hirdetés

Szilvásgombóc

2012. augusztus 2. - Ir(T)áS tábor

Hajnalig faggatjuk Esterházyt. Milyen volt a saját családjáról tanulni történelemórán, milyenek voltak az első szárnypróbálgatások, Csokonai Lili hogy van éppen, és a többi és a többi. Elmondja, hogy el sem tudja képzelni, hogy milyen lehet fiatalon elkezdeni írni, hogy milyen lehet egy ilyen szemináriumi munka, hogy milyen lehet írásokat mutogatni, hiszen ő később kezdett el írni jóval, mint mi.  - Az Ir(T)áS táborból Németh Dorka jelentkezik. 

hirdetés

Megint álmosan indul a reggel a Mogyoróhegyen. Már hozzászoktam, hogy negyedórát ülök a fürdőszoba előtt egy hokedlin reménykedve, hogy a jó Isten megszán, és nem fogok bepisilni. Aztán a tábor elengedhetetlen kelléke: porkávé. Betörök a szomszéd szobába, belerúgok minden ágyba, hogy a fiúk is tudjanak róla, menni kell reggelizni. Negyedóra késéssel megérkezünk, rávetjük magunkat arra, amit a többiek meghagytak. Nem baj, holnap egy órával korábban kelek, hogy mindenki reggelijét felfaljam.

Hosszas üldögélés a fák alatt, jó hangulat, olvasgatás, elemezgetés. Ilyen a szeminárium Szabó Tibivel. Hidas Judit szövegeiről beszélünk, hosszúak, van mit javítani rajtuk, de ígéretesek. Kapunk Onagy Zoltán-szöveget, hogy megfigyeljük, hogy lehet több réteget pakolni egy szövegre, a többségnek nem tetszik, én odavagyok érte. Aztán előkerül Szabó Tibi kedvenc témája is, a könyvpiaci érvényesülés, pontosabban a nemérvényesülés. Néha csak kapkodjuk a fejünket, amikor könyvszakmai/irodalmi (mi is erre a jó szó? ugyanaz a kettő?) pletykákat mesél, ezek a legjobb pillanatai a szemináriumoknak, még ha nem is mindig értjük, hogy miről van szó. Hiába, az elmúlt húsz évben nőttünk fel, nem mindig tiszta nekünk, mik mozgatják ezeket a szálakat. A szemináriumnak gyorsan vége, megyünk bobozni!


A biztonság kedvéért felhivtam anyukámat, megmondtam, hogy jó anya volt meg minden, de most meg fogok halni, a szennyest majd Csapody Kingánál átveheti. Richter Tomi valahogy nem nyugtat meg, amikor elmeséli, hogy ugyan nem lehet kiesni a bobokból, és ezek nagyon biztonságosak, neki azért mégis sikerült egyet már ripityára törnie. Ezek után Varga Ágival eldöntjük, hogy együtt halunk meg. Gyors agyalás, hogy halálunkkor mi legyen nálunk, pulcsi vagy táska vagy egy üveg víz. Majd ő irányitja a járművet, én meg elöl visítok, hiszünk a munkamegosztásban. Végül minden jól sül el, megkockáztatom: még élveztük is azt a két kört.


Az ebéd megint a szokásos menza, megbeszéljük, hogy legközelebb hogyan és kivel, kivel nem bobozunk. Úgy habzsolunk, mint akik még nem láttak székely káposztát.
Kis szieszta után megérkezik Matyi Dezső és lánya, Matyi Alexandra. SzTB egy provokatív kérdéssel nyit, amire mindenki lecsap. A beszélgetés érdekes, izgalmas, megtudunk mindent a kezdetekről, a nehézségekről, leckét kapunk egy igazi üzletembertől, hogy van, amikor nem szabad meghátrálni. Alexandra csöndesen ül mellette, néha mosolyog csak, őt is kérdezzük, már készül (de talán édesapja még inkább), hogy átvegye a vállalkozás vezetését. Matyi Dezső már alig várja, hogy a borászatban dolgozhasson.
A beszélgetés hamar véget ér, hiába a Mogyoróhegyen a konyhásnénik diktálnak. Leslattyogunk az étteremhez, már ott vár minket Esterházy Péter. Zakózsebből előkerül az erős paprika, előre készült a visegrádi gulyásra. Érkezik egy új lakó, Mucha Attila, akinek nem csak azért örülünk, mert örülünk, hanem mert lehet, hogy végre lesz valaki, aki tüzet is tud gyújtani.


Áthurcolkodunk a tábortűzhöz egy seregnyi dedikálandó kötettel, és kezdődik a hét leginkább várt beszélgetése. Hajnalig faggatjuk Esterházyt. Milyen volt a saját családjáról tanulni történelemórán, milyenek voltak az első szárnypróbálgatások, Csokonai Lili hogy van éppen, és a többi és a többi. Elmondja, hogy el sem tudja képzelni, hogy milyen lehet fiatalon elkezdeni írni, hogy milyen lehet egy ilyen szemináriumi munka, hogy milyen lehet írásokat mutogatni, hiszen ő később kezdett el írni jóval, mint mi. A középiskolában állítása szerint „unalmasan jó tanuló” volt, írással nem próbált csajozni. Aztán jött a matematika, ami megtanította, hogy meglássa a szépet rengeteg dologban, mint például egy matematikai értekezésben, amit egy átlag bölcsész nem igazán tud értékelni. Szóba kerül a Magvető kiadó, Kolosi pár napja azt mondta, hogy Esterházy hűséges írójuk, és tényleg. Szereti, hogy nincs a kiadással, a szerkesztéssel probléma, nem úgy, mint a német kiadókkal.


Hajnalig velünk marad, megy a sztorizgatás. A megszokott zsíros kenyér mellett előkerül egy hatalmas adag szilvásgombóc is, bor és mézes pálinka. Szóval így telik az éjjel és a hajnal, hangos nevetések és pattogó tűz mellett. Valahogy érzem, hogy holnap is csak a maradék fog nekem jutni reggelinél.

Németh Dorka

Ir(T)áS tábor

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.