hirdetés

Sok és kevés

2007. augusztus 30. - Nagy Gabriella

Mi az, ami miatt a társas csevejt habzó éggel tömegesen felfüggesztik az irodalmárok?
hirdetés

Ez most nem a nagy történések ideje, itt Szigligeten minden olyan kicsi. Hatalmas drámai jelenetek, amelyeknek mégsincs közük az élethez, egyáltalán semmihez nincs közük. A dráma máshol van, a ráncokban, a halkságban, félrevonulásban, hogy valaki nem nevet akkorát, mondat közben elbóbiskol, folyékonyan beszél valamiről, semmiségekről, rutinból érvel, de tét nélkül, nem van, csak elvan, működik. Láttunk már ellopottnak hitt kézirata után fél napon át ordítva ámokfutó idős költőt, pincért tettlegesen (korsóval) rendre utasító dívát, akit emberölési kísérlet miatt fel is jelent a sértett, láttunk sok csodát tehát… ami semmit nem jelent, jó poén lesz egy hétig, mívesen megformált igaz történet.
 
Pedig. Pedig.
 
Beszéljünk az irodalomról. Ha már itt vagyunk. Szigligeten, ahol boldogok lennénk, ha a globális felmelegedés legapróbb jelét megtapasztalhatnánk. Nyaralni úgy jó, ha megküzdesz érte, ha megbecsülöd azt a gyenge órát, amikor végre süt a nap, carpe diem, végül is, ülsz kicsit mackóban (pokrócban) a könyvtárban, és prof. Margócsyt hallgatod, aki a mai magyar költészet hagyományairól ad elő, honnan gyökerezik, hová teszi alapjait egy-egy költői életmű, Illyéstől Szabó T. Annáig. Végül is…, ha forróság volna, mit érdekelne a költészet maga, amikor hörpinteni is lehet: „való világot habzó éggel a tetején”…
 
Hörpintenek kevesen-sokan.
 
Mi az, ami miatt a társas csevejt habzó éggel tömegesen felfüggesztik az irodalmárok? Hát az intertextualitás. Hogy mindenki értse: a vendégszöveg kérdése, amely jókora port vert itt a literán is (Vendégjog, fórum). Érdemes elgondolkodni rajta, Bódis Kriszta-, Esterházy-történet ide vagy oda.
Mi lopás (plágium?), és mi művészet? Meddig mi? A magyar szerzői jog nem szabályozza egyértelműen, van azonban egy joggyakorlat, amely olyan fogalmakat ismer, mint sok és kevés, vagyis akkor lehet számon kérni más szövegének változtatás nélküli beemelését saját műbe, ha a mű jelentős részét használja jelzett író a könyvében (hogy mi a jelentős rész, mekkora, az egyéni elbírálás alá esik). S mivel a magyar jog nem precedensjog, egy precedensteremtő per sem tisztázná a helyzetet. Hogy mi a művészet, a műalkotás, azon kár filózni, annyi szövegalkotási technika létezik, ahány író, és azt is be kell látni, hogy annyi szerzőijog-gyakorlat és -szabályozás, ahány ország. Az angolszász jog például a beemelt szöveg hossza szerint engedi / nem engedi a vendégszöveg használatát jelölés nélkül. De ez a hely itt nem alkalmas hosszabb fejtegetésre, s naplóírónak sem reszortja.
A szigligeti eszmecsere heves, egyoldalú (Forgács Zsuzsát, a vitát kiváltó cikk íróját ugyanis nem hívták meg, s pártján se nagyon állt senki) és hosszan elnyújtott (erről folyt a társalkodás még az éji homályban is), ugyanakkor zsákutcás „szócsépléssé” fajult (állítólag).
 
Érdemes-e megmaradni a normalitásban? Amikor a normalitás sem más, mint társadalmi megegyezés kérdése, akár a szerzői jog? Módosult tudatállapotnak a közmegegyezés szerinti tiszta tudatállapothoz képest hívunk olyan tudatformákat, mint a szerelem, az alkotás, az részegség vagy például az ópiumos befolyásoltság. Ha ezt végiggondolom, koránt sem állíthatom, hogy az estének halvány köze lett volna a normálishoz.
 
Szász János, az Ópium rendezője ugyan távol maradt, filmje sokakat nem hagyott nyugodni, vacsoránál a lobotómiáról értekeztünk, mulatozás közben pedig a táncról (méghozzá Gergye Krisztián Andro és Güné táncperformansza kapcsán), két test közti energiaáramról, adni-kapni, mozdulni és mozdítani.
 
Azért a lobotómia… nem egy leányálom, vagy éppen csak az segít… A két szem között a homlokon a koponyába hatolni (a harmadik szemet megvakítani?), s elvágni a jobb és bal agyféltekét összekötő idegpályákat. Nem érezni, nem gondolni, lenni, mint növény…
 
De inkább táncoljunk!
 

Nagy Gabriella

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.
Bengakék Önirón Bengakék Önirón 2012-09-11 19:29

Vagy így:

Kár, hogy ennyire fogynak az adatbázisból a hozzászólások, varrás mentén reped a téridő, mint a túlérett barack. Illetve semmi el nem vész, de átalakul valami ehet- és láthatatlanná... kellettek a hátam közepére a traszportálást a drágábban felvehető jelenetek helyébe álmodó filmesek, most csak afféle tudománytalan képek villannak előttem, mint hogy egész mondatok teleportálódnak kilapult szektorokból és lyukadt cilinderekből egy kevéssé szerencsés csillagkép néhány spontán szemétteleppé változott bolygójára elaggott, rozsdás triciklikkel, lejárt színes zászlócskákkal és elévült ünnepi beszédekkel egyetemben, a józanul értekezők hekatombáit nem is említve. Lassan érdemes lenne törölni, elmúlt négy év, hat év, tíz év, ezt az egészet, megtalálni azt a konszenzusba ejtett nagyon rasa tabulának a jó édesanyját - azt legalább mi irányítanánk. Merthogy az alábbi hozzászólás is csak egy másik hozzászólásra volt válasz, de már nehezen felfedezhető, én meg itt harákolok zavaromban és túrom az ontológiámat.

És bocsánat a floodért. Nem ér annyit.

Kriptomán_ Kriptomán_ 2012-09-11 19:28

Vagy így:

Kár, hogy ennyire fogynak az adatbázisból a hozzászólások, varrás mentén reped a téridő, mint a túlérett barack. Illetve semmi el nem vész, de átalakul valami ehet- és láthatatlanná... kellettek a hátam közepére a traszportálást a drágábban felvehető jelenetek helyébe álmodó filmesek, most csak afféle tudománytalan képek villannak előttem, mint hogy egész mondatok teleportálódnak kilapult szektorokból és lyukadt cilinderekből egy kevéssé szerencsés csillagkép néhány spontán szemétteleppé változott bolygójára elaggott, rozsdás triciklikkel, lejárt színes zászlócskákkal és elévült ünnepi beszédekkel egyetemben, a józanul értekezők hekatombáit nem is említve. Lassan érdemes lenne törölni, elmúlt négy év, hat év, tíz év, ezt az egészet, megtalálni azt a konszenzusba ejtett nagyon rasa tabulának a jó édesanyját - azt legalább mi irányítanánk. Merthogy az alábbi hozzászólás is csak egy másik hozzászólásra volt válasz, de már nehezen felfedezhető, én meg itt harákolok zavaromban és túrom az ontológiámat.

ha3flt ha3flt 2012-09-11 19:24

Kár, hogy ennyire fogynak az adatbázisból a hozzászólások, varrás mentén reped a téridő, mint a túlérett barack. Illetve semmi el nem vész, de átalakul valami ehet- és láthatatlanná... kellettek a hátam közepére a traszportálást a drágábban felvehető jelenetek helyébe álmodó filmesek, most csak afféle tudománytalan képek villannak előttem, mint hogy egész mondatok teleportálódnak kilapult szektorokból és lyukadt cilinderekből egy kevéssé szerencsés csillagkép néhány spontán szemétteleppé változott bolygójára elaggott, rozsdás triciklikkel, lejárt színes zászlócskákkal és elévült ünnepi beszédekkel egyetemben, a józanul értekezők hekatombáit nem is említve. Lassan érdemes lenne törölni, elmúlt négy év, hat év, tíz év, ezt az egészet, megtalálni azt a konszenzusba ejtett nagyon rasa tabulának a jó édesanyját - azt legalább mi irányítanánk. Merthogy az alábbi hozzászólás is csak egy másik hozzászólásra volt válasz, de már nehezen felfedezhető, én meg itt harákolok zavaromban és túrom az ontológiámat.

Kauzál-tér Kauzál-tér 2007-09-01 19:53

Neked súlyos komplexusaid vannak. Vagy szimplexusaid: érzékeny=ideggyenge, művész=szökött páciens. Ölni lehetne érte, de nem azért, mert nincs ilyen. És nyilván a huszat még nem érted meg, ha ez a kor annyira távoli és idegen neked. Pedig egyik sem katasztrófa, elhiheted. Másfelől nem is értem, honnan vetted, hogy csak harmincon túl vannak jelen... Örülnél az olyan szép és okos huszonéveseknek, mint ott...