Sajátturista
2008. augusztus 27. - Dányi Dániel
Egy kicsit olyan is a netnapló, mint fuldokolni: mindenbe mint potenciális mentőöv megkapaszkodsz, legföljebb elsüllyed. Ugyanakkor kevesebbet mutatni, mint a mindennapos Odüsszeiák, mert kevés a hely, szűk a horizont. A nap (vagyis óceán, khm) nagy része kimarad, közben holnap-olvasott-tegnap lesz a "ma", nem is a (...) teljes mai jegyzőkönyv, csak egy netlaplopatnyi reality. Hűen trükközzük a valóságot.
- 2008. augusztus 27.
Naplóim csavarzattal rögzített lábazatú, szétbonthatatlan egységű négylábú bútorelemnek indul, faszínű és vaskos, lakkhatása az utcákon bukdácsol. A pók gumírozott karjai nem akarták átérni, végül a lap alján való keretbe merőlegest felfúrt lyuggatás készséggel akkomodálta kis műanyag pókkarmokat, frigyre léptek, a faszerű (erezetű) bútor és a pókkarú görgencs, vidoran taligáltam az úton véle, mint a meszes, csigairodalmár a háta mögött önnön íróasztalát, nappali verőfényre viruló gyümölcsös fügefák, srégen Mester utca (ucca?). Füge már tegnap is volt, de már a legelső hétfő előtt is: Ádám az ősvízimentős a legenda szerint ilyen békapraclit idéző levéllel takarta ki az égi Cenzúra és Inkvizíció hivatalnokai elől a genitáliáit, bár ha engem kérdeztek naplóim, mai szemmel guglizva jobb lett volna, ha hiányzó köldökét rejti béka alá. Ahányszor eszembe jut, megállhatok jegyzetelni, az asztal eláll a lábán, rajta fityeg a pókguriga, a hatás kedvéért még egyre lassulva forgó kerekekkel kisérve gondolataim ámokfutását. Aztán hóhopp, kerekek le, tökéletes leszállás, és tovább a kifutón, messze még a villamos.
ICA VIRÁG, egyhelyből rögtön kétfelé futok: erre és a Podmaniczky utcába, lásd lejjebb. A körúton újabb talányosan blikkfangos portál: FÉRFI SZÖVET, gondolom anno szervkereskedés működhetett a körúton, most OTP fiók. Állok az íróasztalnál, mely formára gyanúsan kockadad, vésem rajta hogy bizony naplóim, ott a kedvenc OTP fiókom a Király utca (leánykori nevén Majakovszkij, még leányabb kora pedig visszaköszön mint Király, talán Király I - Király II) és a Csányi (Sándor) utca sarkán. Egy kicsit olyan is a netnapló, mint fuldokolni: mindenbe mint potenciális mentőöv megkapaszkodsz, legföljebb elsüllyed. Ugyanakkor kevesebbet mutatni, mint a mindennapos Odüsszeiák, mert kevés a hely, szűk a horizont. A nap (vagyis óceán, khm) nagy része kimarad, közben holnap-olvasott-tegnap lesz a "ma", nem is a (...) teljes mai jegyzőkönyv, csak egy netlaplopatnyi reality. Hűen trükközzük a valóságot.
A kombinón most délelőtt nincs közeg, ami kár mert idefelé volt ezért le is szálltunk és muszájból még kettő darab jegyem is van, viszont így nem olvashatom nyugton viszont idegesen dobolok az asztallábon (magas kipkipkip) és lapon (kop) és egy-két-há-négy-há-két-egy, valahogy így, transz a hídon át és tovább (HídTransz, teherautó oldalán) a hetesek hullámain a mélybe (Mélység Bt, kordonon, mögötte alvó Buldózer, pneumatikus karján kicsinye, kis CAT macsek) és zötyögünk ki a sárga kombihernyó légkondicionált gyomrából a napsütötte Mechwart megállóba. Urbánus csendélet, gridlock sínekkel - was bedeutet Gridlock? Kommkomm, machen wir etwas am mein Romantisch-Tisch. Otthon úgy áll meg az asztal, mint akit mindeddig várakoztattak, ám valahára hazaérhetett. Fészkelődöm :::
::: és itt magánéleti intermezzó, de inkább intermisszió, vagyis pasztelszín szünetjel, monoszkóp, pixelesített kikockázás, naplóim, igazán semmi közötök, hogy orrotok is beledörgölve, hogyismondjam nem emlékszem már pontosan, mi volt, erre tanúim az angyalok meg a mindenkori Tanúk, én ellenben ott se voltam :::
::: első Démoni sétasör gyorsan átléptet a Margit-hídon, fülemben Portishead, megállok fél sörrel a Pesti hídfőnél, a kijelölt bokornál brunyálni, járókelők elől fedezve, előttem szaros újság, jóleső nyilvánosság. Tovább a 2esen, jól szituált egzotikus turisták között lepukkant sajátturista, ablakból látom a Szalay cukrászdát épp kifestik, bordópirosra, csöndes fohász, hogy a megreformált külső kímélje meg az időtlen nosztalgikus belteret, mely már akkor nosztalgikusnak indulhatott, mikor naplóim még egymás kéjes gondolatai sem voltak.
Leszállás, gyalog a Szalay utcán végig, összemikszelt White Stripes és Public Enemy „Bring the Seven Nation Army”, utána a random shuffle előhúzza a Steinskit a Coldcuttal, úgy visznek tovább ahol a Bajcsy sarkánál a "Florist VIRÁG” cégér integet, mely Florist (kb virágos, virágboltos, virágkötő, mittomén nem vagyok szótár bárhogy erölködöm) kiírás e nyelvi tájékon raritás, emellett a nemzetközi Joyce-szekta hívei kedvükre kontextualizálhatják, ha épp arra tévednek mondjuk ma az Opera felé menet, ahol a Lázár utcában este hétkor Tibor Fischer felolvas az új regényéből, én meg bármilyen angol nyelvű irodalomra vevő vagyok. Ha nincs beugró, pláne. Második Démoni sétasör üvegbetétdíjjal, Operáig.
Ez a Steinski-szám (It’s Up To You, television mix) ilyen oldskool hangulatú hiphop kollázs, sok-sok hangmintával, híradókból, filmekből, izgalmas lehetett összerakni, jó hallgatni az amerikai önkritikát, és a legnagyobb ott a vége felé, amikor a groove fölött Mario Savio beszédéből halljuk azt a nagyon felemelő részletet, magyarul kb így hangzana "Egyszercsak a gépezet üzemelése olyan förtelmessé válik, annyira lesújt, hogy nem vehetsz részt! Még passzívan sem vehetsz részt! És rá kell vetnünk a testünket a fogaskerekekre, rá a rugókra és emelőkre, az egész szerkezetre - - és meg kell állítani! És jelezni kell az emberek felé, akik üzemeltetik, és a tulajdonosainak - - hogy hacsak szabadok nem vagyunk, egyáltalán nem engedjük működni a gépezetet!" (Mario Savio, Sproul Hall, University of California, 1964 december 2, Berkeley,
saját fordításom).
A Fischer-felolvasásra tolongtak a Treehugger Dan antikvárium-szalonban, és részleteket hallhattunk új regényéből, kék borító, rajzfilmes grafikák, „Good to Be God” (kb Istennek Lenni Jó, vagyis Jóistennek...?) – a magyar családból származó brit Fischer fapofával osztotta az angolhumort az egybegyűltekre (bevallom, kissé unatkoztam, minthogy viccelődünk bankárokon, bevándorlókon, spanglish-beszélő Miami rezidens macskaseftelőkön, kamuegyházon, világítótest árus ügynökökön, satöbbi). Nekem ez inkább standup comedy lenne, bár a srác bevállalósan mesélt a kérdések sortüzében, hogy tovább írta mint illene, hogy milyen jó a napfényes Miamiban alkotni, szemben a kevéssé napfényes Brixtonnal. Márait szereti, Esterházyt nem tudja olvasni (mint én, csak megfordítva, tükörfordításban), azért csak van benne valami sziporka itt-ott valahol.
Ekkor már a harmadik sétasör maradékával az Erzsébet-tér parkosított vesztőhelye felé somfordálok, egy régnemlátott baráti társasággal. A Gödör hemzseg, találok még sört és fröccsöt, tíz óra lesz és a Gödörből felindulás, útközben cinikusan lejmolok a turistaleányoktól, aztán vásárolok is cigarettát, Prince márkájút - And I Am Funky - táskámban csilingelő sörösüvegekkel át a Vittula meghitt kis gázkamrájába, mintha csak hazatérnék. A sarokról meglátom Juli húgom, aki végre visszatért Lengyelből. Ott ülnek ketten a kapualjban Lizivel, örömömben fülükbe nyomom ami a Dohány utcáról megmaradt még ebből ::: Szolid szerdai lerészegedés, and then home.
Hozzászólás