hirdetés

Szemeshús, avagy a magyar gasztronómia sötét oldala

2014. augusztus 25. - József Attila Kör

Az ifjúsági tábor első látásra régi iskolai táborok és középiskolai osztálykirándulások hangulatát idézi, ennek okán a Szigligettel kapcsolatos nosztalgiák helyét hamar valami egészen másféle nosztalgia foglalta el. - Ezen a héten a Balatonszemesen most zajló JAK-táborból olvashatják a netnaplót, az első, felvezető napról Kassai Zsigmond számol be.

hirdetés

Örömmel jelenthetem, hétfőn délután a szervezők maroknyi csapatával és egy ezüst színű Opel Astrával sikerült megérkeznünk a balatonszemesi ifjúsági táborba, a JAK-tábor idei, ha jól értem, ideiglenes bázisára.

A JAK-tábornak nagyjából tizenöt éven át adott otthont a szigligeti alkotóház, és ez persze nem múlik el nyomtalanul. Szeretném hinni, a táborba való megérkezéshez korábban kapcsolódó örömmel teljes, feszült várakozás átöröklődik. Akárhogy is, a nulladik napi érkezés után éreztem azért valamit ebből a feszült várakozásból. Mire Gaborják Ádámmal és a stáb többi tagjával begurultunk a Szabadság utcába, Czinki Ferenc és Cserna-Szabó András már javában elkezdték a táborozást, rögtön össze is akadtunk, a bejáratnál, és kicsivel később már a vasútállomás közelében, a Balaton-parti pavilonsor egyik falatozójában vártuk a vacsoránkat. A falatozót Csaba Vendéglőnek hívják, Cserna-Szabóék pedig a lokális gasztronómia élvezetének ígéretétől megrészegülten máris rendeltek egy kétszemélyes Csaba tálat, azaz egy nagy halom valamit, ami bizarr módon egy hatalmas omlettel volt letakarva, így nem igazán látszott, mi is lehet a tányéron. A tetején talán díszítményként egy jókora kakastaréjra vágott, félig pirított szalonna éktelenkedett. A vacsoránál megismerkedtük a lengyel Bartosz Marcinkovskival, aki a visegrádi országokból érkező táborvendégek egyike, és mivel egy ideje már Magyarországon van, úgy döntött, ő is Balatonszemesen tölti a tábor előestéjét. Bartosz a Csaba tálat látható bizalmatlansággal figyelte, és ezen a helyzeten az sem segített túl sokat, amikor Cserna-Szabó Bandi elmagyarázta, ez, amit lát, az bizony nem más, mint a Dark Side of the Hungarian Gastronomy. Elég talán annyit hozzátenni, hogy a kétszemélyes tállal négyen nem tudtunk elbánni, habár minden igyekezetünket beleadtuk.

Az ifjúsági tábor első látásra régi iskolai táborok és középiskolai osztálykirándulások hangulatát idézi, ennek okán a Szigligettel kapcsolatos nosztalgiák helyét hamar valami egészen másféle nosztalgia foglalta el. Éppen ezért nem ért minket csalódás a szállás láttán, végül is azoknak a póknak a petéit, akik most szövik itt böszme hálóikat, mégis csak a rendszerváltás előtt rakták, és ez egy úttörőtábor. El is foglaltuk segítőmmel, Annamarival, Barnával, a sajtóssal és a Kosztolányi kölcsön csigacsaláddal a két "úgynevezett" nevelői szobát, ezekhez van fürdőszoba, amit úgy látszik, az igények és az életszínvonal növekedésével két másik valaha volt szobából alakítottak ki szemfüles eleink. Fárasztó nap volt, leköltöztettük a teljes irodát, számlatömböstül, könyvestül, Búspoéták-pólóstul. Reméljük, a következő napok úgy sikerülnek majd, ahogy elterveztük, és az egész József Attila Irodalmi Örs jól érzi majd magát.

By the way Dark Side of the Hungarian Gastronomy: a balatonszemesi boltot Szemeshúsnak hívják, mégsem pislog a pultban a csülök.


Kassai Zsigmond


József Attila Kör

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.