hirdetés

Slam szalon

2016. április 11. - Horizontok

És jött az este: ennyi fiatalt költészeti rendezvényen régen láttam. Ha ez költészet. − A héten a Horizontok, a FISZ és a Jelenkor világirodalmi sorozatának munkatársai írják a naplót. Elsőként Gerevich András bejegyzését olvashatják.

hirdetés

1. Sosem szerettem a slamről szóló szenvedélyes szemet-szemért szóváltások szidalmait. Sorry. Szivatások, szapulások, slamasztika, szapora szitokszó-szlalomok. Mi is a slam? A szájalás szégyene vagy a szöveg szent szabadsága? Van, aki szereti, van, aki szánja. Ez még szép, csendben még rendben is lenne. De aki szeret, az szarat, és aki szánja, csak a szart rágja. Viszont van, aki szenvedélyesen utálja, és van, aki le se szarja, miről szólhat még a szószobrászat. Van-e élet a Földön Balatonszárszón túl?

2. Életemben először zsűrizek slamtornát. Költészetnapi Vadászszezon a Hadikban, ahol bár vadász vagyok, vadként izgulok. Hosszú idők óta először veszek részt slam poetry bajnokságon. Még a 90-es évek utolsó éveiben, akkori egyetemi költészettanárom, a Modern American Poetry szeminárium vezetője, Todd Swift rendezett angol nyelvű esteket a Merlin Színházban. Poetry Cabaret, talán így hívta. Nem is slamverseny volt, csak spoken word estek. A British Council akkoriban számos angol nyelvű költőt hívott meg Magyarországra. Gulyás Gabriella, az akkori irodalmi vezető versfordító műhelyt hozott létre, verses képeslapokat adtunk ki és rajongott a „kísérleti” műfajokért: a performance– és a fusion poetryért. Elvitt a bristoli Performance Poetry Fesztiválra és a kapcsolódó konferenciára a Bath Spa Egyetemen. Sorra jöttek Angliából Budapestre a slammerek és performerek: Jean Binta Breeze, Benjamin Zephaniah, Lucy English. Ki még? Mikor is volt mindez? 90-es évek vége, a 2000-es évek eleje.

3. A magyar slamet inkább Youtube-on követtem. Néha, kíváncsiságból. Kedveltem Kemény Zsófi kormánykritikus kemény kirohanását. Délután is megkukkoltam pár klippet, hogy képben legyek. Képben, hangban, ritmusban. Nagyon sokféle képben. Mozaikban. És jött az este: ennyi fiatalt költészeti rendezvényen régen láttam. Ha ez költészet. Néhány előadás versszerű, metafórákkal is dolgozik, sok inkább próza, színházi monológ, kabaréba illő fordulatokkal, néhány „filozófikus” traktátus. Mint a kortárs versek általában. Van, aki felolvas, más szaval, a harmadik előad. Pro forma performál. Bár azt kevesebben. A fellépők egy része alig visz több játékot az előadásba, mint egy költő, aki fel tudja olvasni rendesen a verseit. De ilyen volt Bristolban is. Aki jó, az viszont valóban jól csinálja. Úgy éreztem magam, mint egy szűz rendező élete első pornóforgatásán.

4. Jöjjön egy rövid enumeráció. A két szervező, Závada Péter József Attilát olvas, Simon Márton előadja a vers slam parafrázisát. Purosz Leonidasz költő a közönséget jól masszírozza, viszi is a végén a pálmát. Csernai Mihály a kövérségét karikatúrázza, a saját pocakom is magára ismer. Második helyezést ér el. A harmadik Élő Csenge líraibb, vallomásosabb, csengőbb. A versenyt a sokfordulós slamtorna követi. Kemény Zsófi berlini depresszióról és pesti sikerekről mesél. Tengler Gergely tetoválása mozgása ritmusában testköltemény. Bárány Bence is a teste formátlanságának ad formát. Molnár Péter egykori Fidesz alapítótag felböffenti a pártalapítás és -politika szexuális búvópatakját. Poénáradat. Tapsvihar. Undercurrent, underground. Ő nyeri meg a dizájner cipőt. Talán én vagyok az esten az egyetlen, akinek nincs humora. Meg kell ezt is szokni. Majd az est végén zárásképpen Andrásból újra Tom leszek. Lassan többet vagyok Tom, mint András. Neked csak Hanks, Andy Hanks.

A képeket készítette: NirvanArt Photo - Bokor Krisztián

Gerevich András

Horizontok

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.