hirdetés

Rezonáló húrok

2004. március 22. - Határ Győző

Ilyen ráhangzó húr voltam, annak éreztem magam, amikor Szirák Péter VAN HONNAN c. írását olvastam, amelyet ő maga pastiche-nak nevez. Mintha én lettem volna az a Viola d'Amore, amely mögötte ott függött a falon, amikor írta: mind a hét ráhangzó húrom veleremegett és hogy miért? Azt is megmondom, vagyis hát magyarázattal tartozom. Ám ez a magyarázat amilyen visszatetsző, olyan nehéz.
hirdetés

Ismeretlenül is hadd köszönjem meg Széplaky Gerdának, hogy megküldte a debreceni DISPUTA 04/01 számát. Átböngésztem, rangos folyóiratnak tartom. Már a kitűnő vezércikk is elgondolkoztatott, de kivált elirigyeltem Kukorelly Banditól a neki ajánlott prózát és erről mi jutott eszembe, mi nem. Valamikor hegedűre fogtak [nagy-nagy szerencsémre; mert ha zongorázni tanultam volna, ott ragadok Polihimnia birodalmában (másodrendű) zeneszerzőnek]. Jártam a Zeneakadémiára is, és így csak természetes, hogy az idők folyamán beszereztem jó néhány <<fidulát>>. Volt három hegedűm, egy Richter-brácsám (a magam ízlése szerint átalakítva) meg gyűjteményem legszebb darabja: a Viola d'Amore. Pompás 19. századi hangszer volt (elkótyavetyéltem, amikor északlondoni házikóm beszőnyegezésére pénz kellett; ám, Kiplinggel, ez már egy más történet). Fényes-nagyocska volt, fekete núbiai női fej ékeskedett a csiga helyén és úgy lógott, ahol vertem az írógépet, a parányi lyukszoba dolgozó falán, hogy öröm volt ránézni. Hadd tegyem hozzá azt is – ad usum Delphini - hogy a Viola d'Amorénak tizennégy húrja van: hét játszó húrja és hét mélyebbre hangolt, rázengő húrja a fogólap alatt. Ezekhez a rezonáló húrokhoz nem is lehet hozzáférni: megcsendülnek maguktól, ha a játszó húrokon a melódia olyan hanghoz ér, ami a ráhangzó húr alaphangjával egyezik. Ilyen ráhangzó húr voltam, annak éreztem magam, amikor Szirák Péter VAN HONNAN c. írását olvastam, amelyet ő maga pastiche-nak nevez. Mintha én lettem volna az a Viola d'Amore, amely mögötte ott függött a falon, amikor írta: mind a hét ráhangzó húrom veleremegett és hogy miért? Azt is megmondom, vagyis hát magyarázattal tartozom. Ám ez a magyarázat amilyen visszatetsző, olyan nehéz. Nehéz kibökni, mert félő, hogy aki olyan áperte kimondja, ahogy ő, azzal Hunniában csak ingerült értetlenséget arat; de lehetetlen magunkban tartani - amilyen az elfojthatatlan élettapasztalat. Ha jól emlékszem, Tamási Áronnak tulajdonítják azt a dictumot, miszerint <<azért van az ember a Földön, hogy valahol otthon legyen>>. Wrong - mondaná erre dörgedelmesen, Miltonnál, <<Isten Oroszlánja>> Ariel Nagyangyal, aki körülszáguldva felülről szemlél földségeket-világtengereket - wrong. Ezt az ostobaságot csak az tartja <<igaznak>>, aki a szárazföld közepén éli le életét, tengert még nem látott és az a melegségérzés, hogy otthon otthon van, a hazafiságos hiedelmekhez és kötelmekhez hozzátartozik. Nem tudom, érti-e ezt a Nyájas Szörfölő - mert hogy Szirák Péter érti, abban biztos vagyok; de magyarázkodás helyett tán az lesz a legjobb, ha ideiktatom, amit erről magam is írtam, van annak húsz éve már: oly életérzést-megváltoztató tapasztalati felismerés, amelytől szabadulni nem lehet, és - amint látom, Péter sem szabadulhat. Íme:


VESZTES A TEREMTÉSBEN



(1) az embernek - joga az élethez? (a talpalatnyi földhöz? a hajlékhoz? meg az a sereg egyéb joga: mindenhez, ami (Rousseau-val) abból következik, hogy megszületni méltóztatott? Különös beszédek. Nincs joga, csupán engedelme van. Engedelme - a teljes bioszféra neki kiutalt csekélyke szektorában
hiszen a teljes bioszférának is ideigvaló engedelme van, élethez/födlhöz/habitaculumhoz; ideigvaló engedelme, a Metakozmionban, az Özön Közöny satujában-és zúzópofái közt
(2) hazát egyszer lehet elveszíteni. Utána már csak egyet lehet: rájönni arra, hogy eredendően földönfutók vagyunk a Földön
mind a hatmilliárd
miért higgyem, hogy a multiverzumban éppen ez az univerzum, abban ez a galaktika, ez a naprendszer, annak Napjából kiszakadóban ez a Föld már eleve azzal a szándékszerűséggel indult neki a keletkezésnek, hogy vékonyra hűlt kérge egy önmagát a <<teremtés koronájának>> feltoló, mindenevő főemlős hajléka legyen?
(3) az emigráció az irodalmi és bölcseleti ismeretek fontos, majdhogynem nélkülözhetetlen stúdiuma: s egyúttal, mondhatni, az abszováltak mesteriskolája
(4) mi lehet törékenyebb, mint a földi élőszféra?
ha térszerűen ábrázolnánk a szerves vegyületek/szénláncok adta limitációt, valamint a nyomás/gravitáció/sugárbehatás, páramennyiség- és hőmérséklet adta határokat, amelyek között a földi bioszféra még <<meghúzhatja magát>>, akkor azt kéne mondanunk, a megvalósulásra adott kegyelmi koncesszió egy infinitezimálisan keskenyke, hártyavékony, síkszerű hasítékában, lamellájában, éppen-csak-hogy: <<vagyunk>> - mármint ez a mi sajátos élőszféránk a <<félélő>> kristályképződményektől a tudat ribonukleinsavra épített hordozóiig
ezen a lamellán belül, ebben a törékeny, könnyen pusztuló bioszférában élek én - a Biosz lehetőségeinek e síkszerű hasítékában. Ideigvaló vendég vagyok a Földön; s ha a térképet szülőföldekre, hazákra, államalakulatokra osztom fel, ezt a mi receptákulumunk - (ama lamellán INNENI-és TÚLI, tiporhatnékjában oly félelmetes közeg) - éppúgy nem veszi tudomásul, ahogy országhatárainkat kategórikusan nem veszik tudomásul hangyák, vakondokok, vidrák, hódok, reptíliák, költöző madarak
(5) földönfutó létállapotomat, megtűrtségemet, hívatlan vendég-voltomat: kozmikus otthontalanságomat csak azóta tudom teljes egészében átélni és alap életérzésemmé tenni, amióta a haza, a szülőföld, az édes anyanyelv megtévesztő zsongása, a gubójába ölelő biztonság, az <<otthonosság>> illúzióját elvesztettem
s akkor már nem édesmindegy-é, a <<korona>>-mivoltával hivalkodó tetű a multiverzum-ban aki vagyok: hogy annak a serkéje hol-merre bújt elő a Földön, Gyomán-e vagy Melanéziában, Besenszegen avagy a Tűzföldön, ha egyszer a Földön - ésde bárhol a Földön - ideig-óráig megtűrt földönfutó vagyok, s az életjelenség ama síkvékony lamellájában engedményezett létem oly bizonytalan, akár a vízibogaraké, amelyek a víztükör felületi feszültségének hártyáján futkároznak...?!

Határ Győző

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.