Mmm. Érdekes nap volt. Fekete nadrág, szürke póló, drapp fejpánt, lila hajgumi, fehér adidas, fekete csíkokkal, Ádámtól kaptam, a múltkor abba mentem bele a Balatonba, zoknistól, mert már mindkettő egy kicsit büdös volt. Jól megcuppogtattam benne a lábam, ugráltunk a gyerekekkel. Amikor kijöttem a vízből, a strandolók úgy néztek, mintha búvárruhában jelent volna meg Némó kapitány. Elindulás előtt eszembe jutott, hátha Mesi beszerzett egy Nokia töltőt. Kicsöngött. Éppen vásárolni mentek. Hanka mondta, hogy vegyek neki világítós koronát, nem igazit, csak ilyen műanyagot, de világítós legyen. Nem a legrövidebb úton mentem, véletlenül. Nem az egyes villamosra szálltam, ami a leggyorsabb út, hanem a piros hetesre. Megszokásból. Így kétszer kellett átszállni, háromszor olyan sokáig tartott. Valami tíz felé érkeztem ki, a nagyszínpadi produkcióról már lekéstem.

Nosza, felhívtam Veronikát. Hogy a világzenénél van, de a barátaival lesz. Elsétáltam a világzenéhez, közben kiderült, hogy nincs nálam pénz. Na, hol vagy? A vantunál. És azonnal le fog merülni. Jól van, szép lassan lecsorgok. Csorgásnál először mentem be a Cinetripbe hátulról, alig voltak. Ültek a középső emelvényen. Nem ültem oda, csak hogy a Ricsit megelőzzem. A B!-nél (Bomba, ha veszel egyet, dodzsemezhetsz, de nem ám csak úgy egyszerűen, hanem bonyolultan, próbákat kell kiállnod, hogy dodzsemzsetonhoz juss) láttam egy 666-os pólót. Hát, csúnyának csúnya volt a csávó, de csak amilyenek százával vannak a Keleti környékén, vagy itt a punnyadt kocsmákban. A Globe-nak is két kijárata van, azon is átmentem. Kicsit más volt, hogy alig lézengtek abban a nagy villogós hodályban. A Siemensben először voltam, egy vidám, közepes zenekar játszott, itt se pörögtem föl. Leértem a wan2-hoz, benéztem: egy francia rokendroll ment, esemeseztem egyet a kivetítőre (Csalj meg vele!), aztán kinéztem telefonálni: na? A telefonfülkéknél. (Ezt már egyszer a múltkor is találkozási pontként jelölte meg, és akkor sem ott állt, a kivilágított telefonfülkéknél, hanem az út (csordultig emberrel) túloldalán, a sötétben a kerítésnél. Nyilván nem nézte, hogy keresem, remélem, nem is élvezte.) Ugyanakkor Ádám is hívott, hogy a wan2-nál vannak Krisztával. Mentem a telefonfülkék felé, Ádámék ott ültek, kajáltak, hív V., igen, itt vagyok, ja, már látlak, fordulj meg. Megfordulok, aha, már látlak. Odajön V., együtt odamegyünk Á & K-hoz, kölcsönös nem-jöttök-ide? Leülök, jó, majd gyertek oda, mondja V. Ott, nézd csak, ott áll az a két lány, mutatja. Ott leszünk - és elmegy. Eszmecsere hármasban, aztán: na, én most ellépek oda, ti is gyertek majd, elszívunk egy békecigit. Nem találtam Veroniká(éka)t. Körbenéztem, hosszan, nem találtam. Mindenki észrevett, ahogy kerestem, közel kellett menni, hogy jól lássak stb. Fél óra múlva esemes, hogy hol vagyok. Itt vagyok, pötyögtem vissza, és még1x körbenéztem tüzetesen, aztán gondoltam: igazad van, és elindultam lófrálni. Persze fölfelé, északnak. A Bombánál (Gombánál stb.) hosszan jó zene ment. Szomjas voltam, régóta nem ittam. Útközben többször megálltam, hogy vegyek valamit inni, és többször kellett rájönnöm, hogy nincs nálam pénz. Megkínált cigivel egy svájci csákó, és szidta a kapitalizmust és a nyugatot, és hogy a pénz, az micsoda egy gonosz kígyó, mondtam neki, hogy a pénz arra hasonlít, aki használja stb. Néha én is meg-megküldtem esemesben Veronikának, hol vagyok. Magic Mirror. Ezt a bulit is egyedül kellene megcsinálnia valakinek, és úgy nem lehet. Amint észrevesznek, életbe léptetik a privatizációs automatikákat.

Igyekeztem úrrá lenni a kelletlenségemen, kimentem a B!-Cine közé a fűre. Jólesett, iszonyú jól, de a - tulajdonképpen - szomorúság nem múlt el rólam. Aztán 2 óra 46 és 1/2 perckor jött a váltás. Az milyen jó volt. Még tegnapelőttről volt egy zsetonom, azzal odamentem és kértem érte egy Bombát. Példátlan módon két morcos fiú dolgozott, pedig eddig végig a bájos és kedves és kúl csajok vitték a bizniszt a zene mellett. A csávó persze visszakérdezett, mintha nem hallotta volna, és aztán türelmetlen, kissé leoktatós tónusban elkezdte, hogy félreértem a dolgot, először kell egy Bombát venni stb. Mondtam neki, nem, ő érti félre, de mindjárt jönnek a barátaim és kifizetik a zseton árát. Akkor várjam meg a barátaimat. Baszott jó zene ment, pörögtek és lazultak fiatalok és öregek egyaránt a közelben, akár akarták, akár nem; odamentem, megnéztem a dj-t. Aztán volt egy feka dj is, ő is igen szépen csinálta.

Hajnalfele kaptam megint egy esemest (a szám végig nem volt kapcsolható), hogy: Labirintus... Nosza, legyen a labirintus. A nyugati fő sétányra mentem ki, útközben megszólított egy csákó, hogy te magyar vagy? Mhm. Merre van a kijárat. Itt végig egyenesen - mondtam és mutattam. Nekem se volt kedvem letérni az útról. Most hazamegyek, írok egy kicsit, és legalább tényleg alszom egy nagyot. Aztán eszembe jutott, hogy a kistáskámat a lakókocsiban hagytam. A labirintus is útba esett. Ízléstelen. Meghökkentő módon Oli egy jó csajjal volt. Pihentem egy darabig mellette, aztán hazajöttem.