hirdetés

Pünkösd-ölő szombat-vasárnap; névleges

2008. május 10. - Gerlóczy Ferenc

Olyasmi, hogy mivel a zarándokokat szállító vonat mozdonyán Nagy-Magyarország címere díszelgett, Georghe Funar epét kapott és el akarta kobozni a vonatot (sic!), vagy, hogy a búcsún a Magyar Gárda pár tucat tagja Árpád-sávos zászlókat lobogtatott (sicc!), tényleg nem számít incidensnek.
hirdetés

Névleges vastagság: 54 milliméter – olvashatjuk a gumióvszerek csomagolásán. Az is csak névleges, hogy az itt következő netnapló-bejegyzésem a szombati napról szól. Úgy kezdtem írni, mintha a vasárnapot írnám. (Majd utólag eléírom a szombatot – gondoltam.) Most azonban, hogy már befejeztem, inkább folytatni szeretném, vagyis a még hátralévő részt valóban mint utolsó részt írnám meg. Az alábbi jegyzet szövegét nem komponálom át, hogy szombatosabb legyen, ezért kérlek, Nyájas Böngészem, vedd ezt figyelembe, s bocsáss meg nekem az ebből fakadó esetleges többértelműségekért. 
 
Felvirradt pünkösd vasárnapja. [Ahogyan szombaton a pünkösd-szombat.] Nem mentem el sehova, nekem penzumom van, netnaplót kell írnom, miközben rendre összekuszálódnak munkák és napok: ma ugye, vasárnap van (írom hétfőn) [ma, ugye, szombat van, szúrom be kedden]. Nagy az időzavar. Ráadásul csengettek. 
Itt egy darab idő eltelt, és nemsokára megint, és megint (…és megint!) – egyre nagyobb az idő-zavar. Amihez most még lelkiismeret-furdalás is járul, hiszen a gépezetben most én vagyok a leglassúbb láncszem. Bele kell húznom. Most tehát akkor pünkösd vasárnap délelőtt van, odakint hétágra süt a nap, én mégis itthon ülök, a nyitott erkélyajtó belülső oldalán, a monitor előtt, tőlem jobbra, a komputer monitorjával 90 fokot bezárva, tévéképernyő. Ha már vasárnap, legyen vidám! – gondoltam, s nyomban azt is: ha már pünkösd, legyen kövér! És máris a pünkösdisták eufóriájára szörföltem a távirányítóval; nem volt nehéz, az ATV az egyes gomb.
 
Németh Sándor levelet olvasott fel; a levélíró azt kérdezte, igaz-e az a szóbeszéd, hogy a Hit Gyülekezetét a zsidók tartják fenn? A vezető lelkész elmosolyodott, s közölte a levélíróval: bizony, a szóbeszéd igaz, valóban, a gyülekezetet (vagy az egész kereszténységet? – most nem emlékszem pontosan, hogy a kettő közül melyiket mondta) tényleg zsidók: Jézus, Péter, Pál apostol, Ábrahám és mások tartják fenn. Valami olyasmit mondott (nem biztos, hogy szó szerint idézem): belőlük élünk. (Derültség, halleluja)
Mindig nagyra értékeltem a hitgyüli – Ábrahám, Izsák, Jákób és Auschwitz ellenére Magyarországon még mindig ritkaságszámba menő – egyértelmű filoszemitizmusát. Pünkösdizmusukat azonban mindig nehezen értettem. A szentlélek kiáradása, a glosszoláliák, a csodák: nekem mindez túlságosan turbó.
 
„Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Megteltek mind Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak”– olvashatjuk az Apostolok cselekedeteiben. Ez a zúgás tölti meg most a Hit Csarnokot, de ez a szélroham kócolta – más széljárások mellett – a több százezer zarándok haját Csíksomlyón is, a pünkösd szombati búcsún, amelyről a Duna televízió bemondta az örömteli hírt: „méltóságteljesen, incidensek nélkül zajlott le”. (Olyasmi, hogy mivel a zarándokokat szállító vonat mozdonyán Nagy-Magyarország címere díszelgett, Georghe Funar epét kapott és el akarta kobozni a vonatot (sic!), vagy, hogy a búcsún a Magyar Gárda pár tucat tagja Árpád-sávos zászlókat lobogtatott (sicc!), tényleg nem számít incidensnek.) 
A Szentlélekkel ugyanaz a baj – folytatta Kovács János kérdező- és csodálkozóművész, interreligiológus – ami a Fiúval is: erodálja a monoteizmust. – Szerinte már a Fiúisten kifejezés is botrány, hiszen a názáreti kommunista rabbi nem volt Isten, csupán ember, aki, bizony, igaz, ritkaságszámba ment és csodálatot váltott ki jóságával, szellemi erejével, szabadságával, együttérzésével. Jézus istensége egyébként amúgy sem egységes álláspontja a keresztényeknek – mondta az interreligiológus (kerdezomuvesz@gmail.com). – Csak a mainstream kereszténység állítja, és csupán a 325-ben, az épülő Konstantinápoly melletti Niceában, a Nagy Konstantin által összehívott s fegyvereinek árnyékában megrendezett niceai zsinat óta, ahol abban bizonyos, egyetlen iotáról zajló vitában a 200 szavazó püspök közül 198 (imponáló 99 százalék) szavazott az egy „i”-vel rövidebb homousziosz változat mellett, kimondva ezzel, hogy Jézus egylényegű az Istennel, s így maga is Isten. Pedig az ariánusok, akik szerint Jézus nem Isten, a niceai zsinat előtt még többségben voltak (helyenként és időnkét utána is). Nem nehéz levonni azt a következtetést – feszítette a húrt a csodálkozóművész –, hogy a császár hatalmának túlereje, a vele való kiegyezés kényszere/mézesmadzagja állította a korábban túlnyomórészt ariánus nézeteket valló püspöki kart Athanasius (s így gyakorlatilag a szentháromság), illetve Konstantin, vagyis a trón és oltár szövetségének oldalára.
 
Ahonnan eléggé nehéz lejönni; nem könnyű lemondani a hatalomról, pénzről, a számítógépekről. 
 
Közben eltelt a délelőtt és a délután. Előbb valakikkel valahol valamit csináltam, amiről most nem akarok a naplómban írni, utána valaki mással valahol máshol valami mást csináltam, amit szintén nem akarok most elmesélni, utána együtt ismét máshová mentünk ismét mást csinálni (ha elmesélném, szétfeszítené netnaplóm amúgy is roskadozó kereteit), majd sietve elváltunk és én hazajöttem, mert fél hatra jöttek hozzám. Na jó, ezt most elárulom: Móni és Zoli voltak itt a hatalmas német juhász Liluval. Zsiguval egyszerre értek ide. Zoli és Móni kávét ittak, s mivel a kávéfőzőm kétszemélyes, én maradtam a teámnál. (Ostfriesische Broken-mischung, Assam és Sumatra teák atomerős keveréke). Ha pedig még az esti vendégeimre is kitérnék, az végképpen szétfeszítené. 
A komputereket nem azért említem – folytatta a fenti sorok megírását/elolvasását türelmesen megvárva Kovács János interreligiológus –, mert az egyház is halad a korral, a papok is neteznek, ami persze, fontos, hanem azért mondom, mert az egyházi fősodor (a trinitárius kereszténység, amely saját berkein belül olyan apróságok miatt is ölre megy, keresztényt vagy keresztyént mondjon-e, ám abban nagyon is egységes, hogy hiszi Jézus hajdani és az emberek majdani test szerinti feltámadását, Jézus messiás-voltát), e mainstream kereszténység tehát változatlanul nagy misztérium-játékos, nem kér a nyílt forráskódból, és XP operációs rendszert használ. Ez a két betű (XP) – ha latinul olvassuk, az elterjedt Windows verzió neve, ha azonban görögül ejtjük, akkor Krisztus monogramját mondjuk ki. Nagy Konstantin álmában ez a két kétértelmű betű jelent meg annak a hangnak kíséretében, hogy „in hoc signo vinces” – e jelben győzni fogsz. Sosem lehetünk biztosak benne, hogy Krisztus vagy a Windows (XP? Vista?) jele szerepelt igazából Konstantin álmában.
 
Az XP-vel és a Windows-zal ugyanaz a bajom mint a kereszténység főáramával – tette hozzá Kovács, aki lassan kezdte érezni, hogy ha villámgyorsan nem szelídül meg, kényszerülni fogok mint vallásgyalázót a netnaplómból kiutasítani –: hatalmas missziós tudattal (más operációs rendszerek, illetve vallások rovására) tör – az „XP” jelben – a végső győzelemre – és ez nem lehetséges az eredeti eszmék elárulása nélkül: márpedig Jézus ellenségszeretetet és az osztozást hirdetett, a Bill Gates pedig nyílt forráskódot és a más operációs rendszerekkel való kompatibilitást ígért.
 
Attól, hogy a windows, illetve az athanasiusi kereszténység – a Microsoft, illetve a császár túlhatalma révén – jobban el van terjedve, még nem biztos, hogy az igazságnak inkább volna letéteményese, mint például a kisebbségi, de élő és erőteljes ariánus tanítás, illetve a nyílt forráskódú Linux. 
– Hagyd már abba! – kiáltottam rá Kovácsra, amikor a beszédjében idáig ért. – Teljesen összezavarsz. De, tudod, mit? Adok Neked még egy lehetőséget. Ha már úgyis egyvégtében írom meg két utolsó netnapló-bejegyzésemet, zárjuk le most a szombati napot, s kezdjünk el nyomban a vasárnapot. Ha moderálod magadat, engedlek szóhoz jutni, s a hétnek is találunk valami méltó lezárást, befejezést. 
Folyt. köv.

Gerlóczy Ferenc

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.