hirdetés

Széljegyzetek

2007. szeptember 2. - Nagy Gabriella

a kutya odajött hozzám, s nagy pofáját az arcomhoz dugta, a mancsát pedig a fejemre tette...
hirdetés

Ez a naplóbejegyzés nincs.
Titkos tintával írtam, ha ránézel, eltűnik, ez a nyitja.
Széljegyzet időn túl és kívül.
 
Érkeznek a hírek Szigligetről. A naplókat Bárdos Deák Ági és Pollágh Péter írta. A táborzáró Yava-koncertre pedig a felbőszült helyiek nyomására két rendőr is kivonult, akik – miután meggyőzte őket a zenekar, hogy az utolsó három számot unplugged eljátszhassák – derekasan végigélvezték a koncertet.
 
Ma egész nap olvasok. Ám mivel ezt a tevékenységet leginkább fekve szeretem mívelni, félórára elbóbiskolok, és egy nagy fehér kutyáról álmodom. A múltban két kutyám volt (a valóságban csak egy), őrülten erőlködtem, minden igyekezetemmel próbáltam visszaemlékezni rájuk, de nem ment. Annyit tudtam csak, hogy kicsik voltak és feketék. Aztán a szobában majdnem hasra estem a csipkeszerű szőnyegben. Kiderült, alátúrta magát játékból a kutyám, az álombéli, nagydarab fehér (vagy halvány zsemleszínű). Akkora volt, mint én. Beleakadtam a testébe, fogott a lábával, és nem tudtam kigabalyodni, nem engedett. Féltem, hogy megharap. Óvatosan ráncigáltam a lábam a szorításából, pedig nem bántott. Amikor sikerült kiszabadítani magam, a szoba sarkába kuporodtam, a kutya odajött hozzám, s nagy pofáját az arcomhoz dugta, a mancsát pedig a fejemre tette.
Selymes meleg érzés volt, ismételhetetlenül, ismeretlenül intim és veszélyes. Egészen beterített, mint aki egyszerre birtokol, óv és fenyeget.
 
Álom, de itt van a valóság, ami ugyanolyan tünékeny és szellemképes.
Bizalom, hűség, fájdalomgócok felszámolása, konzerválódott félelmek feloldása képi, képzeleti úton. Terapikus versírás? Mert énvelem a hűség van jelen az üres űrben tántorgó világon…
 
Emaileket várok. Például egy jelet a világvégéről, türelmes vagyok, már megírta x, hogy él. Ám bizonyos szervezőségek rajtam keresztül várják, tőle a megváltó igent. Nem örülök, hogy nem hagynak saját ritmusban élni. Saját élet, saját halál, saját para: alapszabály.
 
Legyen ez a happy end, hogy nincs vége, a naplót félreteszem, és fejben írom tovább…
 
P.S. Ismeretlen, kinézetem firtató fórumozó nyilvánosan publikált mondatait pedig későbbi írásaimban vendégszövegként jelöletlenül felhasználom, és nem osztozom vele a szerzői jogdíjon. Végre valaki kimondta, hogy Nemes Nagy Ágnes volt az utolsó szép nő az irodalmi palettán. :)
 

Nagy Gabriella

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.
drótos tóth drótos tóth 2007-09-03 21:37

Van egy szörnyű nagy sejtésem ki szereti használni ezt a kifejezést: "bozótharcos" (lásd könyvesblog)

gyurma gyurma 2007-09-03 20:51

"Talán takarodj vissza oda, ahol a "barmok" megszólítás után még hajlandók foglalkozni veled" - Kaluzál-tér. 2007.09.03. 18:21 Kedves Klauzál-tér a fenti soraid tökéletesen megvilágítják honnan érkeztél és milyen ember vagy. Nos, tudom, hogy ilyen háttérrel nehezedre esik koncentrálni, mégis próbálj meg picit összpontosítani a kérdésemre: Mikor kezdted utoljára az értekezést egy férfiról azzal, hogyan néz ki, és vajon előfordult akár egyetlen egyszer is hogy felvetteted, talán nem kellene kitenni a fotóját a cikke, naplója, bármilyen értekezése elé.

Kauzál-tér Kauzál-tér 2007-09-03 18:21

Talán takarodj vissza oda, ahol a "barmok" megszólítás után még hajlandók foglalkozni veled. Másfelől az első két hozzászólás egészen más megközelítést tükrözött egymáshoz képest is, így eleve nincs mire válaszolnom.

gyurma gyurma 2007-09-03 17:12

Próbálj meg a felvetésre válaszolni klauzál-tér! Miért nem kezded a férfiakról való beszédedet, akármilyen foglalkozási körben, a vasutastól az íróig a küllemével, és annak részletezésével, hogy kivánatos-e, és mit csináljon vagy ne csináljon magával és az öltözékével? Erre válaszolj, pontoabban mostantól kezdve mielőtt egy szerzőről írsz részletezd a kinézetét függetlenül attól, hogy nő vagy férfi.

Kauzál-tér Kauzál-tér 2007-09-03 13:00

Talán onnan jön, hogy a korábban élt nők szépségét másként ítéljük meg, hogy annak idején nagyanyáink pontosan tudták a legcélravezetőbb viselkedést, hogy a lányuk az akkori normák szerint kívánatos legyen a férfiak és a társaság, vagyis család, barátok, egy-egy közösség számára, nem volt sok lehetőség, és súlyosak voltak a következmények, hogy csak úgy eljátszhatták volna egy rosszul sikerült megnyilvánulással, és az ennek megfelelő magatartás oly mélyen gyökerező összefüggésekre épített, hogy ebben a megváltozott világban is rendelkezik még némi erővel. Például a mindent felülíró udvariasság, szelídség, a túlzott határozottság, harciasság kerülése, inkább sejtetés és titokzatosság akkor is, ha több van odabent, akkor is, ha kevesebb, hiszen valóban alárendelt szerepben voltak a nők, és akarva-nem akarva abban kellett helyt állni ill. életképesnek maradni. Vagyis az egyenjogúsák ennek a képnek, az átlag számára (egyik nemből) sem kedvez, hiszen többet mutat, kevesebbet rejt, bár sok nagyszerű, önmagát feláldozó, másokért mindent megtevő nőt ismerek, számomra mégis valami más a legszebb egy emberben, a nőben; mindezek felett pontosan a megmutatott és nem az eltitkolt gondolataik, eszmerendszereik, szellemi tartásuk, képességük a művészet élvezetére és létrehozására. És nem érdekel, hogy a gyurma-, baba arc-, drótos tóth-félék szerint miről lehet beszélni, és miről nem, hogy bozótharcosként vetik magukat a "nő" szóra, ha nem az ő szájukból hangzik el... írástudónak látszó, de érteni nem tudó vagy akaró újbarbárok képezik mostanában a meg is szólaló törzsközönség egy részét a Literán, lepik el minden szinten - remélem, kisebbségben vannak.

gyurma gyurma 2007-09-03 11:31

 mekkora barmok vagytok! mikor elemeztétek utoljára egy férfiszerző szépségét, vagy akár a küllemét!

Kauzál-tér Kauzál-tér 2007-09-03 10:53

Oly sok módon lehet szép valaki. A - szélsőségeket leszámítva - elég lehet hozzá egy mosoly, egy bizonyos formájú vállgödör, a tarkó formája, ahogy a haj belesimul, néhány mozdulat, egy kézfej - másfelől számomra a szellemi tartás az átlagos külsőt is csodálatossá teszi. De ha pusztán a külsőt tekintjük, férfiszemmel akkor is sokkal több említésre méltó, csodaszép író- és költőnő van, sőt, még esszéista is, de udvariasságból nem fogom sorolgatni, rangsorolni.