Vitán felüli, az utóbbi egy év legkülönösebb napja volt a hétfő, mely azzal kezdődött, hogy ismeretlen ismerősöm (róla máskor szeretnék részletesen beszélni) írta, napok óta nem kapott tőlem mailt, s mikor aggódni kezdett, mi is lehet velem, észrevette, hogy a levelezőprogramja a spamek közé tette legutóbbi leveleimet. (Spamet csináltak a számból.) A hibát nyilván én követtem el azzal, hogy miután már többször élcelődtem a Gmail ama szokásán, hogy „célzott” reklámokat helyez el a jobb oldali sávban, s ezek között a kedvencem eddig a fenékplasztikai hirdetés volt, a múltkor bemásoltam a levélbe teljes egészében ezt: „ÍRT EGY KÖNYVET? Adja ki! Nyitóakció nagy kedvezményekkel.” Épp annyira szól nekem, mint a fenékplasztika-reklám (bár a fenekem már tényleg nem néz ki oly jól, mint régen).

     Majdnem megírtam egy regényt, és ebben a pillanatban, amikor e szavakat leírom^*, úgy néz ki, egyetlen fejezet, még szép, a befejező a híja csak annak, hogy azt mondhassam végre: készen vagyok, holott mindig is ódzkodtam mindenféle befejezéstől. Most is úgy érzem, két-három töredékes jellegű megjegyzést szívesen tennék még, a regényben teszek is majd egyet, de nem árulom el, mit, mert az spoiler lenne, még egy olyan szaggatott és töredékes elbeszélésben is, amilyen a Manga. (Az egyébként elképzelhető, hogy ez a szaggatottság és töredékesség a „történet” szempontjából fontos?) És mit szólna a kiadó, ha előre lelőném a poént? (Mert van ám kiadó is, nagy büszkeségemre talán a legjobb magyar könyvkiadó gondozásában fog megjelenni a regény, hogy pontosan mikor, az még a héten kiderül, remélem.)

     Mindig is ódzkodtam mindenféle befejezéstől, ám most nagyon elégedett leszek, ha végzek: a már részletezett kényszer is nagyon nyomasztó, megfelelni akarásom pedig külön szorongást okoz; jó lesz letenni ezt a terhet. Nem vagyok író, és szerencsére nem keveredtem bele az úgynevezett irodalmi életbe sem.

     (Itt sok minden eszembe jutott még, amit nem vagyok képes megírni. Ha író lennék, nyilvánvalóan nem okozna gondot. Itt viszont lefagytam végleg. A kényszerű közjáték, a keddi, tévképzettel súlyosbított, bűntudattal teli este és éjjel leírása után annyira szorongtam, hogy ma ki sem mertem menni a lakásból. Megpróbáltam legalább a boltig eljutni, de már a folyosóra kilépve visszafordultam. Ital nélkül maradtam, pedig már hajnalban igen jól esett volna. Most pedig egészen lebénultam, csak nézem meredten a hajnallal kapcsolatos feljegyzéseimet^**, melyek a szerdai beszámolót lennének hivatottak megsegíteni, ám e beszámoló, őszinte sajnálatomra, elmarad. Elnézést kérek.)

___________________________

* Szerda éjjel, megy a tévé is, egy ostobácskának tűnő ifjú hölgy épp elbukott az egyik kereskedelmi televízió újonnan indított vetélkedőjében, mert a „mindentudó” poligráf szerint hamis volt a nemleges válasza arra a kérdésre, hogy fizettek-e már neki a szexért. Apa is ott ült, az elején azt mondta, hogy nem szokott meglepődni. Azt hiszem, most sikerült neki. Holy Shit, hol élünk? Itt húszmillió forintot lehet keresni azzal, hogy az ember igazat mond kínos kérdésekre? Idióta ország ez egy idióta világban. Nem, nem politizálunk. Még nem.

** Csend. Sötétség. Hajnal, rossz előérzet. Fél órája felriadtam, és kiment az álom a szememből, pedig legfeljebb két órát alhattam. Kiment az álom a fejemből is, szerencsére, ritka az ily kegyelem.

     Rágyújtok, kapcsolgatom a tévét még az ágyban fekve, hátha mégis elálmosodom közben. Unalom. A három egymás melletti sportcsatornán futball egységesen, a történelmi jellegű ismeretterjesztő műsorok helyén a durvábbik pornócsatorna, unalom. Az uszítótelevízión éjszakai adásszünet.

Kikapcsolom.

     Fekszem, bámulom a plafont, néha egy-egy fénysáv szántja végig: ébredezik a város. Meddig kell vajon fekve maradni ilyenkor ahhoz, hogy biztossá váljak abban, nem fogok tudni újra elaludni, és mostmár nyugodtan főzhetek egy kávét? Babrálok a telefonommal, nincs új üzenet, sőt, semmilyen üzenet nincs.

     Bekapcsolom a gépet, fölteszek egy kávét. Újra elolvasom, amit éjjel írtam. Szorongok.

     Javítom a félreütéseket, a szóismétléseket kiirtom, privát levelezésemből beillesztek néhány oda illő mondatot. Szégyenkezem.