Felbolydult folyosó, zárkák, nővérszoba, készülődők és várakozók mindenütt, lázas tervezgetők. Percenként újra érdeklődnek, akik izgalmukban elfelejtették vásárlási engedélyük pontos összegét, vagy eleve képtelenek megjegyezni többjegyű számot, de egy társuk már számolna velük és visszaküldi megkérdezni. Osztozkodnak a társulások tagjai: kinek mit kell beszereznie a következő hónapra, hitelezők figyelmeztetik adósaikat, hogy vissza kell vásárolni egy karton cigarettát a végszükségből kisegítő kölcsöndoboz ellenében.
Listák és kalkulációk a fejekben: ebből a személyzetre annyi tartozik, hogy ki-ki összes pénzét az engedélyezett módon elkölti, majd a beszerzett javakat engedélyezett módon tárolja. Az engedélyezett módok kijátszására pedig variációk tömegén tépelődnek intenzíven a fogvatartottak. A személyiség teljes szerkezete a maga konkrét csupaszságában feltáródik: Itt szegények a könnyelműek, a nagylelkűek, a pazarlók, a szenvedélyesek. Jól gyarapodnak a számítók és erőszakosak: a gyengék, hülyék és rászorulók kihasználói. És vannak mértékletes megállapodottak, beosztók, konszolidáltak, akiket unalmas jólétükért senki sem irigyel, legföljebb kihasználni próbál ínséges időkben.
Az érdekszövevények, üzleti, szerelmi vagy baráti viszonylatok néhány szála feltáródik egy-egy följebb vitt konfliktusban, azután súlyosan elmerül a hatvanszor egymáshoz kötözött hatvanszoros önzés mélyeiben.
A leggazdagabb társulás vezetője egy személyiségzavaros férfi, skizoaffektív tünetekkel.  Bájos és jóbeszédű, megértően és támogatólag kommunikál a személyzettel, jó családból való gazdag ember, Kereskedő. Csak az üzlet érdekli, keresztapaszerűen szervezi az osztály láthatatlan életét, és néha úgy érzem, ő az osztály igazi haszonélvezője, mindannyian érette vagyunk itt, olyan magától értetődően használja hatalmát. Békésen sétálgat a folyosón, dohányzik a társalgóban, és mindenről tud, ami a felszín alatt zajlik, a sötétkék titkos életét ő irányítja, mint ahogy azt is, amiről mi fehérek tudomást szerezhetünk. Hetente csomagot kap, soha nincs szűkében semminek, állandóan körülveszik és kiszolgálják alattvalói.
A tökéletes here, haszontalan és fölösleges, személyiségének látható része oly könnyűnek találtatik, annyira nulla, hogy mint zsírcsepp úszik osztályunk moslékszerű levesének tetején. Kereskedő nemzetközi üzelmekből lett ide nyugdíjazva, anyag és nők. Hogyan bánhatott alárendeltjeivel és rabszolgáival? Hát, erre nekünk itt csak tippjeink vannak, a szakirodalom segíthet, például a Kemény vaj című regény.
Kereskedő házikedvence Göbe, a kövérkés oligofrén. Göbe érzelmi skálája színes, ő tud nagylelkű lenni, szeretet-teljes, sírós, gavallér vagy megbántott, bár dohányzik természetesen és kávézik ő is a többiekkel, csak annyit, amennyit kap. Mindig vásárolhat viszont, így ilyenkor értékes tagja a társulásnak, amit ilyenkor jól érzékeltet vele a főnök. Göbével madarat lehet fogatni, boldogságában szünet nélkül zaklat mindenkit.
Bajusz viszont csak magával törődik. Precízen tervezgeti vásárlását: ő nem a mennyiségre megy, hanem a minőségre, ő kevéssel beéri, de az jó legyen: olyan amilyet a nővérek használnak, vagy az ápoló hord. Ő is zaklat: már előre dicsekvőn érdeklődik, hogy lesznek-e márkásabb cigaretták, és költségesebb dezodorok. Fehérköpenyesek számára vásárolandó ajándékokhoz kér tanácsot, mint egy nagybefektető egy brókertől.
Lábatlan kiüzen értem, nem bíz meg senkit vásárlással, a rendelkezésére álló összeget azonban gondosan feljegyzi. Azután a nővér utasítására mégis kér egy csomag borotvát, szappant és vécépapírt. Hideg ám robbanékony pillantásával küld minket kifelé a zárkájából, mi a kezét figyeljük, nem ér-e el valami elhajítható tárgyat.
Zajlik a nap, nyíltan éjszakai jégmezők torlódását érzem a sötétkék élénkségében, amellyel egyhavi motivációt gerjesztenek magukban, egyhavi napokra leosztható célt és értelmet: beszerezni harminc előttük álló végtelen nap füstölni, nassolni és kávéznivalóját.
Nem tréfadolog mindezt kordában tartani, szervezni-bonyolítani, különösen körülményes adminisztrálni. Egész nap listákat böngészünk, egyeztetünk és töltünk ki, a fokozott zaklatás kellős közepén, majd újrakezdtük az egészet az imaházban, ahová fürge sorokban vonultunk vásárolni.
Kinek a rokona lehet ez a boltos, tűnődöm a körberakott padokon kínált portéka láttán, az imaház egy kínai üzlet és egy elavult falusi vegyesbolt fúziójának tűnik, rugalmassága ilyenformán messze a jövőbe mutat, azt hiszem. A sorakozó sötétkék nyakukat nyújtogatva tervezgetnek a bejáratnál, míg a szerencsés első öt megkapja a kosarát és beszabadul a kísértések birodalmába.
Vásárolni jó, élvezetes és hasznos. Valami igazi. Mindenki vesz néhány karton cigarettát, dohányt és papírt is, ezek ugye alkalmas csereeszközök, az üzletelők aztán egész hónapban cigarettában számolnak és cigarettáért. Van fehérnemű és plüssjáték, karóra és zsebrádió, zöldpaprika és képeslap, kapható irón és füzet, üdítő és öngyújtó, elem és hajasbaba.
Cipekedve vonulunk vissza, néhány perces rámolászás után nyoma sincs a raktározástechnikailag is jelentős bevásárlásnak. Csak a folyosói cirkálók mutogatják új szerzeményeiket, néhányan igazságtételért folyamodnak mohó társaikkal szemben, mások felhörpintenek egy teljes üveg neszkávét, a felkattintott vérnyomás meg a ráadott injekció testi szenzációjával teszik teljessé ezt a mozgalmas napot.
Sietnék haza, gyűlöletes ez a piszmogás, amit a spejz körül végezni kell, ráadásul a hétvégi videofilmeket is át kell hoznom a kettesről, hogy ne unatkozzanak majd fiaim hétvégén. Már fél éve a Sírhant Műveket nézzük…

Gordon Agáta