Aztán mégis csörög a telefon, haladást értünk el a www.terasz.hu megmentése ügyében. Sokat segítettünk a City balett alapítványnak, hát most ők fognak, az adófizetéskor felajánlható 1%-ot majd a mi támogatásunkra fordítják. Kleine Fische, gute Fische! Pár napja kaptam egy telefonhívást is, hogy a naplóm olvasva egy teraszrajongó - így nevezte magát -, amúgy író, majd küld cikkeket. Nyugtával dicsérem… A jövő héten, ha minden igaz Cserhalmi György kezd alkotónapló írásába (Zalaegerszegen próbál), s vele párhuzamosan Márton András (aki Debrecenben próbál); felváltva közöljük őket.

          Délután sétáltam. Az idő változatlanul gyönyörű, a globális klímaváltozás határozottan közérzeti előnyökkel jár egyelőre, jó érzés nyitott kabáttal közlekedni, nyílik a hunyor, meg egy nem tudom milyen nevű virág, talán májvirág, de nem vagyok benne biztos.

 

 

Előttem haladt két idős férfi, lassan, meg-megállva vitatkoztak, és szidták a kereskedelmi televíziókat. Mocskos, erkölcstelen, undorító… és még durvább szavakkal. Gondolkodtam, hogy megkérdezzem-e őket, hogy akkor miért tetszenek nézni, ha ennyire nem tetszik. A tévét le is lehet kapcsolni, de a csatornaváltó gombját is meg lehet nyomni. Amíg heti rendszerességgel írtam tévéjegyzetet sokat néztem tévét, el is hűltem, milyen műsorok léteznek, milyen műsorokra találnak statisztát, önként jelentkezőt! De miért kellene bármit is komolyan venni, ami nem az? Egyáltalán minek foglalkozni azzal, ami nem nekem szól? Az egyik kereskedelmi a 30-as háziasszonyoknak kedvez, a másik a férfivonalra apellál. De kinek a kezében van a távirányító?! (A nézettségi adatok tükrében a nőkében.) Amióta nem írok jegyzeteket, kereskedelmi tévét szinte egyáltalán nem nézek. A net sokkal frissebb és függetlenebb információt közvetít – már megtanultam kiszűrni a szemét közül azt a kevés nem azt. De az Internet is rombol, beszippanthat bárkit. Még pénteken mondta az egyik elég dörzsölt ismerősöm, hogy leült csetelni kicsit, aztán hirtelen elröppent három óra az életéből, észre sem vette. Vagy ez lenne a cél? Minden figyelmet elterelni? Nehogy gondolkodjon valaki? Csak fogyasszon!

          Összefutottam egy barátommal séta közben, beültünk kicsit kávézni (mármint ő kávézott, én egy chilis csokit ittam). Kaptam tőle egy színházjegyet, ő is ajándékba kapta, de nem bírja a szűk tereket. Úgyis régen jártam színházban, a darabot is meg szerettem volna nézni, kapóra jött.

          Botho Strauss: Az idegenvezetőnő. Egyetemen jártam egy Strauss szemináriumra, az akkori tanárom fordította a darabot, annakidején még kéziratban lévő Botho Strauss fordításokat is olvashattam. Hozzám Handke szövegvilága közelebb állt, de a kikötői prostiszleng is érdekes. Az előadásban a Pécsi Nemzeti olyan színészei játszanak, akiknek drukkolok. Köles Feri indulatábrázoló képességét finom kézzel terelte Hargitai Iván (rendező), engedte kibontakozni, egészen animális szintre jutottak el Herczeg Adriennel. Ő is érdekes jelenség. Nem az a kimondott szép színésznő, aki mindegy, mit mond; éppen a hangja határozza meg a sorsát: reszelős, érdes és kemény. Ez karakterszerepekre kárhoztatná, a lányban pedig ennél több mocorog. Régen láttam ennyire jó előadást a Pécsi Nemzeti Színházban, öröm nem fanyalogva kilépni a színházból, s beszívni a hűvös esti levegőt. Semmi alibi, rosszízű kitalálhatóság, hanem színtiszta, kemény meló.

          A szünetben megint kaptam egy reakciót a regényemre. Hogy mennyire felkavaró volt az Elveszett, ebéd után álltam neki és este tízig kiolvastam, nem hagyott nyugodni. De ugye nem magáról szól Robi? Csak mosolyogni tudok. Az újságírók is mindig csak ezt kérdik. Azt feleltem, hogy olvassa el ezt a naplót, vagy a januári Irodalmi Jelenben az interjút. A napló nagyjából, az illendőség határait kissé talán túllépve rólam szól. A regény meg regény. Régen foglalkoztam magammal ennyit, mint mostanában. Nyilatkozatok magamról, aztán még naplót írni az életemről... Nem élek túl érdekes életet, csak megélem a mindennapokat is. Az, ha valaki ül és ír, némi belső életet is feltételez.

 

 

          A színházból hazafelé még tervezem a jövő hetem. Hétfő délután és a kedden kiszervezem magam, talán addig összejön a kulturális fővárosos interjú is, este Echo szerkesztőségi ülés… több dolog nem látszik előre, a hét további részében remélem, lesz időm, erőm írni.

          Átnéztem az előbb a reakciókat, amelyeket az elmúlt héten kaptam. A privátokat megtartom magamnak, az oldalon nem váltottam ki elementáris hatást, de a két hozzászólás abszolút jellemző. Igyekezetem ellenére továbbra is megosztó maradtam, bár a mintavétel nagysága erről nem győzhet meg. Tanulság?