Mielőtt elkezdtem volna a sorozatot, Györe Gabi, a napló-rovat szerkesztője félénk érdeklődésemre biztatásul azt találta mondani, hogy bárhogy is oldja meg valaki a napi napló-penzumot, végül valahogy úgyis jellemző lesz az illetőre. Legyen neki igaza…Meg különben is – Pilinszky szerint – „Aki a szavakban csal, nemcsak az életét sikkasztja, sinkófálja el, hanem a vallomás lehetőségét.”

                                                       ***
„Még alig volt reggel, már megint este van.
Még alig volt tavasz, már megint itt a tél(…)
Csak annyi az élet mint futó felhőnek
árnya a folyón, mint tükrön a lehellet” /Petőfi Sándor/

„Az egész emberi nemzet olyan, mint a halálra ítéltetett rabok, akik nem tudják, mikor viszik ki őket a halálra.” /Seneca/

„Születünk fog, haj és illúziók nélkül. Meghalunk fog, haj és illúziók nélkül."  /Arany László: A délibábok hőse/

„Tőlünk halandóktul semmi egyéb nem függ, mint létünk tűrhetővé tétele.” /Széchenyi Ferenc/

„Minden kicsi, változó, esendő.” /Marcus Alurelius/

„Bármitől rémeket lát az ember, ha elég hosszan gondolkozik rajta.” /Hamvai Kornél: A prikolics utolsó élete/

„A gondolkodásnak, ha korkritika, mindig van apokaliptikus attitűdje.” /Hamvas Béla /

„Hazánkban a frázisok több kárt okoztak, mint a mohácsi csatavesztés.” /Riedl Frigyes/

„Lesz-e egyszer még fölemelkedésünk,
Egyszer abból a bizonyos homályból
Bárha megkésve, csakugyan betoppansz,
Régi dicsőség?

Túljutunk-é most a selejtezőkön,
Vagy reményinknek fifikás lövése
A cudar sors hét tagu sorfaláról
Újra lepattan? /Varró Dániel/

„Magyarországon vagyunk, mindenki úgy hamisítja a történelmet, ahogy akarja.” /Krúdy Gyula: Boldogult úrfikoromban/

„Tudja, szólt ő, nehéz nem szatírát élni.” /Hamvas Béla/

 „Itt élünk mi! Idegünk rángó háló
vergődik benn’ a mult sikos hala.
A munkabér, a munkaerő ára,
cincog zsebünkben, úgy megyünk haza.” /József Attila/

„A munka: fékezett vágy” /Gadamer/

„Összefüggéstelen szavak, véletlen találkozások döntő bizonyítékokká formálódhatnak a képzelődő emberben, ha elég érzékeny.” /Schiller/

„Mint a vadnak, mely hálóit
 El ugyan nem tépheti,
 De magát, míg hánykolódik,
 Jobban behömpölygeti.” /Arany János: Visszatekintés/

„…prémet kívántam tagjaimra…” /Pilinszky János/

„Megbánod, ha leszakasztod,
Megbánod, ha nem szakasztod:
Mindenképen veszedelem,
Másnak, magadnak gyötrelem” /Vörösmarty Mihály. A kérő /

„Nem mindenki fiának sorsa elérni Korinthoszt!”  /Horatius/

„Addig jó, amíg játszol.” /Spiró György: Az Ikszek/

„Nem az énekes szüli a dalt:
A dal szüli énekesét.” /Babits/

„Don Quiote csupán számomra jött a világra, s én az ő számára; ő tudott cselekedni, én meg írni; csupán mi ketten születtünk egymásnak” / Cervantes/

„Bele kell nyugodnom, hogy az élet nem olyan, mint ahogy elképzeljük, de olyan, mint amilyennek mutatkozik.” / Csáth Géza/

„Kell a megismerés egy majdani felismeréshez.” / Latinovits /

„Mint iszap, gyönge hegy belébe málló,
mely önmagától főve körbe fortyog...
így szívja, őrli elmém a világot.

Mint légy szeme: ezer tükör a bőröm…” /Nemes Nagy Ágnes/

”Ha egy hajszálat százfelé hasítsz,
s minden új szálat megint százfelé,
s e századrészt is százfelé hasítod,
és eljutsz a végső határ elé,
s tovább hasítani már képtelen vagy,
ami maradt, még az is végtelen nagy.” /Szabó Lőrinc: Az óriás intelme/

„A műveltség akkor sem árt meg, ha túl nagy.” /Cs. Szabó László/

„Semmit se tudván
  mit se állítok” /Byron: Dun Juan/

„Ne reménykedj és ne add fel” /Márton László: Árnyas főutca/

 „Én, aki voltam, az vagyok
Csupán a dolgok rendje
 változott azóta”  /Schiller: Don Carlos/

„A harmadik és a negyedik felvonás között 2 év telik el” /Csehov: Sirály/

„…egy lassú zuhanásban állunk,
nem látni semmit, a háznak,
ennek a határolt hiánynak,
melynek kapuin ki-be jártak
a tény, a vágy, a képtelen,
már nincs több léte, mint amennyi
két perc között tud megjelenni
rézsut és névtelen../ Nemes Nagy Ágnes/

 „Minél jobban ritkulnak a szavak, annál jobban sűrűsödik az igazság; s a végső lényeg a hallgatás táján van, csak abba fér bele.” /Ottlik Géza/

„Szavakból van a párna,
amire este fekszünk
fülünkbe súgják halkan
Mit tettünk s mit nem tettünk.
A fejünk belé süpped
Sok zengő szó-pihébe
Mondattá összerakni nem tudjuk a sötétbe.” / Károlyi Amy: Szó-pihe/

Csontos Erika