Pornó

2011. április 13. - Farkas Péter

Egy körülbelül velem egykorú lady. Kicsit ideges, bemutatkozásnál szokatlan módon nem nyújt kezet, rögtön magyarázza is, hozzászokott az utolsó években, amikor a férje nagybeteg volt. - Ezen a héten Farkas Péter írja a netnaplót.

Az adóbevallásomhoz csatolt kiegészítő adatok alapján évente körülbelül nyolvanötször vásárolok könyveket magánházaknál. Költözés, túlzsúfoltság, új érdeklődési kör, haláleset. Írtam erről 2008. március 27-én is. Akkor egy magyar vonatkozású esetről számoltam be, most a tegnapi látogatásomról fogok. Luxus villanegyed, társasház. Egy körülbelül velem egykorú lady. Kicsit ideges, bemutatkozásnál szokatlan módon nem nyújt kezet, rögtön magyarázza is, hozzászokott az utolsó években, amikor a férje nagybeteg volt. Többet azonban nem mond ezzel kapcsolatban. Bevezet egy rendkívül tágas nappaliba, széles, nyitott szekrényfalak. A polcok már erősen foghíjasak. Értelmiségi anyag, de nagyon vegyes, nehéz besorolni, esetleg orvos, semmi esetre sem bölcsész, ahhoz viszont túl igényes, hogy például műszaki ember legyen. Körülbelül öt perce nézegetem a könyveket, amikor elég arrogánsan rám szól, hogy érdekelnek-e a könyvek vagy sem. Kedvesen mondom neki, hogy egyelőre még nem tudom. Ingerülten duzzog, hogy neki nincs ideje félórákat foglalkozni ezzel, millió elintéznivalója van, minden pillanata be van osztva. Kicsit hisztérikus. Még mindig kedvesen, de határozottan mondom neki, hogy elnézést, de ő hivott ide mostanra, ha nincs ideje, akkor esetleg másik időpontot kellett volna megbeszélnünk. Ennyi könyv esetében nem tudom eldönteni öt perc alatt, hogy érdekel-e az anyag. Kicsit megnyugszik. Átvonul a terem másik sarkába, és fontoskodva rendezget egy halom papíros között és nyomkodja a laptopot. Negyedóra múlva szólok neki, elmondom, mi érdekel, mi nem, és mennyiért. Hirtelen mesélni kezd a férjéről, az utolsó évekről, hogy mennyire szerette a férje a művészetet, mennyit jártak közösen kiállításokra, műtermekbe, aztán a férje leesett a lábáról, évekig halálos beteg volt, most meghalt, ki kell költöznie a lakásból, azt sem tudja, hol áll a feje. Egyszer csak nagyon elesett lesz, az egész lénye kislányossá válik. Perceken belül szinte meghitté válik a kapcsolatunk, végigvezet a hatalmas lakásban, megmutatja, hogy még mit akar eladni, eredeti Beuys, Penck, Antes, aztán nyugodtan hagy válogatni a könyvek között. Közben sokat beszélgetünk, teljesen kiegyensúlyozott, szinte derűs. Amikor elmegyek, kezet nyújtok neki. Megmerevedik, értetlenül néz. Mondom neki, hogy akkor, amikor halálos beteg volt a férje, és teljesen legyengült az immunrendszere, helyes volt, hogy nem nyújtott kezet senkinek. De most már nyugodtan kezet adhat. Egy pillanatig tétovázik, aztán kezet nyújt.
Ezen a polcon van egy 1989-es, miként most olvasom, a francia forradalom kétszázadik évfordulója alkalmából rendezett bonni kiállítás katalógusa ("Sadedas"). Louis Flamel (edition nekrophil nr. 12) írta az előszót "Az egyetlen Márki fénylő spermavérszemében, gróf Báthory Erzsébetre, Gilles de Raisra és más nem megnevezettekre emlékezve" címmel. (Az író a 15. századi hirhedt gyerek-tömeggyilkosra, Gilles de Raisra utal, és tőle akár Bartókig kattintgathatunk.) Kiváló nevek: Günter Brus, Attersee, Nitsch (edition nr. 13), Dieter Roth, Spoerri, Topor és Jürgen Klauke (edition 10 és az első könyvem szponzora - furcsa, nem?), és itt eredetileg az egyik kedves műtárgyam következett volna, amikor a kép fotózása közben rám szólt egy épp nálam vendégeskedő ismerősöm, újságíró, tehát nem teljesen járatlan az ügyben, hogy ez a kép aligha publikálható egy jámbor irodalmi fórumon, merthogy pornográf. Kétségtelen, egy női nemi szervet ábrázol, amint beleguggol Rodin "Gondolkodó"-jának a fejébe, vagyis nem is ő guggol bele, hanem a hátulról látható szobor kb. harminc centi magas másolatának feje hajol bele gyöngéden a nyílásba. Nagyon szeretem Paul Rosin munkáját, "Le Penseur", 1987, ed 2/10, silver gelatin print, 20x16 inches, olvasom, de hogy pornográf lenne, arra még nem gondoltam. Pornográf Dárfúr, Ruanda, pornográf Srebrenica vagy megannyi kézfogója mindenféle magas tanácsoknak, testületeknek, parlamenteknek, pornográf például ez a felvétel (magát a fotót nem találtam meg, nyilván a jogok védik), de ezt nyugodtan nézegetheti bárki, 0. évtől, akár matinéban is, hiszen a fejjel lefelé lógó illedelmesen eltakarja nemi szervét, arról nem is beszélve, hogy a felvétel után hamarosan már eltakarnia sincs mit, merthogy kb. éppen a hüvely nyílásával egyvonalban hasítja ketté bozótvágókésével a kamerába néző két férfi. Persze, mondom aztán az ismerősömnek, tényleg, igazad van, úgy látszik, akkor mára egy másik motívumot kell találnom. Sebaj, van elég, ha már "Le Penseur", éppen ott áll fél méterrel arrébb Valéry, "plus je pense, plus je pense" (minél többet gondolkodom, annál többet gondolkodom), mondja, nyilván más összefüggésben, bár nem tudom, lehetséges-e egyáltalán más összefüggésben gondolkodni. Mindenesetre ez volt a "Gólem" (1996) első mottója. Ideírom az egérrel is. (Gyógytorna.)

Farkas Péter