Kemény, munkás nap volt. Bámulatos. Szinte teljesen józan. És volt néhány teljes blank, olyan, ami csak józanon tapasztalható meg.  Reggel mégis hánytam.
Sikerült jegyet szerezni. Megjött Lidi és Fruzsi. Tőlük nyugodtan el lehet válni, feltalálják magukat. De előbb megnéztük az Akárkit. Még 2-3 hét próba szerencse lett volna. Nagyigényű dolog több időt igényel. Sok jó volt benne, Krisztián rémülete indokolatlan volt.
Rasmus: metál fakó.
Bolyongtam, miközben Veronika ugyanabban az eszelős stílusban telefonálgatott-esemesezett nekem, mint tegnap neki a - eszembe jutott a neve - Nóra ("Nóci", akivel időközben össze is veszett). Különös volt. Aztán jöttem én. Nem tudtam meg, mi a baj. A koncepció ugyanis alapvetően az volt, hogy több más nemű lényt nem lehet szeretni, illetve, hogy az undorító. Aztán ott lett Ádám, na és Kriszta (a szerelme - pszt!), akiről már néhány hónapja hallok, és most láttam először. Meg Ká. Meg L. & F. A Bomba-Dodzsem az egyik legtutibb hely. Remélem, Talvin Singh jó volt.
Láttam ANTI HERO feliratú pólót.
Bolyongtam megint, miközben meseszerűen minden ismerős mobilja lemerült. L. & F. persze ott termettek így is, amikor épp jól esett, sugároztak, mintha csak exen lennének, és azonnal látták "rajtam", hogy én viszont tényleg. Pedig tényleg nem. Végül éppen a Szabadiskolába ültünk az eső elől, amely hajnalban állt el. Ekkor hazakerekedtünk.