat"
 
A leeds-i anarchisták már huszonöt éve pengetik ugyanazt az üzenetet, Reagennel meg Thatcherrel kezdték, most pedig Busht és Blairt fikázzák. Különösen tiszteletre méltónak tartom őket, az anarchizmus ezek szerint nem feltétlen korfüggő világnézet, ez szívembe reményt kölcsönöz. Nagyon sokat hallgattam a dalaikat az Önkényeztetés írásakor, valami felettébb erős állítást akartam írni a színpadra, még a kapcsolatot is felvettem velük, meséljenek már politikai színházról, mit érdemes olvasni, ők mit szeretnek nézni a színházban. A politikai színház érdekelt, és meglehet, ’89 előtt Magyarországon kizárólag politikai színház működött, de én nem ebben az értelemben gondolom el a dolgot.’89-ben elment az amatőr Big Brother, úgy tűnik, csak azért, hogy szóljon a profi Big Brothernek, jöhet. Egyetemista fejjel nem igazán értettem ’68-at, 2006-ban viszont élő adásban láttam a párizsi diáklázadásokat.
 
 
 "Az anarchizmus a politológia fekete báránya"
 
Az anarchizmusnak igen rossz a pr-ja, ugye, az a sok királygyilkos és ultrabalos terrorista, mind-mind anarchista, mondják (a jó emberek), és hideg a verejték a homlokon. „Na, ne, azt azért már tényleg ne”. Az anarchizmus a politológia fekete báránya (holott korábbi kultuszminiszterünket élénken foglalkoztatta), szinonimája a káosz, (utóbbi jelenség kizárólag az elkurvult értelmiség számlájára írandó), de legalábbis ifjú idealisták idióta illúziója. A pontműhelyes Vicei Zsoltinak vetettem fel korábban, hogy valami politikai darabot szeretnék írni, erre élénken tiltakozott, hogy ő már nem szeretne politikai színházat csinálni, hiszen két-három éve azzal ment el, hogy ugra-bugrálás közben politikai jelszavakat („baromságokat”) és ideológiákat („faszságokat”) rikoltozott a színpadról, neki ebből elege van. Akkor már nagyon érdekelt, mi is az a politikai színház. Piscatorról és Brechtről lehet tudni, a Dühös Fiatalokról szintén, ott van még Dario Fo, és természetesen a Krétakör néhány előadása. Mégsem ezeket kerestem, hanem valami olyan színházat, ami egy külvárosi, harmadosztályú futballmeccs lefújása előtt kitört sörös verekedésre hasonlít, valami dúdolható punk dalra (dúdolható punk, úristen!!!), valami vér-és verejtékgőzös színházra, ami, khm, fésületlenül mondja meg a tutit, de nem kioktat, szóval valami határozott állítást a világ és pszichénk állapotáról. Anarchizmus a színházban.
 
 
Később visszatáncoltam az ideologizált színháztól, hiszen bármennyire fontosnak és szimpatikusnak tartom a New York-i The Living Theatert, nem feltétlenül tetszik az, amit a színpadon csinálnak. (Azt hiszem, Vicei Zsolti is pont az ilyen típusú színházat rühelli.) A végeredmény az lett, hogy igen hard core szövegekkel teli zenék szólalnak meg az Önkényeztetésben, közöttük történelmi jelenetek a mindenkori hatalomról, kivetítőről pedig szintén kőkemény animációkat nyomunk és táncolunk, mint a mérgezett egerek. Hát… nem is tudom. Döbbent visszajelzéseket kaptunk, hideget-meleget, jogosat-jogtalant, arról viszont sajnos nem esett szó, hogy mi ez az irány, mi az, ami felé az előadás el akar indulni. A botrány érződik a darabon, nagyon is, a vérbe és verejtékbe igen nagy mennyiségű szar is keveredett (pl. az egyik jelenet a hatalom és a szkatológia tudományának kapcsolatát feszegeti), de nincs megelégedés sem a színészekben, sem pedig bennem. Tovább kell a darabon dolgozni, érthetőbbé kell tenni a sztorikat és az utalásokat, nem szabad hagyni, hogy az anarchizmus nyerjen a színház ellenében. Nyerjen a színház, bár ne az anarchizmus ellenében. Átírom. És elmegyek az OSZMI-ba január 30-án, ahol a magyar (a)politikus színházról lesz beszélgetés.
 

Bíró László

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.