Kívülről tudom az egészet, egy családregény, egyszerű és igyekvő családról szól, amely temetkezési vállalkozásából tengeti az amerikai kisember látszatéletét. A család természetesen apa, anya, gyerekek, pontosan két fiú és egy kishúg. Apa a vállalkozás atyja egyszersmind, amint a sorozat első részében elsőszülött fiáért siet a reptérre vadonatúj hullaszállító limuzinján, hazamobilozik a kocsiból. Felesége a karácsonyi ebéd konyhai mártíromságából küld néhány instrukciót, ám kihallja férje hangjából így telefonon is, hogy dohányzik épp. Ez az utolsó, mondja mosolyogva apa, és nagyot slukkolva leteszi a telefont, amikor beleszalad egy buszba és szörnyethal…
A család hazatérő szemfénye kiköpött apja, sármos fiú, aki vonakodva mond bármit magáról. A titkolózás mögött titok van persze, a helyes fiú szexfüggő, alkalmi kapcsolatokat hajhászó, felelősségvállalásra képtelen, öntudatlan kis macsó, aki talán azért szakadt távolra családjától, hogy megszabaduljon a kontrolltól.
A mi fiunk ismerkedik a gépen is, majd a leszállást követően még lezavar egy gyors menetet a reptéri takarítószeres fülkében álldogálva letolt gatyával, tüzes alkalmi nőismerősére hajolva, amikor utoléri öccse telefonja, hogy apja már nem ér ki érte a géphez. Az alkalmi nőismerős aztán a sorozat végéig velünk marad, kapcsolatuk hihetetlenül tanulságos és vicces.
Picit fura párt alkotnak, a fiú talán a gyásztól és a családi körtől megjámborul és ragaszkodni kezd alkalmi barátnőjéhez. Buta módon szinte elveszti macsó báját, amint komolyan udvarolni kezd a lánynak, aki a reptéri kalandban olyan jól benne volt, a komoly kapcsolattól viszont némileg vonakodni kezd. Küzdelmesen jutnak a házasság ijesztő gondolatáig, a fiatalember magábaszáll, lelkierejét gyűjti, megbánja bűneit, a sok cserbenhagyott nőt és lehetséges gyermeket, akikre nem volt kíváncsi. A nő viszont nyíltan beijed a rá váró hosszú, unalmas kapcsolat lehetőségétől és egy teljes évadon keresztül búcsúzik lányságától izgalmas alkalmi dugásokkal. Közben megkomolyodó udvarlóját is hitegeti, ám arra már alig tudja rávenni, hogy az eljegyzés emlegetésétől kezdve ne csak misszionárius pózban szexeljenek, hanem játsszanak reptéri megismerkedésükhöz hasonló izgalmas játékokat is. A nézők minden ellenszenve az övé, pedig csak úgy viselkedik, mint egy ember, aki szeretne kipróbálni néhány dolgot, mielőtt eldöntené, hogy mit is akar. És szívből sajnálják a sokszorosan felszarvazott fiút, aki pedig már kipróbálta…
Öccse egészen más gyerek, az öltönyös fiatalemberben nyoma sincs bátyja lezser bájának. Nyilván felnézett apjukra és olyan akar lenni, mint ő, ezért is öli ambícióját a hullaszakmába, azonban sohasem érhet föl apjukhoz, és nem csak azért, mert az apa ugye az első rész elején szörnyethalt. Hanem azért, mert ez a szorongóan kötelességtudó, templomjáró és illedelmes fiú titokban egy gyönyörűen kigyúrt színesbőrű rendőrtisztbe szerelmes, ráadásul nem is reménytelenül.
Részről részre többet tudunk meg ennek a meleg fiúnak a viselt dolgairól, és ha valami különös okból szimpátiával figyeljük, akkor bizony remekül szórakozunk előbújásának esetlenségein, bimbódzó szerelmén, majd együttélésük fura problémáin. Ez a fiú tiszta anyja, kapcsolatában a család összetartó erejét képviseli az ijesztően hisztérikus és mogorva férfiszépséggel szemben. A sorozat egyik legbájosabb jelenete volt nekem, amikor egy reggel munkába készül a kis család frissen kinyalva, és a mi fiúnk még gyorsan befonja közösen nevelt fekete kislányuk négy varkocsát.
Nem könnyű ám az elhalálozott alapító atya friss özvegyének sem. A gyász és az életközépi válság végzik a dolgukat, hogy ez a konszolidált és prűd nő rájöhessen, hol is tart az élete. A család mártírja szerepet éppen abbahagyhatná, de lassanként kiderül, hogy alig ismer másikat, hiszen már kislány korában ezt választotta önérvényesítő, füvező-bulizó nővérével szemben, akivel szemben persze sértődött kisebbségi érzéseket táplált, majd erőltetett férjére és gyerekeire is, ezért ezt a nővért – azaz egy másik életstratégiát – gyerekei alig ismerhettek meg. Mire ráébred, milyen kevéssé kielégítő számára az ételautomata szerep, azt is látnia kell, mennyire nem ismeri a gyerekei életét és érzéseit. Azonban hála nagyfia szüntelen buzgólkodásának, a sorozat végére boldog nagymama lesz, aki igenis részt akar venni az életben, legalább az unokájáéban.
Azért még bepróbálkozik mártírsága megmentésével, egy orosz virágboltossal lép fura kapcsolatba, akit kétoldali lábtörése miatt módjában áll bekebelezni. Magához veszi az ápolásra szoruló magányos férfit és feláldozza magát, azonban a gyógyult macsó hálátlannak bizonyul: járóképessége visszaszerzésével önállóságát is helyreállítja. Az özvegy ezt visszautasításként és sérelemként éli meg, a néző utálja az érzéketlen barmot, aki nem hajlandó kielégíteni a nő gondoskodási kényszerét, hanem következetesen visszautasítja a kényelmi szolgáltatásokat. Ám lássuk be, ez becsületesebb dolog, mint elfogadni bármit, amit nincs kedvünk viszonozni. 
Súlyos aggodalmakkal tudtam figyelni a filmbéli kishúg történetét is epizódról epizódra, hiszen minden veszélyes dologgal először találkozik életében: drogokkal, izgalmas de veszélyes, és megbízható de unalmas fiúkkal, művészi ambíciókkal és szerencsésebb vetélytársnőkkel. Ráadásul úgy érzi, hogy családtagjaira nem számíthat, mindig csak formálisan törődnek vele, hiszen mindig túl kicsi volt, túl lány és túl gyerek a bátyjai és a szülei számára. Szerencsére mellette áll kiváló iskolai pszichológusa, akitől végre érdeklődő édesanyja megtudhat néhány fontos dolgot a serdülőkről, például, hogy sokan szenvednek közülük legalábbis depresszióban. A kishúg végül megismerkedik művészi hajlamú nagynénjével és kezdi megtalálni helyét a világban.
Azért van ebben a szappanoperában egy igazi férfi is, olyan, aki minden nő titkos álma, ő Rico, a színes bőrű hullaretusőr. Igazi kincs a szakmában, a legroncsoltabb halott is méltóságteljes szendergést idézve kerül ki a keze alól, de ez az apró, fiús, üde fiatalember egy gáncstalan lovag is. Felesége és fiai a legfontosabbak számára, tökéletesen részt vállal az életükben, azonkívül ambíciói is vannak, hogy gyarapodjék, és biztonságot nyújthasson a  családnak. Valamiért rájuk hárulnak a legkomplikáltabb erkölcsi dilemmák is. Például leüti a sógorát, amikor rajtakapja egy fiúval, de nem a homofóbia tüzeli. Hanem az, hogy a sógor ilyenformán becsapja a családját. Rico kénytelen asszonyának is elmesélni, miért szakította meg együttműködését a sógorral, és ott a nagy kérdés, elmondják-e az egészet a sógor feleségének. És Rico felesége egy karácsonyt követően elmondja húgának, hogy mit tudtak meg az ő férjéről. Mert olyan boldog volt, úgy bízott a férjében, indokolta meg Ricónak döntését az asszony…
Aztán meg Rico egy hulla torkában gyilkosságra utaló kolbászra lesz figyelmes. Csakhogy ezt már az ápolóknak észre kellett volna venniük, akik hozzájuk irányították a halottat. Rendőrségi ügy, munkahelyi fegyelmi, csakhogy a gondatlan ápoló éppen Rico felesége volt, Rico ezt bizony tudhatta is. Ülnek felújított nappalijukban, egymásra dühösen. Mert felületes voltál, gondolja Rico feleségéről immár harag nélkül, a túlbuzgóságod okozta ezt az egészet, gondolja belefáradva a felesége Ricóról, és összenéznek, mint két gyerek, aki már majdnem szobatiszta, de néha még kerül valami a pelenkába…
Így zajlik a temetkezési vállalkozóék élete mozgalmasan és mulatságosan a szűk és tágabb családi körben, megküzdve a társadalmilag és életkorilag aktuális lelki-egzisztenciális problémákkal, amelyek természetesen és őszinte jószándékkal táródnak fel, mint egy gyorstalpaló alkalmazott-pszichológia tanfolyamon. Amíg élsz, addig megtanulhatsz bánni magaddal és másokkal, üzeni a sorozat, amelynek mindegyik részében temetésrendezésből is vizsgázik a család. Az egyetlen, akinek nincs több esélye arra, hogy okuljon valamicskét a történtekből, minden esetben az, akinek a temetésére készülődünk.
A sötétkék persze végignéznék akárhányszor, mintha a mennyországot bámulhatnák folytatásban, és megtudhatnák belőle, hogy ők maguk vajon hogyan kerültek oda, ahol most tartanak.

Gordon Agáta