Saint Louis, Missouri

2003. december 9. - Gyukics Gábor

Rendes ingajáratom másik végpontja egyébként a Meshuga nevet viseli és egy régi barátom, Jonathan Stern tulajdonában volt évekig. A nevet közösen ötöltük ki egy szégyendenemjuteszembe nevű néger festő festménye, a Sugar Shack alapján.
A betegség komoly lázálmokat is előidézett, Tom Bass barátommal New York helyett Csepelre érkeztem New Orleansból.

A vasárnapi ebéd kellemesen telt. Házipálinkával kezdődött, spanyol borral folytatódott és háziborral végződött. Édesapám elmúlt nyolcvan, édesanyám hetvennégy, bár mindig letagad egy évet. Állítólag nem szándékosan.
Laza családi csevely után szunyókáltam kicsit, majd irány a Petőfi Irodalmi Múzeum, felolvasószínházi előadás. Az egriek "adták" elő Kőrösi Zoli legfrissebb darabját. Görög László volt a bohóc, a Kaszás Gergő a mágus és a Széles László játszotta azt az embert, aki meghasonlik múltjával, önmagával és mindennel és semmivel. Jövője nincs. A rádió irodalmi rovatának munkatársai közül jó páran megjelentek, ők pezsgőt iszogattak és pogácsát eszegettek az előadás után, Balázs Attilával még beültünk egy sarki korcsmába a Ferenciek terén és most hétfőn reggel tíz óra hatkor megint az ő hangját hallom. Az Irodalmi Újság ceremóniamestereként teljesít éppen közszolgálatot.
Ugrom (nagyot csak akkor koppanok, ha, ugye... ezt nem részletezem. Az ember legyen optimista. Erre egy nyolvancéves és egy hetvennégy éves ember tanított, - utóbbi egyet mindig letagad, de nem szándékosan -. A divatos kifejezés szerint; gondolkodjunk pozitívan. Azt teszem).
Repülök Szent Lajos (St. Louis, Missouri) felé. Elmerengek az előző nap eseményein. Eszembe jut a boulderi kávézó neve. Penny Lane. Beatles szám. Dúdolom. - tididí dididídí, na jó. A repülőtéren feladtam három képeslapot: a szülőknek, Cséve Annának és Lilinek (ő bérli a pecóm). Mire felnézek Cincinattiben vagyok. Átszállás. Ez lesz a hetedik repülőút és az ötödik átszállás tíz napon belül. Nem sajnáltatom magam, de fárasztó.
Szent Lajosban Michael Castro felesége, Adélia vár. Michael, a társfordítóm még az egyin van, felnőtteket oktat irodalomra. Szent Lajosban általában az ő pincéjükben szállok meg, a két macska eltűnik az ágy alatt, én rágyújtok és elvagyok. Másnap felolvasóest a Subterranean könyvesboltban a Neshui kiadó szerzőinek közreműködésével. Ez a kiadó adta ki a magyar költők antológiáját. A gond csak az, hogy előző este Adélia unokáit láttuk vendégül és elkaptam tőlük valami vírust, utóbb kiderült, influenzajárvány "pusztít" a városban. Bennem a gyomrot támadta meg: a felolvasóest úgy zajlott le, hogy leragadtam az ajtónál, a könyvesbolt mellékhelyiségei, éppen átalakítás alatt, futva ingáztam oda-vissza a szomszédos kávézó és a könyvesbolt között. Szerencsére utolsónak olvastam fel. Elsőnek Qiu Xaolong kínai költő szavalt, utána Curtis Lyle és Michael, majd én. A kínai költő angolul is ír és nem csak verseket, hanem detektívregényeket is, már komoly sikereket ért el szenvedélyes, ironikus hangvételű, hagyományos verselésű műveivel. Curtis Lyle és Michael Castro a beat költők nyomdokaiban járnak. Verseik hosszúak, beszédesek, az eredeti amerikai, Whitmani hagyományoknak megfelelőek, általában zenei kísérettel olvassák fel őket. Ezen az esten Curtist konga, Michaelt szaxofon segítette. A magam jelenése alatt sikerült visszafojtanom az ingázási hajlamot, de a legszomorúbb az volt, hogy amíg a többiek elmentek piálni, engem hazavitt Michael Fioretti. Ő az első amerikai, akivel 1988-ban, két héttel odaérkezésem után ismeretséget, később barátságot kötöttem. Rendes ingajáratom másik végpontja egyébként a Meshuga nevet viseli és egy régi barátom, Jonathan Stern tulajdonában volt évekig. A nevet közösen ötöltük ki egy szégyendenemjuteszembe nevű néger festő festménye, a Sugar Shack alapján.
A betegség komoly lázálmokat is előidézett, Tom Bass barátommal New York helyett Csepelre érkeztem New Orleansból. A hátsó kert felől közelítettem meg a házat, rohadt almát loptam a saját fámról, amely ebben az évben nem is adott termést, s be se tudtam menni, mert két véreb őrizte a kertet. Ezért körbementem, kinyitottam az ajtót és már bent is voltam, előtte azonban a kútnál egy macska domborodott ki a földből, megtöröltem benne a lábam, dorombolt aztán eliszkolt. A bútorok szanaszét. Az ágy a ház középen. Tom és én lefeküdtünk, de úgy, hogy a fejünk teteje egymáshoz ért és talpunkkal elértük a szoba átellenes falait. Ekkor eszembe jutott, hogy nekem még New Orleansban kellene lennem, ahol még soha nem voltam, és St. Louisban hagytam a vírus elleni gyógyszert. Szerencsére ezt már csak az ébredés követte, újabb ugrás, a tudatállapotok között, ahogy most az időben.
Mit jelent "persely" angolul? A szótár aszondja, hogy "money box, bell purse". Evvel gond lesz, de idővel minden kiderül.
Fagyott fűszálak. Minden növény deres a kertben. Csípős hideg van, mégis kirohanok. Elrobogott a postás. Talán jó hírt hozott. Meghívó adventi hangversenyre és szerződés az egri színháztól. Steven Berkoff Nyafogók című darabjával küzdenek (fordításomban) már négy vagy öt hónapja.
Meghámoztam pontosan kilenc fonnyadt almát és odatettem kompótnak. Rizst (barna) tettem föl, hagy főjön. A sógornom tegnap nagylelkűen megajándékozott egy jó adag gombapörkölttel. Az ma az ebéd.

Gyukics Gábor