hirdetés

Pöttyös a levegő!

2009. december 13. - Schein Gábor

Csak éppen a test, az nem szakadhat ki egészen a természetből. És maga a város sem, mindaddig, amíg felülről nyitott. Nyitva van az ég, és esik a hó. - Schein Gábor netnaplója
hirdetés

Az idei télen ma először havazott. Igaz, hogy nem maradt meg, de hó  volt akkor is. Miért várjuk minden évben annyira az első havat? Miért szenzáció, ha leesik? Miért ugrik ki minden gyerek az ágyból, ha azzal ébresztik, hogy éjszaka mindent belepett a hó? Azért-e csupán, mert az első hó a karácsonyt, az évvégét jelenti? Emlékszem, amikor a lányom életében először látott havazást, izgatottan felkiáltott: „Nézd, apa, pöttyös a levegő!” Az első hó, az bizony költészet. És kegyelem. Aztán ha megül a tájon, az már  – ahogy Vörösmartytól tudjuk – csend és halál is. Csakhogy Vörösmarty még egészen más havazásokat látott, mint mi. Én a nagyvárosi havazásról szeretnék beszélni.

A nagyvárosban a hó váratlan vendég. Hiba a funkciókban. Olyasmi, aminek igazán csak a gyerekek örülnek. Az autóknál jobb fedezéket a hógolyózáshoz senki sem találhat. A felnőttek számára azonban a hó egyet jelent a fennakadással. Semmi sem közlekedik rendesen. Megcsúsznak a kerekek. A mentőautók combnyaktörésekhez rohannak. A hegyi járatok elakadnak. A repülőtér nem indít és nem fogad. Nyugtalanság, idegeskedés. Az örökös küzdelem feltételei tovább romlanak. Ráadásul a hóból lucsok lesz, latyak, sós lé, amely kimarja a kutyák lábát, a csizmabőrt, megeszi az utak mentén álló csenevész, beteg fák gyökerét.

Vannak azonban napok, egészen ritkán, tíz évente ha egyszer, amikor a szakadó hóban mindenki feladja a küzdelmet. Megáll a város, és nem is akar működni. Az ilyen napok a várostörténet legszebb pillanatai. Nincs düh, nincs harag. A természet visszaveszi azt, ami sosem volt az övé. Hiszen a város a természet ellenében jött létre, és ma is a természet ellenében fejlődik. A bevásárlóközpontok örökké egyforma fényei, egyforma hőmérséklete, egyforma hangjai a természet változandóságával, kiszámíthatatlanságával szemben az egyformaság, a kiszámíthatóság biztonságát állítják. A nagyvárosban az ember is nagyrészt túlbiztosított, természetellenes lényként él. A célja az, hogy bizonyos funkciókat lehetőleg hiba nélkül teljesítsen, és ehhez okosabbnál okosabb gépek segítségét veszi igénybe. Csak éppen a test, az nem szakadhat ki egészen a természetből. És maga a város sem, mindaddig, amíg felülről nyitott. Nyitva van az ég, és esik a hó. A hó az ég nyitottságát jelenti. A biztonság ürességét. És valami mást is. Az eső, az komoly dolog. A hó, az játék. A hó megbékít töredékességünkkel, örökös félbemaradásunkkal, a hó azt mondja, minden jól van úgy, ahogyan van, a hó azt mondja, gyerek vagy.
    
PÖTTYÖS A LEVEGŐ!

Havazásra ébredni, és aztán nézni-nézni egész délelőtt a szobából a havazást, még ha silány pelyhekben szállingózik is, nincs ennél megbékítőbb dolog egy városi ember számára. Ez a nyitott ég csendes ünnepe.

Schein Gábor

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.