Rezgésszámok különbségei
2006. október 12. - Balla Zsófia
A zene a hangzásban, a megszólaltatásban él. Jagamas tanár úrnak annyiban volt igaza, hogy a zeneszerzők, a képzett zenészek a néma partitúrát olvasva is belső hallással hallják a zenei anyagot. De a zenemű életét és sugárzását a megszólaltatás minősége adja. Illetve az az élettani-fizikai-hatás, amelyet a rendezett és fortélyosan létre csalt hangrezgés kelt az emberi testben.
- 2006. október 12.
MOZART-DOBOZ
Vannak művek, amelyek életünk egy-egy időszakában gyakrabban bukkannak föl, mint egyébkor. Az ismétlődő találkozás kísérteties véletlennek tűnik: három napja arról álmodozol, milyen jó volna valahol lemásoltatni azt az Eterna bakelitlemezt, amelyet még Kolozsváron vettél, valamikor a hetvenes években: Mozart Varázsfuvolájának rövidített, recitatívómentes változatát (ún. Opernquerschnittet). Zöldeskék borítóján K. F. Schinkel 1794-es berlini díszletének csillagos égboltja fénylett. És lám, néhány nap alatt furcsa hullámot vet a jószerencse.
Minket a kolozsvári Zeneakadémián meglehetősen opera-ellenesen neveltek. Engem az opera élvezetére a kolozsvári Rádiónál zenei szerkesztőként eltöltött 13 évem szoktatott rá. A helyszíni- és operaházi felvételek sora, a klasszikus előadások elemzése és műsorra tűzése.
A bakelitlemezen a Berlini Rádió Szimfonikus zenekarát és Kamarakórusát Fricsay Ferenc vezényli. Greindl, Haeflinger, Maria Stader, Fischer-Dieskau, Vantin, Vanderburg, Kim Borg az énekescsapat. Az Éj Királynője pedig: Rita Streich. A hetvenes évek elején két évig énekelni is tanultam, mégis csak Rita Streich 2. felvonásbeli áriája – a Der Hölle Rache kocht in meinem Herzen kezdetű – értette meg velem, mit értünk koloratúr-szopránon. Ez az ária amúgy a mű egyik rejtett forgatólapátja.
Ma már nem tudom megnevezni, mi adja ezen a felvételen a (Bodor Ádám szavával) velőtrázó élményt. Hajlok arra, hogy az elsőbbség. Ugyanis az a tapasztalatom, hogy az első találkozás éppúgy meghatározza zenei ízlésünk későbbi alakulását, amiképp a kis csirkének a vonzalmait és életformáját eldönti az, hogy melyik állat fogadja oltalmába: tyúk anyja, netán egy kacsa, vagy egy kutya. A zeneművel először találkoznunk olyan, mint a kismajomnak a szőranyával: ebbe kapaszkodunk élethossziglan. Nékem Dinu Lipatti, Szvjatoszlav Richter, Alfred Brendel, Horowitz zongorajátéka jelenti Bachot, Scarlattit, Beethoven Zongoraszonátáit. Henryk Szering hegedülése Bach Partitáit. Karl Böhm vezénylete a Don Giovannit, Toscanini a Beethoven-Szimfóniákat, Peter Schreier – s újabban Bryn Terfel – hangja a Schubert-dalokat. Engem minden új nagyság csak úgy képes magához édesgetni, ha megállja az összevetést a régi mintákkal. Nem csak a szülők magatartás- és életmintáit követjük, hanem a korai művészeti ízléscsapásokat is.
Mit ad Isten – s talán Ő kémkedett az álmaimban –, néhány nappal ezelőtt az egyik zenei tévé-adón Mozart Varázsfuvolája ment. Egy ludwigsburgi felvétel, Wolfgang Gönnenwein vezényletével, számomra ismeretlen énekesekkel. Engem most főként a piros-sárga-kék alapszínekre, s ehhez a fehérre-feketére alapozott színpadkép és ruhatervezés bűvölt el, a látvány puritán merészsége. Az Éj Királynőjét Andrea Frei énekli. Lendületes, de hamiskás a legfelső regiszterben. Ária és látvány a fotelbe tapaszt. De ez mégsem AZ, amire várok – hálátlankodom a Gondviseléssel.
Cs. két nap múlva, portyázásai során, Bécsben potom áron talált egy Mozart-összkiadást. Büszkén teszi az asztalra a borpiros dobozt.
- Olcsó húsnak híg a leve - bölcsködöm tapintatlanul és méltatlanul, miközben hosszan mustrálom a 170 CD-lemezke borítékjait. Alig találok 7-8 olyan lemezt, amelyen valamirevaló művész játszana-énekelne. Pedig impozáns egy ilyen összkiadás! Ez az egyik legértékesebb darab a felvételek között a Varázsfuvola…: a Skót Kamarazenekart Charles Mackerras vezényli, a koloratúr-szerepet June Anderson énekli. Eszembe jut Jagamas János, zenei polihisztor-tanárom, aki némely csapnivaló hangverseny után – az Egyetemiek Háza márványoszlopos előcsarnokában, a tanítványok veszett cigaretta-össztüzében pörkölődvén – mindig megjegyezte, hogy ő a leggyengébb előadásban is a megszólaltatáson túli zenét, a zeneszerzői zsenit hallja.
HA NYELVÉBEN ÉL A NEMZET,
akkor az énekes pláne. A zene a hangzásban, a megszólaltatásban él. Jagamas tanár úrnak annyiban volt igaza, hogy a zeneszerzők, a képzett zenészek a néma partitúrát olvasva is belső hallással hallják a zenei anyagot. De a zenemű életét és sugárzását a megszólaltatás minősége adja. Illetve az az élettani-fizikai-hatás, amelyet a rendezett és fortélyosan létre csalt hangrezgés kelt az emberi testben.
Cs. egy irodalmár reflexével és bizalmával vette meg ezt a Mozart-összest: egy irodalmi életmű ugyanis a legolcsóbb kiadásban is élvezhető. A zenét a megszólaltatás teszi holt betűből zenévé. (A törvény is holt betű: csak akkor működik, ha betartják.) A partitúra viszonyrendszere a megszólaltatásban kel életre. Ebben az énekes tehetsége, a történelmi korszak, a hangszer minősége, a karmester szándéka, a játékosok virtuozitása és a fáradtság foka egyaránt szerepet játszik. Ahány előadás, annyi mű. Nem véletlen, hogy a nagy előadók felvételeinek ára nemigen csökken.
Minden csoda három napig tart. A harmadik napon egy bábopera-lemezzel gazdagodott Varázsfuvola-sorozatunk. És ezen a Fricsay-féle muzsika szólal meg, Rita Streich-hal és a többiekkel!
A zene erősebb annál az álomnál, mint amely beteljesíti.
Hozzászólás