hirdetés

SMRT

2017. szeptember 13. - Art Capital

Ezt a városrészt is menekülők, boszniai bunyevácok és dalmátok építették, akiknek a korábban Szentendrére érkezett szerbekkel az urbanisztikai kultúra érintkezési pontja a török városépítészet lehetett – akik elől menekültek. - Lanckor Gábor második bejegyzése a szentendrei Art Capital fesztiválról.

hirdetés

„Yeats óva intett attól, hogy túlbecsüljük
a Nagy Háború jelentőségét.
Háború háborút követ, és némelyik
magas értéket mutatva a szexuális önkívület skáláján
megüti a mózesi átok mértékét is:
a bujaságot, a szodómiát, az állatokkal való fajtalankodást.”


Robert Lowell (Orbán Ottó ford.)


Mint nagyjából mindenki, aki legalább az élete egy rövid szakaszát Budapesten töltötte, természetesen én is számtalan alkalommal jártam Szentendrén (legelőször egy középiskolai osztálykiránduláson). A Dunával párhuzamos főutca hosszú szakaszán a szuvenír-üzletek között változatlan mennyiségben hömpölyögnek a külföldi turisták és turistacsoportok. Mint a hangyák, mániákusan ezt az egy útvonalat járják. Japán nyelvű feliratokat is látni itt-ott a boltok portáljain.




A MűvészetMalom északi szárnyának kiállítása a MIG21 címet viseli, szlovén kurátorok jegyzik, a téma az aktuális európai migráció és kísérőjelenségei.

Akárcsak Balatonfüreden, itt is négysávos főút választja le a vízparti belvárost az újabban beépült részekről; ahol régebben persze szőlők és gyümölcsöskertek voltak. Szállást a Szamárhegyen, a belváros szellős csatolmányában kaptunk. Ismerősen széljárta magaslat a víz fölött. Szépen felújított évszázados házak. Néhány – nyilván méregdrágán tartott – rom, és számos szinkronizált méretű, mutatós modern épület, mint az idill halk ellendala. Délelőtt alig jár valaki a macskaköves utcákon. Ezt a városrészt is menekülők, boszniai bunyevácok és dalmátok építették, akiknek a korábban Szentendrére érkezett szerbekkel az urbanisztikai kultúra érintkezési pontja a török városépítészet lehetett – akik elől menekültek.

MIG21. Videók, installációk, fotók és fotósorozatok, tablók, szobrok. Ex-szovjet és ex-jugó művészek, akik átlósan igyekeznek átúsztatni a kollektívvá duzzadt sorsok áramán. Takarékosan tempózva. Ráhagyatkozva az árra. Mint egy hentespult a legelőről – tud ennyit a maga választott démonjairól az efemer művészi reakció didaxisa.

A punkság finomszerkezete. Jobb visszagondolni erre a kiállításra, mint volt ott lenni. De jövök még.




„Démonkáéknál”, ezt az ötéves lányomtól hallottam ma játék közben.

A főtéri képtárban. Szentendrei városképek és -víziók. Pattogós cigányzene szűrődik be az utcáról. Aztán, mire a legbelső terembe érek, elhallgat, és a tejüveges-rácsos vészkijáraton egy hang drum finom ambientje hallatszik át. Önarckép templommal, 1937, Vajda Lajos grafikája. Van kés az egymásra íródott körvonalak labirintusában, és van kés a zsebemben is. A lap alján az özvegy, Vajda Júlia 1941-es francia nyelvű sorai illetéktelenkednek.

Ahogy a RHCP-s Anthony Kiedis a bicepszére tetováltatta Sitting Bull arcképét, egy pillanatra fölmerül bennem, vajon hogyan mutatna egy megfelelő méretű bőrfelületen az Önarckép templommal. És hogy ennyi erővel azt is az alkaromra varrathatnám: SMRT.

Egy mandulafán fészekszerű rigó gubbaszt.

Megtaláltam a Vajda- (és Bálint Endre-) képek ablakrácsát a Szamárhegyen. Egy hullámvonal és szigony, kétszer áthúzva keresztben.

 

Lanczkor Gábor

Art Capital

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.