hirdetés

Szokom a helyem, ő is engem. OK minden.

2012. március 7. - Turóczi Ildikó

Egy hétéves forma kisfiút cipel a nagymamája, ő is a hátára csomagolja a járni már nem tudó gyermeket. Leül a váróban. Polycarp magyaráz, Patience regisztrál, a betegek várnak. - Turóczy Ildikó szabadnaplója.

hirdetés

Nagyokat alszom. A nappaliban esténként sokan vannak, filmet néznek, vagy zenét hallgatnak. A filmek gyakran ismétlődnek, a szappanoperákra emlékeztetnek. Kilenc óráig kibírom, aztán lefekszem. Ezt teszi Patience is, aztán alszunk reggelig. A reggel itt hatkor kezdődik, akkor kezd lassan virradni. A reggeli kávézás kimarad, egyrészt, mert nincs kávém, másrészt, mert a hosszú éjszakában kipihenem magam. A tea viszont jólesik, ha másért nem is, hát az ébredezés rítusáért. Ez sem tart sokáig, mert a szobába folyamatosan bekukkant valaki, ki ezt kérdez, ki amazt, ki erről informál, ki meg arról. Along is reggel gyakorolja az előadóművészi képességeit, már harmadik napja, hogy ugyanazt a slágert hallgatja órákon át, és tele torokból énekel is hozzá. Polycarp afrikai ritmusra komponált egyházi énekkel ébred, kint madarak csicseregnek, és gyermekek sírnak. A reggel mozgalmas.

Patience még ébren álmodva támolyog ki a konyhába reggelit készíteni. Ez tartalmában és mennyiségében felér egy bőséges ebéddel. A hagymás omlettek után ma olajban pirított kenyeret kérek. Amíg a reggeli elkészül jöhet a hideg zuhany, amit megpróbálok minél rövidebbre fogni. A hajmosás is időszerűvé válik, és kipróbálom az itt vásárolt hajsampont. Beszappanozott testem, hajsamponnal átitatott hajam lemosnám, de eltűnik a víz, a zuhanyozóból gyenge hörgésen kívül mást nem lehet előcsalni. Vízre várva állok dideregve a fürdőszoba közepén, aztán megunom, törölközöm, öltözködni kezdek. A zuhanyrózsából elered a víz, én vetkőzöm ismét. A hajsampon fejemen maradt része, mint borotvahab habzik, a víz ismét eltűnik. A habot letörölöm, öltözöm megint. És a víz elered. Most azt teszem, amit tegnap az esui családoknál láttam: a fürdőszobában levő lavórokat teletöltöm vízzel, majd levetkőzöm ismét. Ezúttal bő sugárban folyik a víz, a reggeli tisztálkodást befejezem.
A pirítós finom, jólesik. Elmondom Patience-nek a fürdőszobás trükköt, azt is, hogy a két lavórban levő víz tiszta, nyugodtan használhatja. Ő megmutatja az udvaron levő nagy műanyaghordót, abban is van víz, ha nem vezetékes, akkor esővíz, mosáshoz, mosakodáshoz használhatjuk azt is.

Polycarp berobog, összegez, tervez, magyaráz, és megeszi a nagy tál reggelit.
Patience fogja a szatyrokat, az eső épp elállt, indulhatunk. A Nap is átragyog a könnyű felhőrétegen, mintha füstölne, párolog a fű, a föld, a háztető.
Patience cipeli a nehéz szatyrokat, előttünk halad, néha megcsúszik a nedves agyagon.
Lusta vagy, mondom a mellettem lépkedő nagydarab férfinek, és Patience-re mutatok, elvárnám, hogy segítsen neki szó nélkül is. Polycarpnak a lusta szó megtetszik, nagyokat nevet rajta, aztán minden szembejövőnek elhencegi, hogy szerintem ő lusta. A szatyrok Patience-nél maradnak.
Az utunk a templom mellett visz el, a templomot temető veszi körül. Esuban három katolikus templom van (a legnagyobb most van épülőben), egy presbiteriánus és egy adventista, mind külön-külön temetővel. Hogy ki temetkezik a temetőbe, és ki a saját, vagy ősei udvarába, az teljesen opcionális.

A temető után az út meredeken lejt, a domboldalon iskola, a kicsi völgyben az égig érő gyapotfa, vele szemben a rendelőnk, ami egy agyagtéglás épületben kap helyet. A váróból három ajtó nyílik. Két szobát az Esuban tanuló diákok használnak, a harmadikban van a rendelő, azaz a betegvizsgáló hely. A diákszobákban néhány, matracos faágy, a rendelőben egy kis asztal, szék. A munkát elosztjuk. Patience regisztrál, előkészíti a beteget, azaz kitölti a vizsgálati lapot, felvezeti a személyi adatokat (név, életkor, lakhely és felekezeti tagság), lázat mér. Mispa és Mary felváltva tolmácsol, Polycarp a gyógyszereket adja ki. Regisztrációs díj nálunk is van, 500 kameruni frank itt is, ezt egyszer kell kifizetni, a visszahívás, ellenőrző vizsgálat ingyenes. Vizsgálati ágy nincs, most készül, nyugtat meg Polycarp, az asztalosmester készíti bambuszból. Másnapra ígérte. A betegek műanyag székeken ülnek, a székeket a palotából kölcsönöztük meghatározatlan időre. Aki nem fér a váróba, az ajtó előtt vár. Ott gyülekeznek a kíváncsiskodók is, hangos információátadás folyik.

Patience


A gyógyszereket csoportosítva kirakjuk, és elkezdjük a rendelést. Ma Mispa tolmácsol, csinos estélyi tunikát hord, szemöldöke szépen sminkelve, fekete szemceruzával kihúzott íve alatt az előbbi vonalát követő fehér vonal. Hátára csomagolva a kisfiát hozza, ma együtt dolgoznak. A gyerek gügyög, ide-oda néz, az anyja rá sem hederít. A gyerek megunja, kicsit sírdogál, majd elalszik a lepedőből rögtönzött háti poggyászban.

Egy hétéves forma kisfiút cipel a nagymamája, ő is a hátára csomagolja a járni már nem tudó gyermeket. Leül a váróban. Polycarp magyaráz, Patience regisztrál, a betegek várnak.

Valakinek feltűnik a félig elalélt gyermek, szól, Polycarp berohan vele. Vizsgálóágy hiányában átmegyünk csapatostól az egyik diákszobába. A gyermeknek negyven fokos láza van, bőre-szája száradt, nehezen lélegzik, nyöszörög. Kérdem a nagymamát, és kiderül, hogy négy napja tart már ez az állapot, adtak neki gyógyszert is, lázcsillapítót, de semmi nem akar használni. Két napja már, hogy nem eszik, inni is csak keveset tud, kortyonként. A hagyományos orvostól (traditional doctor) kapott amulett is kevésnek bizonyul ahhoz, hogy a gyermekből a rossz szellemet kiűzze. Malária gyorstesztet végzünk, a teszt nem sikerül, az egyetlen tesztcsíkunk kárba megy. A betegség diagnózisához minden kritérium megvan, nekünk viszont nincs megfelelő, infúziós gyógyszerünk. A gyermeket a központi kórházba kell szállítani, mondom ki a verdiktumot. Nagymama csomagol, indulnak haza. Nem értem. Kérem Mispát, mondja meg neki, hogy kezelés nélkül kis unokája órákon belül meg fog halni. A kedves és okos tolmács elmagyarázza, hogy azért mennek haza, mert nincs pénzük kórházra. A mi regisztrációs díjunkat hitelben is ki lehet fizetni, így rendelkezett Polycarp, ezért jöttek hozzánk. Az igaz, hogy a malária kezelése ingyenes, de csak öt éves korig, és a várandós anyukáknak. Nem hiszek neki. A gyermeket kicsomagoljuk, becsepegtetünk neki egy liter sóoldatot (legalább ezért ne kelljen fizetni), aztán betaxizzuk a kórházba. Kiderül, hogy Mispa igazat mondott: ha nagyi nem fizet, akkor az unokáját viheti haza. A regisztráció, a vizsgálat (optikai mikroszkóppal végzett vérminta vizsgálata) és a kezelés összára 7000 CFA (valamivel több mint 10 euró). A költség felét kifizetem én, a másik felét Polycarp, a gyermek ott marad. Belém fészkel a döbbenet, és a tehetetlenség szorongató érzésével társul: a gyermek halálos beteg, és ez nem elég ahhoz, hogy sürgősségi kezelést kapjon. Ha meghal, akkor tudomásul veszik, gödröt ásnak az udvarban, és eltemetik. Egyes szám első személyben, ha magamra vonatkoztatom például, akkor ez félelmetesen hangzik.

Esuban a születések nagy része sehol nincs jegyezve. Az elhalálozásoké sincs. Ha kórházban történik a szülés, akkor az anya kap egy bizonylatot erről (bed-delivery-card), ami tulajdonképpen a baba születési adatait tartalmazza. Az otthonszüléseknél (ami gyakoribb) ez nincs. A születési igazolást (birth-certificate) a polgármesteri hivatal adja ki, és a polgármester szignójával van ellátva. Ez Esuban nagyon ritka. A temetéshez sem szükséges semmilyen, halált igazoló dokumentum, annál is inkább, mert az elhunyt testét nagyon rövid idő alatt (nemritkán még az első huszonnégy órában) eltemetik.

Délután nincs kedvem kimenni. Az eső is szünet nélkül esik.

Arra gondolok, hogy mennyi értéke van itt az életnek? És ha ez értelmetlen kérdés, akkor időben mi is határolja be? Jórészt a betegség, és a kialakult, vagy a ki nem alakult immunitás. Arra is gondolok, hogy vajon hogyan is készülnek itt a statisztikák? Például a malária előfordulási arányáról, az átlagéletkorról stb.

Gondolataimat Polycarp szakítja meg, aki szokása szerint először betoppan, aztán koppant is az ajtón. A gyermek jobban van, vigyorog boldogan, és beszéljünk a további stratégiákról. Bólintok, helyesen szól. Tehát a lehető legrövidebb időn belül legyen meg a vizsgáló ágy, holnap kérem beszerezni az infúziós kinint, megrendelni újabb tíz maláriatesztet, kérek napi jelentést az elfogyott gyógyszerekről és ennyi. Játszom a főnököt. Polycarp helyesel, és a nappaliba invitál sorszámokat gyártani. És kérésemre megbeszélte a találkozót a hagyományos orvossal.

Közben elkészül az ebédem: hagymás omlett.

Turóczi Ildikó

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.