hirdetés

Szeretem Budapest, szeretem Sepsiszentgyörgy

2008. július 14. - Becsey Zsuzsa

Hiszen ezentúl itt és most vegyem tudomásul, nem párommal értekezem, se nem barátnőmmel, hanem egy fürdőhelyen igenis tessen úgy beszélni, akár zuhany alatt is, meztelen, hogy azt mindenki aki a fürdőben, értse. Minden kíváncsi szem. Kivétel nélkül. Elvégre közvagyon, közösen fizettünk a ház, a víz, a fák, a cementhideg fürdőért. És mégsem. Szeretem az embert, s a világot. Az álmokat, emléket. Sepsiszentgyörgy és Budapest között.
hirdetés

Újra itt van július, a nyár. Hazautazás szüleimhez. Mióta nem vonattal, s még nem repülő, a szokásos 15 órás autóbusz út Budapesttől Sepsiszentgyörgyig. Olvasás nem megy, marad az írás. Azonban még mindezek előtt, tudni kell, hogy párom tősgyökeres pesti, 9 évünk házasságban, jómagam fele-fele, 20 év szülőváros, Sepsiszentgyörgy, a gyerekkor, néhány hónap híján 20 pedig Budapest, a felnőtt. Nekem még az utóbbiból is fél-fél. Buda-Pest. Félgyerek, félfelnőtt. Későn érő. Azt mondják, aki ír, újra gyerek. Lehet valami benne, én amikor rajzolok is, gyerek. Valahol innen az álmok és a valóság keveredése is. Tudni kell még páromról, nem iszik, nem dohányzik, csupán magokkal, gyümölcs-zöldséggel él, egyszóval növényevő. Nagyfejű, kócos, szőrös, pont mint a medvék. És a málna a kedvence. Még a háta is épp úgy görbül, nemcsak a málnabokorban. Neve mackó. Jómagam mindenevő, de mindből is éppencsak mértékkel. Az én nevem nyúl. Tudok harapni, ha közel jönnek hozzám, egyébként barátságos, csendes, álmodozó. És sajnos a harapás is, mindig csak későn felszínre, hogy helyette békésebb mosolyogni, simogatni. De hát a nyúl is csak nyúl. S ezekből is mind, kicsit később.
 
 
Az autóbusz út, Budapest-Sepsiszentgyörgy, és az írás.
Szeretem Borbély Szilárd, szeretem Wass Albert, köztük Szilágyi Ákos feketesége a fehérséggel, merevség az érzékenységgel, összefolyva, tiszta tekintetben szeretet, barátság, szavak mögött igazság-féligazság, Varró Dani színessége, közvetlenség. Szeretni Petőcz András európa rádió.
Szeretem a hegyeket, erdőt, édes-keserű-savavanyú-sós, mindenféle ízű borvízforrásokat, apró házakat, póznákat, minden ami előttem, s hátam mögött, utánam.
Szeretem a sokembert, tömeget, itt lenn hatalmas, magas homlokú házsor, zsúfolt utcák, emberek, akik visszamosolyognak rám. Fenn kertek, ligetek, villák.
Szeretem a napsugarat, esőt, amikor beszívhatom, szeretem a valóságot, amikor boldog. Szeretem az egyszerű embert, a magamutogatót; a jóhiszeműt, naivat, gazdagot; bátrat, rókaszeműt, félőset, szegényt. Szeretem nagyapáimat, a világpolgár tudóst és a parasztot. Mindkettő szegény, és halott. Szeretem a tanulókat, tanítókat az ELTÉn, a kolozsvári román egyetemista lányt, aki megmentette az életem, s a szovátai emlékkel a bicskás székely fiatalembert, aki hogy szót emeltünk rá párommal, éjnek idején egy kis csendre intésért a hét határon túlig érő éjjeli dorbézolásra, lődörögve ugyan s üveges szemmel, ám igen nagy szenvedéllyel, mindkettőnket azon nyomban késélre szúrt volna. Különben mellette, vele, csitítgatva, boldog család, asszony, sok gyerek, párommal csak suttogva, csendesen összebújva, ágyon szunnyadva. Rettegve, zárt ajtóval várva ki reggelt. Tiszta horror. Ha megesik. Pedig ilyen arrafelé nem ritkán esik. Székely, büszke falusi férfi ember ittasan nem ismer tréfát. A méltóság elsőrang. Aztán nem utolsó sorban tündérvölgyi kempingben szeretni román asszony, aki hajdanán jó pár éve, tűntetően vont kérdőre, hogy én honnan, és hogy a párom, mert ott mindenki mindenkiről mindent, és különben hogyan beszélhetek magyarul egy román országban. Párom mondjuk nem tehet róla, magam csak csak, de hogy igaza lenne, …feladom. Hiszen ezentúl itt és most vegyem tudomásul, nem párommal értekezem, se nem barátnőmmel, hanem egy fürdőhelyen igenis tessen úgy beszélni, akár zuhany alatt is, meztelen, hogy azt mindenki aki a fürdőben, értse. Minden kíváncsi szem. Kivétel nélkül. Elvégre közvagyon, közösen fizettünk a ház, a víz, a fák, a cementhideg fürdőért. És mégsem. Szeretem az embert, s a világot. Az álmokat, emléket. Sepsiszentgyörgy és Budapest között.

További egybeesés. Véletlen? Apámat is, apósomat is egyidőben műtötték. Itthon apámat vakbéllel, ott túl apósomat epekövekkel. A varratokat is szinte egyszerre vették ki.

Felriadok füzetemből, de már nem meglepve, s nem is mint aki védekezik. Két irányból, előttem és hátam mögött fület-szívet tépő, irritáló dalok, 30-40 évvel ezelőtti slágerek. Ráadásul egyszerre a kettő. A két különböző. Egy évben egyszer tehát itt is megadom magam. Szinte természetes hozzátartozója a szokásos autóbusz idillnek. Egészen jó ötlet, meditálok el pillanatra, ha ez performanszba öntve, elöl-hátul, sőt, több szólamban, már szinte avantgard. Igaz, már ez a lemez is lejárt. 90-es évek eleje. Akár Szent Anna tó, Szent Anna napok performansz emlékei, Baász Imre- Ütő Gusztáv, itt, talán éppen egy holland művész? Szinte előttem, ahogy ócska rádióból szóló zenével operál, manipulál. Vagy ott túl, Orosz Kultúrális Intézet, Peternák, Sugár János, Szentjóby… Pauer Gyula flux-koncert. 70-es évek illúziója. Sok-sok vödörre emlékszem, zongorára. Még magam is játszottam. Régi idők, igaz se. És mégis. Valami új. Na de az arcok, a busz, az efféle busz arcai mindent kárpótolnak. Egyszerű, vidéki munkásemberek, feleségeik, akik hazatartanak. Falura, vagy kicsike városok széleire. Ez a busz kivételesen kézdivásárhelyi. Nos zene, mely az erdélyi buszok egyedi, megkülönböztető jele. Szinte védjegy, ami becsben tartandó. Aki kalandra vágyik, ne szalassza el. Páromat jóelőre figyelmeztetem, vigyázzon a vérmérsékletére ez ügyben, na persze érte, magáért is, mi több, sose lehet tudni, engem (apámon keresztül, akit szinte mindenki), hol ismerhetnek. Ne verjen rossz fényt rám azzal, hogy kioktatja az egyszerű embert. Páromnak humora abszurd, kegyetlen. Ő olvasna. Annyira irritálja az efféle zene, (kifinomult ízléssel áldotta a sors zene ügyben), hogy kifejezetten sorscsapásnak véli minden egyes alkalommal az autóbuszutat. Vonattal, mondja, busszal sose. Nem mintha ott nem akadna elég kaland. Aztán mostanában, pár éve, mégis busz lesz. Így esik. A sors mégiscsak tudja mit akar -gondolom, vergődni, tenni ellene, hiába. Igaz, ő egyenesen békíteni indulna az utcán két egymásnak eső késelőt, kissé naiv. Fogalma sincs az itteni pszichológiáról. Egymást ritkán gyilkolnak le fényes nappal, józanul, utcán, testvérek, ismerősök, rokonok. Csupán ijesztgetik egymást. Na de egy idegent, kérdezés nélkül, meg se várva a mukkanást, azonnal leszúrnak. A büszkeség. Idegen ne okoskodjon bele más dolgába.

Különben már minden békés. Csend. Alszik a busz. 1-1 koppanás, zörej, semmi több. Hosszú idő telik el így. Csak egy nő és magam vagyok ébren. A nő aki szóval vigyázza a sofőrt, és én aki írok. Koromsötét van. Próbálok valami fényt, de sajnos ebben sem változott a 18 év alatt, mióta utazom, semmi. Csak, és kizárólag a határon átkelés könnyebbedett. Szokatlanul egyszerűn jutunk át, semmi extra, le se szállítanak, mint ahogy máskor, néhány éve is még, szinte mindig. Nem állítanak sorba a csomagokkal, mint annyiszor. Nem kotorásznak holmijaink közt, semmi ilyesmi. Csak belenéznek az iratokba, amit feléjük, aztán már túl is.

A sötét marad. A póznák tetejéből, ahogy sorban elhaladnak, villanásokra szűrődik némi fény, de ez nem elég a látáshoz. Ellenkező irányban haladunk, a fény és mi. 23 óra. Marad a sötétben írás. Néha 10 perc, amíg egy erősebb fénypázna, ilyenkor lapozhatok üres oldalra, azaz láthatok annyit, hogy ne írjam egymásra a szöveget a lapokon. Zseblámpa. Jövő évben is ha busz, akkor zseblámpa.
Feltűnik már nem először, hogy korszerű vécék, bárhol megállunk, nemrég épült panziók. Már nem egy sufni, ahol a nénike álljt vezényel, visszatart, előbb fizetni. S ha van apród, elvégzed, ha nem, maradsz dolgod végezetlen. Igaz, ilyen még sose volt. Valahogy régen is, mindig megoldódtak a dolgok.

Szeretem a deres hajnalt, ködös reggeli ébredést. A növények sóhajtását, a földtakaró fehér fellegét a hegyek, dombok alatt.
Micsoda festői kékek. Keveredve fehér-szürkével, és a lusta, ráérős, vörösben izzó nap, még nem egészen felkelve. Csupán a vörös, hosszúra nyúló udvara a horizont felett. Aztán egyszercsak narancsban a kerek fej. Felkelt, kiemelkedett a domb hátából. Mindjárt egy patak, mellette közvetlenül gyár, s az erdő. Szokatlan idill. Mintha ez a gyár véletlenül ült volna be az erdőbe, fák közé, a patak mentén. Egy szál magába, se előtte, se utána semmi, ház se, ember se. Már sárgán kápráztatja a nap szemét az égen. Aztán már fehér. Egészen kifehéredik.

Még visszahallom a hátam mögött, “magyar víz jó víz”. Egyszerű falusi emberek, valami ásványvizes flakonokkal. Elgondolkodom. Eszerint minden ami magyar, jó. Jobb? Vagy csak az a jó, ami magyar? Az hogy itt, ezen a kicsi székelyföldön mindenhol fürdőhelyek, szabadon földből, vagy csapból kivezetett gyógyvíz…Kovászna, Tusnád, Előpatak, Sugás, Szeltersz, Homoród…, mint ma is Kézdi melletti Fortyogón, finomabbnál finomabb ásványokkal, erős és enyhébb, sós, vagy savas vizek. És mind ingyen. Ez mind nem számít, hiszen csak itthon. Na de ami magyar, Tescóban vásárolt ásványflakon. Az az igazi. Furcsa, hogy mindenkinek jobb, ami másé. Mind így lennénk? Mind nem látnánk orrunknál tovább? És jó. Úgy jó, ahogy nekünk jó. Mindannyiunknak, másképp.

Becsey Zsuzsa

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.
FLÓRAÁGNES FLÓRAÁGNES 2008-08-07 13:11

 Kösz a keresztet, bambi. Intézd el, hogy Wass Albert díjat is kapjak. De rajta legyen az is: "Gróf Czegei Wass, ha már ily potentát vagy. Annak módfelett örvendek, hogy ismersz, mert én magam nem vagyok egészen tisztában ezzel. Tanultam tőled. Egyébként Te ki vagy? Biztosan nem véletlenül bújtál őzgida név mögé.

nyulacska nyulacska 2008-07-26 20:16

egy kicsit most magamnak, hogy ez se benn. A minap jutott eszembe, hogy a bambi…igen a bambi tulajdonképpen aranyszarvas fiú. Na és hogy csupán ott legyen szövegem többértelmű, ahol kell, azt hogy csak akkor olvass… (itt lentebb közvetlen) természetszerűen wassra értettem. Engem akkor is olvashatsz, sőt olvass, ha… de mit is akartam? A sok más arcom pedig 2 nap múlva ott vár odaát. Pl a Rózsaszín nyúl is. Ők már mind kint születtek. Ahogy nyulacska is. S ha már mindenképp is hasonlítani kéne valakihez, is inkább Janikovszki Éva. Na de szerencsére nyulacska nem hasonlítható senkihez. Azonban már nekem is sokk. Ezért akarom már kiadni gyorsan. Hogy felszabadulhassak, hogy végre más. A többi arc. Mert jelenleg nyulacska mindent elnyom. És különben ő is múlt. Még a kacifántos nyelvével is. Forma? Első arc. Azonban úgy szeretnék elválni nyulacskától, hogy boldog. Hogy boldoggá tehessem. Ezért kell olyan arcot formálnom neki, pontosabban arcát finomítanom rajzban, szövegben, hogy örökké csodálhassa bennük magát. A tükörben. Mikor itthon vagyok, évente egyszer két hét, mint ez a nyár is, minden olyan más lesz. Jobban összekeveredik, mint amúgyis. Különben meg az a lényeg, hogy élünk, létezünk. Néha boldogan, másszor szomorún. Hogy mit-hol-mikor-kit szeretünk…na és olvasni… szinte lényegtelen, ilyenkor. (Szerelmes vagyok a világba. Emlékszel, nyulacska? …milyen boldog.)

nyulacska nyulacska 2008-07-25 19:29

bambi- Csak akkor olvass, ha kíváncsi vagy odaátra. Ha nincs ilyen belső indíttatás, akkor inkább tényleg ne tedd. Különben mint ahogy más írónál is, neki se mindegyik olyan jó. Na semmi gáz. Tényleg nem nagy baj, hogy nem szereted. Én attól még szeretek embereket, mert nem kedvelik amit én. Dehát én ismerem azokat a tájakat, azokat az embereket… nekem wass nosztalgia. Emlék a múltból. Nála eszembe nem jut keresni nyelvi újítást. Megelégszem azokkal amiket már említettem, elsősorban a humorával. Sosem jutna eszembe, hogy a szakma csúcsára kellene vagy lehetne helyezni. De attól még lehet szeretni. Nekem. És itt akkor tényleg az írás. Különben nem lehet állítani, hogy igénytelen lennék forma terén, sőt. azonban ha van ami anélkül is leköt, eszembe nem jut erőltetni. Na. tényleg semmi gáz. Wass inkább emlékíró. De azt azért nem lehet állítani, és itt megint csak magamról, hogy nem izgalmas. Dehát régivágású. csupán ismételni tudom, valóban akkor érinthet, ha van valami hazai kötődésed, de legalább némi ismeret, tapasztalat odaátról. Bambi, én veled szemben, tényleg nem haragszom rád. Ha most a szemembe néznél, láthatnád is. Ne haragoskodjunk. Unalmas neked, és én ezt elfogadom. S most még csak kámpicsorodni se. Felmentés? Minket csak akkor mentettek fel valami alól, ha betegek voltunk. Azonban a góc nem bennünk fogant, mi csak örököltük. Azok tudnak erről többet, hiteleset, akik valóban megélték. Ki így, ki úgy, mindenkinek valahol igaza. “Dicshimnusz? Náci” amit írsz, tőlem tényleg idegen. Én, és itt most bocsásd meg nekem, nem innen szemlélem az embereket. S még rajtam kívül is, mennyi sok más szemszög. És én tényleg nem dőlök be egy képnek, … és mindazok a példák amiket felhoztam. Az az érzésem, nem értetted meg, vagy nem akartad, amit az előző levelemben szerettem volna hozzád, neked küldeni. Ami nem megy, nem kell erőltetni, attól még nem bűn. üdv-szeretet-nyulacska

bambi bambi 2008-07-24 23:28

 Nincs felmentés.

bambi bambi 2008-07-24 23:28

Reméltem nem fajulunk idáig, de úgy látszik elkerülhetetlen. Legyen kimondva. A nagy hűhó miatt olvastam Wass Albertet. Híg fos. Az legalsó középszer csimborasszója. Büszkén vallotta magát nácinak. Nem akárki tud kezet rázni a tömegygyilkossal, csak akinek ez fontos és odafurakszik. Mint mondtam, Wass Albert rossz ember és szar író. Elkeserítő ez a dicshimnusz, amit csaptok körülötte. Én mindenesetre nem fogok kezet gyilkosokkal. Úgy látom a lövészárok két oldalára kerültünk.

nyulacska nyulacska 2008-07-24 22:24

bambi, Flóraágnes- Én pl kezet fognék az istennel és a sátánnal egyaránt. A sátánnal azért mert hinném, isten vagyok, istennel mert istennel jó kezet fogni. Ha Wass Albert neve, hangsúlyozom mint író, valahol felmerül, első ami eszembe jut a humor, második az, hogy csak egy igen érzékeny ember tud ilyen gazdagsággal karaktert formálni, elfogulatlan, együtt egy arcban a jót is rosszat is, harmadik, hogy az az író, aki ennyi évtizednyi időt tud ilyen tapasztalattal és fantáziával ellátni negyvennyi regénnyel háta mögött... Csinálja meg valaki utána. Más, erdőben eldugott szikla mögött napozgatok meztelen, párom éppen a málnabokorban csemegéz, s arra jár egy vándor fényképezőgéppel, s levesz, oszt mutogat a tévében, akkor most én tévésztár vagyok? Értem, ponrósztár? Vagy csak egy szerencsétlen balek. Bocsánat, kérem ezt én ebben a pillanatban csak kitaláltam. (?) Párom aki olykor (megesik) bővelkedik humorban (egészen abszurd humorral áldott ilyenkor), nos mellészegődik utcán egy tétova ismerős, s véletlen vagy ki tudná, valami oknál fogva, ecsetelni kezdi a zsidókat, s honnan ismerni fel, aztán csak kacagva lazán teszi hozzá párom, ő is zsidó. Zavarba jön a krapek, hitetlenkedik, hogy ő nem is... hogy az nem lehet, sose gondolta volna. ...a mai napig abban a hitben, párom zsidó. Az hogy valaki a sátánnal kezet fogott, vagy besúgó volt, semmire nem bizonyíték. A pletyka se semmi, régen is, na de mióta média... ma már a technika, az sem mindegy egy kézfogást milyen szemszögből. Hogy kép? Ki az aki még hisz egy képnek. Hogy a kép valóság? Bizonyítsa nekem be valaki. Még a valóságban sem valóság, nemhogy egy író esetében. hogy a látszat, valóság. Na és ki az aki hisz ma a politikában? Hiszek az alkotásban, önmagában, az irodalmi alkotásban, hiszek az ízlésemnek. Csak mert hinni jó. Kiben hinnénk elsősorban, mint önmagunkban. De mind csak önmagunknak hiszünk-e elsősorban? Jaj és mondjuk pl a Szőke sztár mussolinivel fog kezet, akkor most ő humorista?mindigis imádtam az algebrát, kombinatorikát. kedves bambi, én igazán szeretni bambi kiselefánt. nem tehetni róla.

bambi bambi 2008-07-24 17:32

 Legalább rólad is megtudtuk ki vagy mi vagy Flóraágnes, és igy mentesülünk a további köröktől, hogy ezt ki kelljen deríteni. Én örülök ennek, habár szellemi állapodot fáj, dehát nem ez lesz az első dolog, ami fáj Magyarhonban. Viszont hálistennek minden fájdalom elmúlik egyszer, ez is. (Mindenesetre a biztonság okából kapsz egy wass-keresztet, és majd igyekszem megszerezni neked Hitler képmását is, azt amelyik ott függött Wass Albert szobájában, amelyen ők ketten kezet ráztak, és amelyre természetesen éppoly büszke volt, mint te rá).

FLÓRAÁGNES FLÓRAÁGNES 2008-07-24 13:56

 bambi nem szeretni Wass Albert? Wass Albert forogni sírban, családja dőlni kardjába, erdélyi irodalom halni meg. WA azhér' lennhi egyhikh legnagyhobb, mhég bhambhi ellenhére ish!

bambi bambi 2008-07-20 00:33

 bambi nem szeretni.

nyulacska nyulacska 2008-07-19 22:17

bambi-személyi kultusz én se. de 13 almafa, funtinelli boszorkány igen. én csak írás. ember nem tudni, nem ismerni. szerző sem. csúf, otromba ormány, bambi szeretni.

bambi bambi 2008-07-19 14:12

Nyulacska! Leveled nem értem. Wass Albert rossz szerző, rossz ember. Nem szeretem személyi kultusz körülötte.

nyulacska nyulacska 2008-07-19 11:22

bambi-olvasni wass albi, nem bocsátani. elszomorodni. (kámpicsori)

bambi bambi 2008-07-18 07:25

 nyulacska! akárhogyan is, wass albert megbocsátani nem tudom.

nyulacska nyulacska 2008-07-17 18:38

kláris, ildu, bambi, Etelke....... szeretem olvasó, :) köszönöm, szeretni mindenki-nem tehetni róla-hegyek közt nőni fel-állat-mindenféle ember közt-szeretni mindenféle ember, vonat?repülő-ember csak medve ínyére.

Etelke Etelke 2008-07-16 07:29

...mi, veled ellentétben, nem vagyunk mindenevők, ezért, ha kérhetünk, netnaplóidat ne a sötét buszon írd.

bambi bambi 2008-07-15 22:40

Nem szeretem Wass Albert. Sajnálni, hogy mondtad. Elkámpicsorodás emiatt.

ildu ildu 2008-07-15 18:01

Jó volt "Zsuzsásat" olvasni. Félfelnőtt állapotban való leledzés szintén nem ismeretlen:)