hirdetés

Rokonok

2011. március 30. - Schulcz Katalin

És újra színház: Robert Wilson nevezetes előadása a Byrds társulattal, Deafman glance. Néztem a képet, biztosan tudtam, hogy láttam már valahol, és nem mintha. De hol? - Schulcz Katalin naplója szerdáról.
hirdetés

Legalább egy órája reménytelenül keresek  egy dossziét, és szokás szerint találok valami mást. De kivételesen örülök ennek a másnak, Maria Austria papírkötésű, fekete-fehér fotókönyvének, még akkor is, ha nem csak felhőtlen emlékeim kötődnek hozzá. Jó pár éve ugyanis, amikor már régóta foglalkoztatott, hajszál híján sikerült összehoznom egy szerény, de érdemes fotókiállítást a képekből. Aztán mégsem. Most ezt a hajszálat nincs kedvem elmesélni, inkább a felfedezést, amikor először néztem végig a fotókat és örültem a véletleneknek.
A kötetet 1976-ban adták ki Amszterdamban, egy évvel Maria Austria halála után. Nem szerepelnek benne a korai divatfotók és a második világháború utáni újjáépítés időszakának holland hétköznapjairól készített fényképei. Ezeket külön jelentették meg. Az ötvenes-hatvanas években talált rá a legtesthezállóbb közegére: a zenére és a színházra. Pablo Casals erősen bolyhosodó szvetterben, az idős Stravinsky egy 1961-es felvételen ülve dirigál, magához szorított botjával, a fiatal Rosztropovics óriásira növesztett hangszerén könyörtelen koncentrációval Bachot játszik. Egy 1952-es felvételen a Doráti széles, energikus mozdulatai. Cathy Berberian 1972-ben, akit a Korunk zenéje sorozatban a hetvenes évek második felében én is hallottam énekelni a Zeneakadémián. És a színház. Beckett-előadások az ötvenes-hatvanas évekből. Egy különös, sokatmondó portré: Bertrand Russel. És újra színház: Robert Wilson nevezetes előadása a Byrds társulattal, Deafman glance. Néztem a képet, biztosan tudtam, hogy láttam már valahol, és nem mintha. De hol? Eszembe sem jutott kibogarászni az apróbetűs címet, pedig akkor hamarabb rájöhettem volna. Kellett hozzá pár perc, de előbb indultam el a könyvespolchoz, mint ahogy tudtam volna, hogy pontosan miért. Mint a szarvasgombát kereső kutya. És akkor kihúztam a helyéről.

Ez volt. Sheryl Sutton, Pilinszky mozdulatlan színházából. A könyv pedig régen járt a kezemben, már akkor is régen. Nem hittem a szememnek, ellenőriztem: „A borítólap Sheryl Suttont ábrázolja  A süket pillantása címszerepében, és a Wilson színház párizsi műsorfüzetéből való (1971).”
Az evidens véletlenek sorozatának köszönhettem. Helly hozta el, a fotográfus unokahúga.
A világ kicsi és néha megtévesztően áttekinthetőnek látszik.
Helly lappangó távoli rokon, és úgy bukkant fel, először közvetve, hogy egy bátortalan levél nyomán valamikor a nyolcvanas években a lánya jelent meg nálunk egy hátizsákkal és egy csellóval. Szemünk se rebbent, sokat megélt ez a lakás, jártak már itt elegen, hoztuk a laticelt, megmutattuk, hol a fürdőszoba. Larissát nem bántuk meg, teljes magától értetődőséggel volt jelen, járt-kelt a városban, otthon érezhette magát, mert jött többször is, olykor a barátjával, aztán egyszer csak a szülei is megjelentek. Korábban ők sem jártak Budapesten. Helly neves szobrász, a férje építész. Üdítően nyitottak voltak és közvetlenek, kíváncsiak mindenre, a kortárs kultúrára is. Behatóan érdeklődtek a személyesen nem ismert, de számontartott művészrokon, Hajas munkáinak utóélete felől. Mivel a szépemlékű Orpheus folyóirat másnap esedékes szerkesztői megbeszélésének egyik tervezett témája éppen egy posztumusz Hajas-beszélgetés volt, megemlítettem, ha belefér a programjukba, jöjjenek el a Balassi kiadó Margit utcai könyvesboltjába, ott szoktuk szerkeszteni a lapot. Eljöttek oda is. Mi pedig Losoncra, ahova később Helly, akkor már a hetvenhez közeledve, busszal érkezett Amszterdamból, hogy néhány hétig egy nemzetközi keramikus alkotótáborban dolgozhasson. Ültünk a kopármodern, gyéren megvilágított sörözőben, ott firkálta rá egy szalvétára a bonyolult rokonság alig átlátható kapcsolási rajzát, ami már szinte mindegy is volt, mert akkor már nem rokonok voltunk, hanem barátok. Így jutottunk el az apja testvérééig, Mariáig, a fotográfusig.


Schulcz Katalin

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.