hirdetés

Táborkapu-nyitogató

2011. augusztus 1. - Ir(T)áS tábor

Csak foszlányaiban hallom Bíró-Balogh Tamást Kosztolányiról. Vagyis dehogy csak Kosztolányiról, ott az egész Nyugat, meg a jelen is, élnek, mozognak. Ők is olyanok voltak, mint mi – bizonyosodik be az előadás címe a végére. A Szépírók Ir(T)áS táborának mentorai írják ezen a héten a naplót a Literán. Az első műhelynaplót Csapody Kinga jegyzi.
hirdetés

Száll az ének, zeng az ének (zeng a zének?) még most is az ablakunk alatt – Ajjajjaj, a Quimby megy a legtisztábban, a Szállj fel, szabad madár már kissé légörvényes, de Paff, a bűvös sárkány örök. Vagy csak megihlette őket az esti beszélgetés Varró Danival...

De szép sorjában. Kezdhetnénk a fogantatásnál, hogy hogyan beszéltünk össze a Szépírók Társaságával, és pályáztunk a rendezvényre (tényleg hála az NKA-nak a támogatásért, nélkülük valóban nem jöhetett volna létre), meg hogy mennyi szempontot kellett figyelembe venni (Csaplár Vilmossal, Kéri Piroskával), egyeztetni, számolni, mire megszületett az Ir(T)áS tábor. Amiben semmi skandináv felhang nincs - bármennyire is szomorúan aktuális -, feloldása csak annyi: Irodalmi bor Stb. Huszonnégy középiskolás, egyetemista Nyúlról, meg (a) nyúlon túlról – Pécsről, Budapestről, Szegedről, Kecskemétről és Kecskédről, Zircről és Szlovákiából. De inkább szóljon ez a műhelynapló-sorozat arról, hogy mi folyik a Mogyoróhegyen egy hétig.

Mint minden jóravaló fesztiválnál, nálunk is volt nulladik nap. Bátran hívhatnánk a mijöhetmég-napnak. Mikor este 9-kor még mindkét szobában állnak a bőröndök, a ruhák, a könyvek, és egyéb tábori kellékek – lásd: fájdalom- és lázcsillapító, fertőtlenítő meg antihisztamin –, na, akkor kezd el pittyegni a számítógép. Hogy egyik táborozónk nem jön. Aztán egy újabb, egy másiktól, hogy ő ugyan eddig nem mondta, de vegán (semmi állati, no tej, no tojás. származékok is kíméljenek) - megoldjuk. Ezt is. Ekkor még csak poénkodunk kedves mentortársammal, mikor újra megszólal a gép. De komoly az is, viccnek durva lenne. És tényleg, még egy beteg jelentkezik be. 

Kosztolányi meg az ő kutatója

Ehhez képest, amikor megérkeztünk, elállt az eső, és igen, lehet irigykedni, itt sütött a nap. Külön turnusokban érkeztek az emberek, ki busszal, ki vonattal, ki Nagymarosra, ki Visegrádra, ki jobbnak látta Vácnál leszállni, mehetek értük, így csak foszlányaiban hallom Bíró-Balogh Tamást Kosztolányiról. Vagyis dehogy csak Kosztolányiról, ott az egész Nyugat, meg a jelen is, élnek, mozognak Ők is olyanok voltak, mint mi – bizonyosodik be az előadás címe a végére. És a teljesen heterogén csoport ül a napsütésben, és leesett állal figyel, hallgat, hol kicsit szörnyűlködik, de leginkább ámul és nevet. Nincs kivétel, azok is, akik már féléveket hallgatták BBT kurzusait az egyetemen.  

Kis szusszanás vacsora előtt, Jenei kolléga még mindig az első ebéden, pontosabban a (tészta) mákján, vagy -tól pörög. Övék a vicces asztal, csatlakozunk, nem fejtjük meg, hogy kitől származik a Jenei fejébe ragadt verssor, hogy van-e újabb irodalmi botrány, míg mi a hegyen, vagy csak épp álmodta. Nincs meg az emlegetett cikk, benyelte őt is, meg az emlegetett költőt is az internet.

Itt indult a hacacáré, a laposüveg nem pacacáré, hanem a pacabáróé

Varró Danival szintén ő beszélget gyerek- és nem gyerekirodalomról. Ő, „Magyarország első és szent felkent pacája, a pacabáró” – erről külön gravírozott laposüvege is tanúskodik, mutatja nekünk. Nyelvi innováció a paca, mi az a pacaság - tekeredik a beszélgetés. Majd kérdez a költészet feladatáról, formákról és alkotásról, hatos, nyolcas, már éppen aktuálisan huszonegyes lábakról, színházról és fordításról. Dani válaszol, vicces is, figyel a közönség reakcióira, válaszol nekik, olvas is. Kiderül, hogy nem csak saját gyerekkori eposztrilógiájának epilógusát tudja fejből, de frappánsan, jókor idézi Mikszáth egy, a műveiben a megrázóerőt hiányoló olvasónak adott válaszát: „Miért, drága hölgyem, állítottam én valaha, hogy a kegyed lelkét akarom rázogatni?”

Dedikálás CD-re, könyvekre, sapkára

Hát, ha nem is rázogat, de az igazi beszélgetés most zajlik, egy marék csapat körében Dani hősiesen állja a sarat, elcsípek ugyan foszlányokat, de a naplóíró naplót ír, reméli, hogy holnap a szemináriumokon jó szövegek születnek a közös feladatra, ezért gondolkodik még ő is a megadott Nagyvillám, irtás és tábor szavakon. Meg, hogy mit kérdezzen a holnapi vendégtől. Ám most befejezi az első jegyzetet, hogy aludhasson, mielőtt az ébresztőóra az álmába belecsenget. Egy kicsit.

Kis pózolás – ha már Kosztolányinak ért, miért ne?

Csapody Kinga

Fotók: Csapody Kinga

Ir(T)áS tábor

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.