(Most veszem észre, hogy itt meddig mentem el: rántott karfiol, tartár, zsömle karnyújtásnyira, pizzaszelet a fiókban, már a karfiol is három napos - na de ez munkahely.) Beértem olyan kettőre, nem volt hirdetés, de volt valamennyi kész anyag, ötkor feladtam a tördelésre, hatkor elkezdtem naplót írni, hétkor jöttek a takarítónők, egy 40, egy huszonsok és egy 13 éves, mégis nénit írtam akkor, mert takarításukkal elüldöztek, és a mondat is jobban jött ki úgy. Hétkor átcsúsztam próbálni.

Daltanulásra értem oda, olyan, mint amilyet akartam, csak jobb, táncoltam kicsit, aztán írtam még egy versszakot. Ezután egy ötszereplős jelenet jött, most próbáljuk másodszor, az első próbán kiderült, hogy amit elképzeltünk, nem működik, nincsenek igazi tétek, nem feszül, most csak egy helyzetet hoztunk, pár iránykijelölő mondatot, meg a laptopot.
Kétszer harmincöt perc impró, tízezer karakter, ebből már el lehet indulni az írással, kiderült, hogy úgy élesebb, ha a lánynak kint kellett volna várnia az autóban, hogy a pincércsajra nem szabad rámozdulnia, hogy a lány akkor kattan ki, mikor bevonja a részeget, az kurva jó volt, mikor a részeg utánuk szólt, hogy: na most akkor nem áll ez a dolog? A cél: hétperces jelenet.
Vagy mondhatom azt a részét, hogy Zolit most láttam először rendesen próbálni, eddig mindig ellentartott, fáradt volt, nem érdekelte, beszélt, ahelyett, hogy kipróbálná, túl könnyen kitalált egy elsőt, és azzal meg is elégedett, unta magát, ellustult. Az úgynevezett színészfaszszopások eredményeképpen, vagy a légkör, vagy a leosztás, a helyzet, ki tudja, most jó volt. Mert jó volt mindenki. Mindenkinek. Utána sörözés, Balázs siránkozása csikkszedegetés közben, mondjuk igaza van, de szerintem egyszerűbb lenne jóban lenni a takarító nénikkel.
Át akartunk írni valamit még az imprószövegek alapján, ami előzőleg csak félig működött, egy teljesen más változat lett belőle, pedig a kimaradt kilencven százalékban volt egy-két dolog, amit nagyon szerettek a színészek, ezért végül egy öszvér-változatban állapodtunk meg, dolgozzanak rajta, forrja ki magát, aztán még a Tóni rövidke rapje refrénnel.
Na és akkor.
Kiderült, hogy nincsenek meg azok, amiket a komplementer többszólamú dalba írtam. Emlékezzek rá!
Plusz elveszett a noteszem. Én hisztizem, Balázs lehord a sárga földig, és elküld a picsába, nyilván én is őt, de csak másnap.