hirdetés

Szabó Dezső bendője

2014. november 26. - Nemes Z. Márió

A bad reading kifejezés a bad paintingre, vagyis arra a képzőművészeti tendenciára utal, mely a képalkotás pszeudo-dilettáns, intézményen „kívüli” formáit részesíti előnyben, miközben erős intézménykritikai potenciállal is bír. Mi egy interszubjektív „rossz” szöveget próbáltunk összegyúrni, ahol a kötőanyagot a közös kulcsszavak, illetve az internethasználat (google translator stb.) jelentette. - Nemes Z. Márió naplója.

hirdetés

A bakta-tartályt még mindig nem sikerült beszerezni a Solitude-kastélyban, de mindegy, szerda reggel már kiegyeznék egy egyszerű hoth-i tauntaunnal is, aminek meleg beleibe belebújhatnék. Jó, ha büdös is, gondolnám, ennél csak Szabó Dezső hasába furakodnék szívesebben, a finom, magyar tenyészetbe, hogy összetalálkozzon faj és forróság. Dehát idegenbe szakadva nem várja itt más a fáradt magyart, mint nemzetközi párbeszéd és gondolatszabadság.

A stuttgarti T+U projektet sikeresen zártuk, nagy öröm, sok lelkes fellow, és ha minden továbbra is ilyen jól megy, akkor márciusban már be is mutathatjuk az „Enigma” (Solitude feat. T+U) lapszámot. De addig még rengeteg munka vár, hiszen december hatodikán Berlinben itt az újabb dinoshow: The Thunder Lizard Was Never Extinct, míg december huszadikán Budapesten a Higgs Field-ben szervezünk egy mini-konferenciával összekötött lapszámbemutatót. Utóbbi program már csak azért is érdekes, mert a materialitás és a dinoszauroszok nyomvonalán haladva végre befejeződik a közel fél éve zajló Juhász-Komposzt projektünk is. Ennek során Dieter Roth Literaturwurst koncepcióját követtük (Roth a hetvenes években kolbászba töltötte Günter Grass több regényét, illetve Hegel összes műveit) és Juhász Ferenc A halott fekete rigó című époszát próbáltuk „emészthetővé” tenni. A projekt az idei könyvhéten vette kezdetét, amikor a könyvmonstrumot ledaráltuk és savanyú káposztát készítettünk belőle, majd – mint egy madártetemet – elástuk Győrffy László képzőművész állattemetőjében, hogy ott fermentálódva egyre igézőbb állagot kapjon. Az újra kiásott éposz-káposztát december huszadikán fogjuk feltálalni egy installáció részeként, így bárki kaphat belőle egy falatot, hogy emésztve-emésztődve ezen az érzéki úton (is) közel férkőzhessen Juhász életművéhez. A koncepció célja nem a „könyvrombolás” (bár a fermentáció egyfajta lassú égésnek tekinthető) inkább az irodalom materialitásának és a befogadás érzéki természetének a színre vitele – párhuzamosan Juhász költészetének biológiai dimenzióival.


Miután búcsút vettem a T+U csapatától újra tauntaunra szálltam, hogy a városba ügetve minél előbb csatlakozzak a Bad Readingre készülő kollégákhoz. Ahogy azt korábban már említettem ez egy irodalmi kollaboráció Rasha Abbas, Dan Boehl, Vanessa Emde, Sînziana Păltineanu és köztem, aminek a lényege a kulcsszavak segítségével történő közös szövegalkotás. A bad reading kifejezés a bad paintingre, vagyis arra a képzőművészeti tendenciára utal, mely a képalkotás pszeudo-dilettáns, intézményen „kívüli” formáit részesíti előnyben, miközben erős intézménykritikai potenciállal is bír. Mi egy interszubjektív „rossz” szöveget próbáltunk összegyúrni, ahol a kötőanyagot a közös kulcsszavak, illetve az internethasználat (google translator stb.) jelentette. Én alapvetően a copy-paste módszerrel dolgoztam, miszerint a kulcsszavak különböző kombinációval kerestem rá online szövegekre, hogy azokat kisajátítva és módosítva hozzak létre új konstellációkat. (Így sikerült például a szíriuszi magyar eredetmítoszt a zombi-hittel keresztezni.) Miután mindenki elkészült a saját szövegével, közösen remixeltük az egész anyagot, illetve szólamokra osztottuk, hogy egyfajta kórusműként legyen felolvasható.

Az este héttől kezdődő műsorra rengeteg érkeznek, a texasi Dan Boehl vezeti fel a projektet, röviden beszél a koncepcióról, majd a húrok közé csapunk, és több mint negyven percen át utazunk zombik, tarot-kártyák és szuicid Piroskák között. Meglepő módon a közönség csak eleinte tűnik unottnak, ahogy lassan feltárul a mű belső szerkezete, úgy hangolódnak rá egyre többen a motívumdaráló hipnózisra. Természetesen mi könnyebbülünk meg a legjobban, amikor véget ér a rituálé, rohanunk hörpinteni az abszintos koktélból - amit már nem is tudom milyen meggondolásból kapcsoltunk hozzá a koncepcióhoz, de be is kell vallanom, kicsit túl sok volt a konceptualitás mára. Az éjszakai diszkóban aztán mindenki megpróbál lazítani, már én se érzem magamat a Hoth-bolygon, de azért Szabó Dezső meleg bendője mégis hiányzik valahol.

Nemes Z. Márió

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.