hirdetés

Szemembűl a könny ki csordú

2016. június 23. - 2000 folyóirat

A sajtó tájíkosztató, mejen Marhócsy Istvány, Szilágyy Ákos, s, Barabáss András’ van jelen, há igazábú lap bémutató, ami há szeréntem igen nagy szamárság, mer há ha el tuggyák mondani a szerkesztűk hogy, mi van a lapba, minek azír el menni az újság árusho' - A héten a 2000 írja a netnaplót, a csütörtöki napot egy vendégszerző, Petrence Sándor.

hirdetés

Kukurikú, ínnye hújj – íbresztt a heji kokas hajnal tályt. Álmomba előb zsíros kenyír vótam hagymával, majd szemüvegess Pesti kőttő, borostáss egyetemista lap szerkesztű, de utóbira nem nagyon emlíkszek.

Oszt míg rendesen magamhoz se tírek, má rontik es bé a konyhába Rózsikám, kezíbe a falu eggyetlen mobil telefonnya, mejjet mióta heji huligányok le szakajtottak a telefon fülkírű, egy dróttal szereltünk össze, hugy, há az legyen Kispocsolyságott a mobil szógáttatás. Minden nap másho’ van bé osztva, ma a Suzter Laciná lett vóna, de, napló írássi meg bizatássom okán Rózsikám el kírte hozzánk. Kapom a hírt, hogy, meg szünt a Kít Ezer. Nem hiszek a fülemnek, meg kicsinyég belí es állik az antenna. Szúr. A drót es, meg külön a hír.

Indúnom köll, mer errű tarcsanak sajtó tályíkosztatásst az Írók Bótyába, mejen níköm feltítlenű ot kell lennem, mer há magam es író vónák! Át vágok kedíllyes tírsígünkön (Kispocsolyság falun) sríhhen, el megyek a heji fodbal csapat tizenkít ezer fős stadionnya mellet, mejjbe most, hugy, csapatunk (Kispocsolyság Efcí) ki eset míg a kít csapatos Pocsolysági Járási Fodbal Bajnokságbú es, énkáb repcít termessztünk rajt, a kapálássra amugy es töb jegyet el tudunk adni, mint a fodbalra, úhhogy míg anyagilag es meg íri! A reppce amúgy külömben fontos lesz míg e sorok köszt során.
Oda írek a Kispocsolysági Kis Vasúttra, mejbű Fel Csút mellet níkünk jutot a másik a országba, igaz, nálunk azon okbú fojólag ki, hugy, mivel ló húzza, nem es lehetet vón nagyobbat igényellnünk, vagy akkó mingyá nagyob ló es kellet vón!
Hittves Rózsikám es vesz mellím eggy jegyet, de asztá csak pöröl, mer az valójjában nem níki szól, hanem a Lajos Tyuknak, mer az keveseb hejet foglal, meg valamint a termíssnek, de errű majd kísűb!

Föl írve Pestbe, álok Pest határába, na mondok, merre az Írók Bóttya, mejet öt-hat óra bojongás után, Lajos Tyukom kisíretíbe’ meg es talállok. Kot, kot, igazít níha útban, jelentűs szak írtelemmel. Meg halgatom, mi van a Kít Ezer búcsu számába, pedig ín nem es szerepejjek a nív sorba! Pont mikor fő támadot kőtíszetem, mint a víznek árja, három új vers erejíig, oszt ezeknek meg pont akkor kell meg szünni! Há ín itt indúttam, ha a jó Marhócsy úr ki nem talájja, hogy, eszt a sok firkámmányomat (mej eggyben az egísz magyar nípi líra új nagy korszaka es!) ín pínzír (!) kűddözgethessem a minden fíle lapokban, hát níköm ijen boloncság eszembe nem jutott vóna ezer ívig se. Kít ezerig se.

A sajtó tájíkosztató, mejen Marhócsy Istvány, Szilágyy Ákos, s, Barabáss András’ van jelen, há igazábú lap bémutató, ami há szeréntem igen nagy szamárság, mer há ha el tuggyák mondani a szerkesztűk hogy, mi van a lapba, minek azír el menni az újság árusho’, ha mán ugyis tuggyuk! Há nem es csoda hugy, mint el es hangzik, egyre keveseb embert írdeklik mán a kuttúra, s egyíb ijenek! Uhhogy el is mondanám most hogy, ne kejjen má ebbe a kánikulákba mindenkinek el mászkánni a bótba: a Kít Ezrek összes szerkesztői írttak szíp, kacifántoss dógokat laplyukró meg a kuttúrárú, de míg szíp versek es vannak minden fíle neves szerzűktű (s próza!), mint: Kovátcs András-Ferenc’, Ferencz Győző’, Tót Krisztinya, Thábor Ádám, Rakosszki Zsuzsa’, Spíró Györggy meg valami migráncs szerző, aszonygya hogy, Malter Fonter Fószermájdnem, ez utóbit itt ’Pocsolyságott valamivel kevísbbí ösmerjük (a Martony László úr fordíccsa belí a verseit a lapban!). A sajtónak a meg tájíkosztatásábú csak az marad ki, hugy, há mi a mínküves tosz (má bocsánat!) lessz így a Hít Ezerre’ – a közönsíg sorai erre rá es kírdez, de csak az derű ki hugy, há míg ők se nagyon tuggyák, de meg írte azír eszt hejbe is meg halogatni, mer igen szívhö szólóan ríszleteszte ezt a nem-e tudásst a Szilágyy Úr!

El sodor a gyászoló tömeg, penig nagyon oda szeretník már menni Kít Ezer komáimmho’, má csak azír es, hogy hasznos tanácsokkal szógálljak níkik a lap meg mentísíre kapcsolatban. Ezír hosztam fő talicskával a termíst, negyven kiló repcít, adománykíp, abbú fizessík majd a nyomdát, meg a szerzőket. De asztá dobhatom a egísz takarmányt a kukába (mej le es szakadik tűle rögvesst) mer az Ambrus Judit szerkesztű komaaszon csak így níköm privát sugdosás áttal bé jelencse, hugy, lesz (talán) valamej e-fojó írat a nyomtatot Kít Ezer hejibe. Há mondok magamnak (s Lajos Tyúk!), ez is valamej újab fíle Pesti hóbort lesz, hugy vízbe nyomtassák a lapot, mer ha ócsób es, hugy nem papírba, há sokra mennek vele, ha e-folyik az ember kezíbű a írás, amit óvas! Osztá megy es míg a tanakodás, hugy egyáltalán lehet-e, s hogy-e lehet-e e-folyóíratot csinyáni. Há majd bé kiabánák, hogy, ín bezzeg tudom a módgyát, e kel vetni, oszt abbú lesz e-fojóírat. Ha lessz. Majd akkor abba kűddöm a e-lígiáimat e-ztán, meg akkó repce hejett e-rős paprikát. (Talán.)

Haza írve a míg nem e-fojó, rígebbi Kít Ezreket lapozgassam a Kispocsolysági Kösz Könyvtárba’, meg a most átalam haza vitt Búcsu Számot. Szemembű a könny ki csordú nagy sugárba, oszt avval áztatom a línyeget, mejet eddig nem es montam, hugy nevezetesen: a legjob fojó íratot, mej most akkó e-múlt, e-fojt, e-tünt. S nem es lesz már hasonló soha már. De asztán hívik Rózsikám, hogy rikótsa, hogy gyűjek má haza vacsoránnyi, kírlelű, meleg hitvessi szókkal, hogy ha nem gyüvök azonnal, segget hasít a hátambú. Vissza süvőccsek, hugy, minnyá ki sirom magam, oszt ehetünk. Míg elíg sokáig fel tarcsam az est ebídet, lassan má reggeli lessz belűle.

*

UTÓ ÍRAT:
Pár óra hüppögís után má naplót írok a Fridrihh Kecskím hátára leukoplasztott, mobil internyetes számító gípezetbe, mejet kicsit össze es taknyodzottam (plusz könny!), mikor Rózsikám hozza a nígy kiló szalonnyás rántottát marha pörkőttel. Így reggelizünk meg, szótlanú, bánattba, de legaláb a szerelem. Meg a reggeli. Meg a remíny. (Talán.)

Petrence Sándor
nípi író, kőttő, mezű gazdasági válalkozó
(kíp: Petrence Sándor, rajz’: Szendi Nóra)


**
SZÓGÁLATI KÖZLEMÍN:
Hogy a repcít vagy úrbánusab óvasók forintba es akár ide kűdhessík, idízem:
„Amennyiben támogatná az E-2000-t bármilyen kicsi, vagy bármilyen nagy összeggel, kérjük, utaljon kiadónk, a Mentor Irodalmi Alapítvány számlájára:
Mentor Irodalmi Alapítvány,
K&H Bank Zrt.,
10201006-50165757-00000000
Nemzetközi számlaszám (IBAN):
HU35 1020 1006 5016 5757 0000 0000
K&H Bank BIC (SWIFT) kódja: OKHBHUHB
Illetve, fordítsa adója 1%-át e-lapunkra
Adószámunk: 18244274-2-41”
[PLUSZ KÍP HA KÖLL!]

 

2000 folyóirat

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.