hirdetés

Szégyenlős exhibicionista ad hoc

2008. május 8. - Gerlóczy Ferenc

melegen ajánlom drága böngikéim figyelmébe Jamyang Norbu, a leghíresebb tibeti író Sherlock Holmes Tibetben (The Mandala of Sherlock Holmes) című kiváló regényét, amelyben a Conan Doyle által Az utolsó Eset című elbeszélésben megírt halála és az előfizetők kívánságára történt feltámasztása közötti időt, bardót, a nagy Baker Street-i magándetektív Tibetben töltötte.
hirdetés

Minden Nyájas Böngészemnek jó napszakot kívánok! És, persze, jó évszakot is. Hiszen, ahogyan lesz, aki éjfélkor, s lesz, aki délben kattint majd soraimra, olyan is akadhat, aki tavasszal teszi ezt, s olyan is, aki ősszel – hiszen nálunk a május tavaszi hónap, de Argentínában, a Yerba Mate hazájában például őszi. A mamám kisiskolás korában a „Milyen az időjárás a Déli-sarkon?” kérdésre ugyan azt felelte, hogy „Forróság van és örök nyár, oroszlánok, zsiráfok és pálmafák”, a valóságban a déli féltekén csupán azért van kevesebb nyár, mint az északin, mert kevesebb szárazföld, s így ember van hozzá.  
Ezeket a sorokat, innen, négyszínű golyóstollal, azon belül pirossal írom, A4-es papírra, a 32-esek terén, egy háznyira a [most akkor végül is írjam le a nevét azoknak, akikről írok?] Cs. Dórától, akinél még sohasem jártam (Bogyisz azt mondta, szép a lakás, régi barna ház alsó részére épült új, világos részben), gondoltam, talán most átruccanok, amíg az úr, akinek az irodájában már jó félórája egyedül szobrozok [most akkor végül is azoknak a nevét, akikről írok, inkább ne írjam le?], ide nem ér. Dóra nem vette fel a telefont, az úr pedig időközben mégiscsak megérkezett. De ezzel máris egy másik idősíkba szaladtam, abba, amelyben a piros folyó írást a gépbe beírom. Eredendően azonban ott tartottam, hogy ülök az A4-es papír mellett a négyszínű tollammal és pirossal írom éppen: 
Tegnap vagy tegnapelőtt írtam, hogy aki blogot, netnaplót ír, de az is, aki skype-ol, iwiwezik, emilezik vagy mobilozik, óhatatlanul nyomokat hagy a Nagy Digitális Közösben. És aki fecnikre ír?  
Aki online publikál, legjobban teszi, ha eleve digitális formában mondja vagy írja be, amit közölni akar. Igen, ez a helyes szó: beír. Az, hogy az egykor gépírónő foglalkozású dolgozókat ma beíróknak hívják, nem PC [magától értetődően nem személyi számítógép, de nem is political correctness], hanem paradigmaváltás. Ami „csak analógban van meg”, kevésbé van meg: minőségromlás nélkül nem kopírozható, könnyen tönkremegy, elvész, serceg, szemcsés, szemölcsös, szeplős lesz, esetleg piszkos, penészes, talán tüsszög, lehet, hogy beteg, hogy hazudós, még az is, hogy adótartozása van. Az analóg egyedi, de problémás. Problémás, de egyedi.  
A naplóírás alapvetően különbözik az emlékirat-írástól. Aki emlékiratokat ír, nem a valós időben ír, forrásként mások által összegyűjtött információkat használ fel – vagyis történetíróként jár el, aki ezernyi analóg kútfőt áttanulmányoz – még akkor is, ha a végterméket laptopon készíti el.
 
Naplót azonban már eleve digitálisan előnyös írni. Legalábbis az olyanfélét, mint ez. Mert, persze, vannak, akik bár írnak naplót, viszolyognak a gondolattól, hogy mások esetleg beleolvashatnak, s e förtelmes eshetőség ellen minden eszközzel védekezni próbálnak. Kétszerex-feleségem, Zsófi naplójára például az van írva, hogy csak a halála után olvashatja el bárki más. Vannak, akik kulccsal zárják le kapcsos füzetüket. Mások a fiókot zárják kulcsra. Ismét mások titkosírásokkal próbálkoznak. Gárdonyi Géza tibetűiről már a hétfői netnaplómban megemlékeztem. Nem beszéltem azonban még Sherlock Holmes titkosírásairól, márpedig a Sigismund Watson doktor által nemrégiben nemközzétett naplójegyzetek minden képzeletet felülmúlnak (amire valóban csak a valóság képes).
 
Nem is tudni, hányféle nyakatekert titkosírással vértezte fel magát Holmes az ellenségei, a nyilvánosság, és az utókor indiszkréciója ellen; ráadásul az írásba foglalt gondolatok illetéktelenek előli elrejtőzésének módszereit elképzelhetetlen fokú szeszélyességgel váltogatta. Naplójának lapjain rendszertelenül váltakoznak betű-, szótag- és képírások; egyszer elölről hátra, másszor hátulról előre tartva. Még azt sem jelezte, mikor milyen nyelven ír. (Mint a kritikai kiadásból nem derül ki: az angol, görög, latin, német, olasz, francia, spanyol és tibeti nyelveket váltogatta.)  
[Ide szúrom be: melegen ajánlom drága böngikéim figyelmébe Jamyang Norbu, a leghíresebb tibeti író Sherlock Holmes Tibetben (The Mandala of Sherlock Holmes) című kiváló regényét, amelyben a Conan Doyle által Az utolsó Eset című elbeszélésben megírt halála és az előfizetők kívánságára történt feltámasztása közötti időt, bardót, a nagy Baker Street-i magándetektív Tibetben töltötte. Sir Arthur Az üres ház (The Empty House) című elbeszélésében ezekkel a szavakkal idézi Holmest: „Két évig utazgattam Tibetben, Lhászába is eljutottam, és abban az élményben is részem volt, hogy a nagy lámával tölthettem néhány napot. Talán olvastál a norvég utazó, Sigerson emlékezetes felfedező utazásairól, de gondolom, sohasem jutott eszedbe, hogy valójában a barátod életének eseményeiről értesülsz.” (Az idézetben a 13. dalai lámáról van szó – a netnaplóíró megjegyzése a szögletes zárójelen belül) És most szögjelbez
 
Holmes hagyatékában a Baker Streeten találtak egy szattyánbőr kötetet: két éneket tartalmazott Homérosz Íliászából, amelynek eredeti görög helyesírását Holmes néhol önkényesen megváltoztatta. Erről az Íliászról aztán kiderült, hogy Holmes rejtjelezett spanyol nyelvű naplójegyzetei voltak, az (olvashatatlan évszám) februárja és júniusa közötti időszakból; s e naplóban – külön nehezítés! – minden szó kétszer szerepelt. Egy lipcsei kiadású bőrkötéses kottafüzet Holmes által Paganini stílusában írt hegedűszonátákat tartalmazott, amelyben minden hangjegy egy-egy betűt helyettesített. A minden harmadik betű összeolvasásával megkapott latin nyelvű szöveg még mindig nem a megfejtés volt; a kapott szöveget előbb le  kellett fordítani angolra, s akkor kaptuk meg a megfejtést, az  egytagú szavak első, a kéttagú szavak második, a háromtagú szavak harmadik és a négytagú  szavak negyedik betűjét összeolvasva. 
 
A netnaplót nem Gárdonyi Gézánál és Sherlock Holmesnál kevésbé rejtőzködő személyiségű embereknek találták ki. Amilyen talán valmennyire én is vagyok. Tőlem az anyám, az eddig megjelent netnaplóimra reagálva, tegnap azt kérdezte: honnan ez az exhibicionizmus bennem? Hát – én ezt egészen másképpen látom. Amit ő exhibicionizmusnak érez, az nekem még mindig szégyenlős titkolózásnak tűnik. Én egyre csak azon tépelődöm még mindig, hogy nem eleve lehetetlenség-e blogot, netnaplót írni?  
 
Vagy csak annyira volna lehetetlen, csak annyira volna hiábavalóság, amennyire – minden hiábavalóság és léleknek gyötrelme? 
 
Mindennek rendelt ideje van. A netnapló szorításából való ideiglenes szabadulásnak is.
 
Holnapig. 
 
[„Fegyelem, figyelem, felszabadulás” – ez lett volna a mai (tegnapi) netnapló-jegyzetem címe, de újraolvasva rá kellett jönnöm, hogy a címben kitűzött nemes cél (hogy erről is írjak) nem valósult meg. Mint ahogyan az a tervem sem, hogy a mostani naplóm naplósabbra sikerüljön. Még mindig nem írtam meg például, hogy milyen fogkrémet használok – pedig akad, aki kíváncsi erre. (Most éppen sárga-zöld tubusú mentolos Kolynost.) Be akartam számolni a Zsiga tegnapi koncertjéről is – mégpedig úgy, hogy egy-két felvételt, melyeket a fényképezőgépemmel csináltam róla, a YouTube-ra felteszek, sőt belinkelek; ám erre sem került sor. – Holnap?

Gerlóczy Ferenc

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.