Szinte
2006. március 24. - Kozma György
Rájött, hogy nem lehet egy csoportba tartoznia a Nádassal, egyrészt, mert Közmagyar nem profi író és nem is használ írói elemeket a szövegeiben (jellem, leírás, szituáció mindig minimális nála az áradó információk, tények és új világnézetre való rábeszélés szándéka mellett, csupa nem-művészi s talán ettől avantgárd és pop-artos gesztus, egy festő grafomániája az övé).
- 2006. március 24.
Péntek. Bejött, a gyerek-sulivitel után szöszmötölni az észt és litván szakanyaggal. Gazsi nem akart iskolába menni, kifáradt a tegnapi karatéban, a tanár pedig azt mondta, „fantasztikusan tud” és máris versenyre küldi, pedig egy hónapja jár, vagy kettő. Austen-t olvas a villamoson, ámuldozik azon a fura érzéketlenségen, ahogy semmibe vették és lenézték egymást a közeli rokonok is a tulajdonlás mértéke alapján. Érdekes, hogy érzelmi beidegződések meg tudnak szűnni, mint a párbaj, vagy a szegény unokahúg szolgálóként kihasználása. Visszaviszi a kölcsön Nádas kötetet a rajzai kiadójához. Egy Rapai-kötetet illusztrált, első eset, hogy ilyenre kérik. Novella Kiadó. Ez a nevük.
Az első könyvéhez (húsz éve írta, 16 éve jelent meg) más rajzolt (a Laknerral írt gyerekkönyvhöz). A másodikhoz nem engedték, hogy rajzoljon. A harmadikban vannak rajzai, azt csak terjeszteni felejtették el. Azóta óvatos a kiadókkal. A KPJ nem veszi komolyan a rajzait, nem tudta berakni a Konrád kérésére sem a könyvnagykereskedőben folyó interjúestekbe. Azt mondta az Alexandrás illetékes, hogy „akkor majd mindenki jön az ötleteivel”. Na hát akkor viszlát, más kiadót keres. Zavarja, ha nem fogadják el rajzolóként, az neki fontosabb, mint az írás, szinte. Az ÉS például rendszeresen kiállít ”író rajzolókat”, őt gondosan kihagyva. (Csak addig közölték, amíg élt Kardos G.)
A Jonathan Miller merült fel, de ott sem lesz rá ideje a főnökségnek, persze ők is „imádják”. De inkább ne imádja senki, csak lehessen pár szót váltani a könyv kapcsán. A Nádas-olvasást folytatja, meglepőnek tartja ezt a nyers és mégis finomkodó stílt. Nem mindig tudja, kiről is van szó épp, ezt magának nem nézné el. Rájött, hogy nem lehet egy csoportba tartoznia a Nádassal, egyrészt, mert Közmagyar nem profi író és nem is használ írói elemeket a szövegeiben (jellem, leírás, szituáció mindig minimális nála az áradó információk, tények és új világnézetre való rábeszélés szándéka mellett, csupa nem-művészi s talán ettől avantgárd és pop-artos gesztus, egy festő grafomániája az övé). Másrészt az ex-meleg főhőse egyszerűen nem ment ilyen mélyen bele ebbe az érzéki bugyorba, nem tud ezekről a dolgokról ennyit, talán túl hamar kivonta magát, hogy is írna erről. Más szelet érdekli a világból. Nem biztos benne, hogy végigolvassa.
Aztán bemegy egy korábbi melóhelyére az unokatestvére ingatlanirodájába, ott maradt valaha, mikor még galériájuk is volt, néhány gyerekkori rajza, elhozza, hátha új ismerősei vesznek tőle, vagy eladja valahol, valamikor. Mindenesetre legyen nála.
Visszajön ebéd és pihenés után kicsit edzeni, és a villamoson elolvassa az ÉS-t, mert majd oda kell adnia a nagypapának, akitől megkapja a Narancsot és a HVG-t. Felhívja az unokatesóját, (Ferge Sanyit) aki komputeres szakember, hogy segítsen neki a honlapját megcsinálni, hajlandó. Portréjós pont hu ilyesmi lesz. Idővel Kozmoszkóp is lehet. De most még arra nem keresne rá senki. Meg lesz egy kozmoszgyúró pont hu meg egy apahiány pont hu. Kimegy a suliba, gyerek-hazavitel, süt a nap. Aztán este átmegy az imaházba, a szatmári üdítőital-gyáros haszid nejével és a nyolcból két gyerekével itt vendégeskedik, hihetetlenül szépen énekelnek, ilyen máshol nincs, mondják a hozzáértők.
Hozzászólás