Reggeli idill anyámmal
2008. július 15. - Becsey Zsuzsa
... szinte katonásan áll már a ház bejárati küszöbén, a lépcső tetején, csak úgy nézek fel rá, a magasba. Némi magyarázkodás után feladom. Megfordulok. Anyámnak mindig igaza van, hiszen ő mindig csak jót akar. Úgy teszek tehát. Lehetne-e másképp? Aztán már a hátamon a keze, hiszen be is kell kenni a fehér hátat. Védekeznem kell, fehér a bőröm. Anyám keze maga a védelem. Újra megadom magam.
- 2008. július 15.
Az érkezés.
Párom, azaz tehát mackó, aki sosem jár orvoshoz, csak és kizárólag Sepsiszentgyörgy bír szervezetére hatással, mint ahogy itt, pontosabban szinte csak és kizárólag itt, esnek meg vele szokatlan dolgok is, alighogy megérkezünk, áttesszük a határon lábunk, a baj ezúttal sem kerülheti. A megérkezés örömeit követően, reggeli után,
ártatlan
szemekkel mutatja szerénykedve, hogy mi ez? Vállán egy csípésből, hosszú, 12 centis piros vonal indult. Hátizsák lenne? Anyámnak az ilyesmi nem új. Ezzel nem lehet lacafacázni, vérmérgezés, eljut a szívig, s meghalsz. Nincs más, mint hogy azonnal a sürgősségire. Hát így kezdődik az első napunk. Tetanusz, antibiotikum. Hogy aztán az elkövetkezőkben várhassuk a piros vonal eltűnését mackó bal válláról, ami éppen szíve felé tartott, hogy vérmérgezéssel végezzen makulátlan testén. De mi nem hagyjuk ezt. Megküzdünk vele, és mackó életéért.
Különben sosincs senkivel körülötte semmi baj, mindenki egészséges, de vele mindig történik valami izgalom. Van hogy 40 fokos lázzal fekszik, s anyám ápolja, prizniceli hideg borogatással vagy szúrja, máskor szemébe ment szilánk, amit ki kell operálni, mindig valami más, új különlegességgel lát el bennünket. Már-már azt hiszem, hogy jelek. Hogy mindez nem lehet véletlen. Éppen itt. Mindig csak itt. Anyámnak pedig adódik alkalma gyógyítani. Gyakorolni nővérségét 40 év munka után is. S mi is már csak mosolygunk. Hozzászoktunk, annyira, hogy szinte hiányozna, ha nem történne vele semmi. Akkor valami nagyon nagy baj lenne. Ha nem történne semmi
.
Anyám ilyesmiben tehát nem ismer tréfát. Különben pedig kenyérre kenhető. Katonás szigorúságának nincs pesti gyerek, ki ellenállhatna. Keze között mindenki megadja magát. Senkinek nincs ellenében tűszúrásnyi esélye. Mert mindenki bárhogy ellenkezik, tudja, ő csakis jót akar. Tehát ellenvetés nincs. Nem létezhet. Féltése, aggódása ilyenkor arcára, egyszerre kemény vonások, és elérzékenyülés. Hitelessége azonnali, de így vagy úgy duzzogva is, megadásra készteti áldozatát. Mert ha csak egyik, még lehetne védekezni. De így a kettő együtt, semmi esély. Különben anyám keze alatt olyan nincs, hogy valaki ne gyógyuljon meg. A védekezés tehát innen nézve is csupán időpazarlás.
Alighogy ezeket kigondolom, anyám jön ki az ajtón, meg akarlak kezelni, mondja apámnak, sebét kell ápolni, egyebek. Anyámnak nincs olyan pillanat, amikor nem kezelhet valakit. Ha a családban nincs akit, akkor ott a szomszéd. Valaki mindig akad, akire gondja legyen.
Apám a szórakozottság, segítőkészség, anyám a sterilitás, törődés.
A napozás. Délelőtt 9, fél 10. Kis udvar, valamikor működő kerekeskút helyén kutyaól, a kút csupán néhány hónapja távolítva. Ma úgyis csak keveset napozok, gondolom, nem kell pokróc, nem fogom a hátamat is. Alighogy kigondolom, anyám hangja az ablakból:
– Lelkem nem így kell. Meg kell fordulnod. Fél órát elől, felet hátul! – s szinte katonásan áll már a ház bejárati küszöbén, a lépcső tetején, csak úgy nézek fel rá, a magasba. Némi magyarázkodás után feladom. Megfordulok. Anyámnak mindig igaza van, hiszen ő mindig csak jót akar. Úgy teszek tehát. Lehetne-e másképp? Aztán már a hátamon a keze, hiszen be is kell kenni a fehér hátat. Védekeznem kell, fehér a bőröm. Anyám keze maga a védelem. Újra megadom magam.
Kávé és napozás tehát, valamint várakozás párom, azaz mackó piros vonalfoltjának állapotára.
– Észre se veszed a virágaimat! – mondja anyám kisvártatva felém, dehogynem, mondanám én vissza felé, utóbbi időben válaszom csak magamban. A lemez ugyanaz, minden
NYUSZIANYASepsiszentgyörgy, 2002 augusztus 13, részletNyuszianya virágaivalmagával elégedetten gyönyörködik,virágaiban munkája gyümölcsétszemlélveodaadón, vigyázvafajtára minden színre s formára,pontosan mindegyiket szigorúnkategóriáiba sorozva,katonásan.Nem ismerve sem szentet semangyalt ez ügyben:A büdöske esküvőbe?Ki hallott már ilyet!Az emberek megszólnak!Esküvőre a rózsa illik,azt már pedig venni kell!A szegfű már elavult,szegények viselik.Hiába a kert telemint színes mező viráglik,s élettel szépséggel töltené a csokrot:piros, sárga, lila, rózsaszín,középen a fehér margaréta,kerti kövér pompa helyettmezei szép karcsú egyszerűség,tiszta érzelem,békés bájosüdeség.Ez mind csak temetőbe illő.A kövéren duzzadó rózsaaz utcáról!Az már igen!Az illik az esküvőbe!
Nálunk az ittlét szinte kánaán. Nagy a szabadság, mindenki úgy él, ahogy kedvére. Azt csinál ahogy és ami neki tetszik. Kivéve, leszámíva a váratlan izgalmakat, azok a pillanatok, amikhez párom, mackó hozzászoktatott. (Azért akadnak apróbb hangoskodások. Amikor például mindenki egyszerre akar mindent. Mást.)
…várjuk tehát a piros csík sorsát. És még csak az ittlétünk eleje, még mackóval is bármi történhet.
Már délután. Itthoni internethozzáférésem azzal kezdődik, alighogy a kapcsolatot megteremtem, elveszik a villanyt.
Július 13, Kézdivásárhely, XVI. Incitato Nemzetközi Alkotótábor zárókiállításának megnyitója. Visszatérő téma minden
Tomos Tünde “Kilőtt huszár”
Érdekes összevetés. Otthonról (ez most itt Pestet jelenti) még utazásom előtt néhány órával, júli11 délelőtt, beiktattam a Király utcai Vam Design kiállítás legfelső szint emeletét. Korábban kimaradt, most futólag esett meg. Itt többnyire Ember a téma. Pestnek tehát az Ember (a tömeg), Kézdivásárhelynek a Ló (béke, szabadság) a szimbólum.
Itt fenn az üvegmunkák hatnak leginkább. Zielinszky Tibor, Németh Hajnal Auróra, Szöllősy Géza munkái. Hajnaléból néhány idézet, fémtüskére felszúrt vigyázzba álló ember prototípusok.
“Üres fejű emberbábok, akik teljesen megelégedettek a pozíciójukkal. Arra vannak kondicionálva, hogy hatékonyan, a társadalom legjobb boldogulását szolgálják. Nincs konfliktus, sem sokszínű vallásosság, sem művészet, sem igazán mély érzelmek. A szabadidőt szigorúan és hatékonyan osztják be, így köszönhet be a csodálatos és szép új világ.” …kicsit tovább: “S aki fellázad a rendszer ellen, az széjjel tépetik. Egy rész maradna a rendszer rabja, míg a másik a szabad életet választaná.”
Hozzászólás
Piroscipő, én már tegnap délután rájöttem, a Szent Anna tóra utazás közben. Nem tudtam még, nem értettem, hogy mi az, ami nem hagy nyugodni. Aztán ez is, váratlanul beugrott. A sorompó előtt. Nos, egész úton a fehér lilomról ábrándoztam.
piroscipő, jaj most ugrik be, de hiszen elfelejtkeztem a rózsakertről, kérlek ne haragudj, ugye rózsakert volt, a királykisasszony... akkor miért mégis előttem most nárciszok. és különben is szeretem a rózsa illatát. igen, de hiszen én szeretem a rózsát.
boldog vagyok, cipőcske piros. virágban is piros, pipacs igazi.
persecuted, Chiquito.......én is örülök hogy olvasol, Haddszóljon!:)
Biztos, hogy itt kell ezt a khm...publikálni? Haddszóljon?!