hirdetés

Regényhősöm a téren

2008. június 12. - Józsa Márta

Nem tartozom azok közé, akiket kiver a víz a gépektől, szeretem, ha engedelmeskednek, igyekszem megérteni őket, és nem hivatkozom arra, hogy egy bölcsésznek az ilyesmit nem kell tudnia, de most mégis úgy érzem, hogy kicsit nehéz cipelni egész nap ennyi tárgyat, amelyeknek pedig az volna a dolguk, hogy megkönnyítsék az életem.
hirdetés

     Elaludtam reggel, amitől ideges lettem, gyűlölök késni. Nem siettem volna amúgy sehova, a litera-naplót kellett volna idejében leadnom. Új telefonom van, és valamit nem jól állítottam be az ébresztőjén, még nem sikerült kiismernem ezt a vacakot. Amúgy is egy csomó vacakot kell most megtanulnom, úgy néz ki a hátizsákom tartalma, mintha viszonteladója volnék valamelyik elektromos cikkeket áruló boltnak. Új diktafon, fényképezőgép, a laptop, és még a telefonomat is le kellett cserélnem, mert a másik végelgyengülésben elhunyt, hat éve használom, egy mobilnál ez igazán tiszteletre méltó. Szóval gépek és kábelek, jelszavak és USB-átalakítók, wifikártya és mobilinternet-kártya, töltők és elemtöltők. Nem tartozom azok közé, akiket kiver a víz a gépektől, szeretem, ha engedelmeskednek, igyekszem megérteni őket, és nem hivatkozom arra, hogy egy bölcsésznek az ilyesmit nem kell tudnia, de most mégis úgy érzem, hogy kicsit nehéz cipelni egész nap ennyi tárgyat, amelyeknek pedig az volna a dolguk, hogy megkönnyítsék az életem. Dohoghatok persze, hurcolom tovább, fel a hegyre, Tettyére, Pécs egyik legmesésebb részére, ahol édesanyám lakik, pihegek egy kicsit, mert elalvás ide vagy oda, mégis keveset aludtam az éjjel. Épp elbóbiskoltam, amikor hív KPJ: megérkezett Pécsre a noran-különítmény: Balikó Helga szerkesztőt és Ágoston Vilmost, a nemrég újra kiadott Lassú vírus kiváló és legendásan túl szerény szerzőjét hozta.
 
 
Csatlakozom hozzájuk, majd befut Balogh Robert is, ő a Hollandi mártást mutatja be, .iszunk egy kávét, aztán latolgatjuk az esélyeket: elmossa-e az eső a könyvbemutatónkat a Széchenyi-téren, van rá esély, mindenki elmondja, hogy kinek mikor mit mosott el eső, végül csak a riogatás meg egy kis szél maradt, minden rendben. Körülnézünk a standoknál, faggatjuk az eladókat, mi megy leginkább, eltréfálkozunk azon, hogy Uri Gellerrel kell konkurálnunk, az ő könyvbemutatóján bezzeg nagy volt a tömeg. Körülnézek – mindig az érdekel, hány olyan ember jön el, akit nem ismerek, itt most ők vannak többségben, megnyugszom, azért Pécsett még mindig lehet számítani érdeklődő közönségre.
 
 
 
     A könyvbemutató velem kezdődik, újra el kell mesélnem, hogyan kerültem a pécsi tévéhez. (Pályáztam, a kiírás szerint egyetemi végzettségű, idegen nyelveken beszélő és jó megjelenésű képernyős szerkesztőt kerestek; felhívtam a majdani főnökömet, Kismányoky Károlyt, és mondtam neki, hogy az első két feltétel rendben van, ám ezzel a szépség-dologgal bajok lehetnek. Ha szebb egy fokkal, mint Antal Imre, akkor jöhet! - válaszolta Károly.) Ágoston Vilka szinte bocsánatot kért, hogy él, nem biztos abban, magyarázza, hogy a könyve ma is érthető, KPJ-vel összesúgunk, miért kell ilyeneket mondani, a diktatúra, a kihallgatások a cenzúra irodalmi feldolgozása, a legalapvetőbb kérdések megfogalmazása miért volna idejét múlt, elvégre Koestlert is, Orwellt is olvassák. Tudjuk, mit beszélünk, mindketten évtizedek óta ismerjük a Lassú vírust, 1981-ben adták ki először Romániában, kult-könyv volt, olyannyira, hogy Magyarországon be is tiltották, hogy Romániában hogy csusszant át a cenzúrán, az örök rejtély marad. Pedig Vilka, bár nem ebben a kontextusban, figyelmezet is arra az esten: nem szabad az ellenséget, esetünkben a diktatúra tisztségviselőit lebecsülni. Mindenesetre az a cenzor, aki ezt a könyvet átengedte, aligha kapott prémiumot. Aztán Balogh Robert, őt szereti a legjobban a közönség, nem csoda: pécsi, no meg a Hollandi mártás témája, a szembenézés az édesanyja halálával mindenkit megindít. Jól beszél: nem érzelgős, és nem is szemérmes, nem kerüli ki a kérdéseket és nem sajnáltatja magát. Sokkal jobban kezeli azt a kérdést, hogy mennyire személyes a történet, amire a könyv alapul, mint én, nekem nincs jó válaszom rá, pedig mindig felteszik. Ágoston Vilkáról nem is beszélve, ő feszült lesz az életrajzi vonatkozások firtatásától. Zavarba is jön, de aztán örülni kezd: egy volt tanítványa is ott ül, harminc éve nem látta. Én is örülök, ott van Szépe Tanár Úr is, Szépe György, akihez a szakdolgozatomat is írtam. Egyszer, még ’93-ban vagy ’94-ben bejött hozzánk a tévébe, Ágoston Zolival – ő már akkor is a Jelenkort – szerkesztette - volt egy közös kulturális műsorunk, Trialógus címmel, oda hívtuk meg. Körülnézett, meglepődött egy kicsit, hogy ott talál, mert addigi ismeretei szerint komoly ember, tudós szerettem volna lenni, majd azt mondta: Józsa Márta minden bizonnyal regényhős lesz, csak még nem választotta ki, hogy melyik regényben. Emlékeztettem rá, kicsit meghatódtam, ő nemigen, csak közölte: úgy látszik, sikerült kiválasztanom, hogy melyik regény hőse leszek.
 
 
     Az est után azonnal indulunk vissza Pestre, sietünk, hogy beleférjen még Szedresen egy halászlé, még sohasem ettem gyufaszál-tésztával a halászlét, kulturálisan tudom ugyan, hogy a bajai ilyen, de inkább mindig más fajtát kértem, Finom volt, de azt hiszem, én megmaradok a tiszainál. Az szeszélyesebb.
     Tizenegy körül érek haza, a gyerekek sehol, valahol ünneplik a tanév végét, meg az eddig letett vizsgákat, vetek egy pillantást a világhálóra, olvasom, hogy állítólag a mobiltelefon teljesen átalakítja majd az internetezést, a cikk szerint olyan lesz például a keresés, hogy az ember bemondja a telefonjába, amit eddig beírt volna a google-ba, és a géphang elmondja neki a keresés eredményét. Hát.., lehet. A papírról számos esetben sikeresen leszoktam, a könyveket és irodalmi folyóiratokat szigorúan leszámítva amit csak lehet, azt a papírfelhasználás megkímélésével teszem. Nem ismerek azonban olyan ökológiai szempontot, ami indokolttá tenné a betűről való leszokást.

Józsa Márta

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.