Mi lesz, ha minden szó ennyire másként hangzik abban a beszélgetésben?, végigvágtattam a 23 lapon, s ha azt nem is mondhatom, hogy megnyugodtam, mert az a beszélgetés csöppet sem megnyugtató, nem is akartam, hogy az legyen, persze mit ért volna az én akaratom önmagában?, semmit, nyilván, mindenesetre arról meggyőződtem, hogy az a beszélgetés lett leírva, amely ott Szigligeten történt. Egyedül a név, a nevem, az lett más. Szóljon hát ez az álnapló Schen Vida hét napjáról.

Schen Vida 2004. szeptember 2-án szintén nehezen ébredt. Utálom a reggeleket, morogta, s rögtön elszégyellte magát: részint apja miatt, aki annyi eltelt idő után is töretlenül állítja, hogy a reggelek, a reggelek azok szépek, részint két gyereke miatt, akik hallván morgását, csöndben igyekeznek elkészíteni maguknak a reggelit, Kom még a kávéfőző tetejét is kicsavarja anyjának. Hiába szégyelli magát, a kávé mégsem ízlik. Nincs mit tenni, Kom és Gic elhajtanak kerékpárjaikkal. Schen Vida a csendben kezd magához térni, kiül az erkélyre, átlapozza az újságot, a címoldalon Eckstein-Kovács Péter és Bíró Rozália fotója, ők a Romániai Magyar Demokrata Szövetség nyolc államfőjelöltje közül kettő. "A területi szervezetek nagy része természtesnek találja akár egy nőjelölt indítását is" - olvassa Schen Vida. De mi az a nőjelölt? Aki nőnek készül? Letesz néhány vizsgát, és nő lesz belőle? Akár? S ha már nő lett, akkor már nem fogják természetesnek találni, hogy induljon a választásokon? Schen Vida nagyon unja saját gondolatait, még mindig itt tartok?, gondolja, de inkább ugrik, s elolvassa, hogy a nap 6 óra 46 perckor kelt (ezt persze megint lekéstem, gondolja), és 20 óra 4 perckor nyugszik, valamint ezen a napon, 1686-ban szabadították fel a szövetségesek Buda várát a 145 évig tartó török uralom alól, illetve szintén ezen a napon ért véget hivatalosan a második világháború, 1945. szeptember 2-án írta alá a japán vezetés a Missouri nevű amerikai hadihajó fedélzetén a kapitulációs okmányt. Hatvanmillió áldozat, ezt is elolvassa.

Eszébe jut a netnapló, s hogy fényképet kell küldenie. Van egy olyan, ahol narancsszínű kabátban áll a füredi fordítóház udvarán, és Kiss Noémi Minoltájába néz, csak be kell szkennelni. Telefon a Koinónia kiadóba, hogy lehetséges-e. Igen, persze, mosolyog Emőke, futólag ránéz a képre, sajnos tényleg Schen Vidát ábrázolja, Kiss Noémi erről nem tehet, a Minolta is kitűnő, Emőke mindenesetre azt javasolja, hogy menjenek ki az udvarra, s ő csinál másikat digitális kamerával. Lepörgeti ezeket az újabbakat, Schen Vida próbálja megúszni, hogy oda kelljen néznie, legyen az, amelyik Emőkének legalább egy picit tetszik, ez édes, mondja az egyikre, hát akkor legyen az édes, ezen a szép napon. De kit látnak szemei? Voicu Bojan! Nem lehet igaz, olyan lett, mint egy fiú, ami azt jelenti, legalább tíz kilóval kevesebb. Schen Vida ezt nem kívánja tisztázni vele, inkább meghallgatja Voicu két hónapját az Egyesült Államokban. Konferenciára hívták Atlantába, keresztény könyvkiadás témában. Erről csak annyit említ meg, hogy Jesus loves you feliratú cukorkákkal kínálták. Schen Vida érteni véli a 10 kiló mínuszt. San Francisco és New York, ez a két város ér valamit az egész Államokból, minden egyéb provincia és giccs. Voicu fotózott, nem professzionálisan, de komolyan, mondja.

Gic még kérne az almalevesből, de nincs több. Schen Vida a nap hátralevő részében a beszélgetést szerkeszti. Gic és Kom házakat építenek az erkélyre, pontosabban Kom az egyik sarokban elkészít magának egy olyant, hogy bent helye van neki is, meg az állatoknak is, a tetején meg autók tudnak parkírozni, Gic meg nyűrög, hogy neki is olyan kell, de nincs hozzá alapanyag. Schen Vida körülnéz, és tényleg nincs. Valami azért fölépül, csak egy kicsit más. Vissza a géphez. Olykor egy-egy mondat bejön az erkélyről, például ilyen: "A Shrek 2-ben az nem vagány, hogy Enrico Iglesias énekel benne."  Miért? - kérdezi Schen. "Mert nyálas."- válaszol Kom.

Schen keresi a Kaddisban azt a részt, ahol a démonkeresésről van szó, teljesen elvesztődik benne, mígnem egyszercsak beléhasít, hogy elég régóta folyik a gyerekeknek a fürdővíz. Felugrik, s hát még van szinte egy fél centi a kád pereméig. A gyerekek büszkék, hogy mennyire sikerült megtölteni a kádat.

Éjszaka megnézi a Szomorú vasárnap című filmet a román televízió 1-es csatornáján. A másik naplójába azt írja, hogy a 20. századi történelemírás, következésképpen a közbeszéd egyik legsötétebb csele, hogy megszámozta a világháborúkat. Pedig az, amit másodiknak mondunk, az első szerves része. De az emberek természetes észjárását kihasználva - 1, 2, 3... -, domesztikálni lehetett a tömeggyilkosságokat.